„Hitelképes beszéd a társadalomban – Az eskü fogalmának vizsgálata egyházban és társadalomban”

2023. október 25., szerda

A komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karán 2023. október 19-én második alkalommal valósult meg a „Hitelképes beszéd a társadalomban – Az eskü fogalmának vizsgálata egyházban és társadalomban” című nemzetközi tudományos konferencia, melyet a vendéglátók közösen szerveztek meg a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karával és a komáromi Calvin János Teológiai Akadémiával. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül számolunk be az előadásokról.

Somogyi Alfréd a kar dékánja üdvözölte a megjelenteket és külön köszönetet mondott a szervezésben részt vevő munkatársainak, Lévai Attilának és Kis Jolánnak, valamint a projekt vezetőjének, Karasszon Istvánnak.

A dékán megnyitója után Karasszon István professzor tartott előadást „A beszéd igazsága” címmel, melyhez Jean Marc Chappuis kutatásait is felhasználta. Chappuis a Jn 4ben leírt Jézus és a samaritánus asszony történetén keresztül vizsgálta a kommunikáció sokrétűségét és változatosságát, illetve a történetben szereplő Jézus viselkedését kommunikáció-elméleti szempontból.

A hallgatóság megtudta a már említett történet egyes mozzanatainak lényegét: Jézus elhallgat és távozik – de vajon hova megy Jézus? Félelem nélkül lép idegen területre, és szintén félelem nélkül győzi meg a beszélgetőpartnerét, hogy az magától jöjjön rá – Jézus igazat mond, ezáltal a beszéde és ő maga is hiteles lesz. A társalgás elindításához közös pontot kell találni, majd a közös humánumra kell törekedni (Jézus inni kért a kútnál).

Ezután megjelenik a töréspont, amely a vizsgált történetben a fizikai szomjúságról átvezet a lelki szomjúságra, és az asszony magától jön rá, milyen nagy szüksége van arra, amit Jézus kínál neki. Végül maga a samáriai asszony hirdeti az igét, miután visszatért a falujába. Az érdekes okfejtés közben a professzor több alkalommal is felhívta a jelen lévők figyelmét, hogy ennek a kommunikációs formának nagy jelentősége van a lelkigondozás terén is.

Kókai Nagy Viktor a Hiteles beszéd című előadásában a hiteles beszéd kritériumait járta körbe, majd rámutatott, hogy a hiteles kommunikációnak a „nagy betűs Igazságról” (Jn 18,38) kell szólnia. A filozófia és teológia is foglalkozik ezzel a témával, és mindkét tudományág elismeri az Igazság megfoghatatlanságát.

János evangéliumába az Igazság az isteni szférához tartozik, amely önmagát tárja fel az emberek számára. Majd nyelvészeti szempontból világította meg az igaz kijelentés/mondat lényegét, jellemzőit, és rámutatott, hogy az igazság nyelvi megjelenítésén kívül fel is kell azt ismernünk a kijelentésben, amihez pedig szükség van egy közös propozícióra.

A továbbiakban kifejtette, általánosságban a világ tekinthető a propozíciók összességének, a keresztyén nyelvben pedig a teremtett világ jelenti ezt. Majd azokat a kérdéseket járta körül, hogy e tekintetben mi várható Krisztus követőitől és a reformátori teológiában? Előadása végén kihangsúlyozta, hálásak lehetünk Jézus kijelentéséért: „...ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem…”

Bándy György professzor a Hiteles beszéd az evangélikus lelkész szemével címmel jelzett előadását két fő pontra osztotta fel. Az első részben János evangéliumában is szereplő „igazság” és hit, hitelesség előfordulását és szókapcsolatait vizsgálta, illetve ki és mi az, amiről hitelképesen és igazat mondva kell beszélni. Ezt követően a pásztori levelekből vette bibliai idézetekkel szemléltette az igazság, igaz beszéd és a hit kapcsolatát.

Az előadás második felében az igazságra és hazugságra vonatkozó példák hangzottak el, különös tekintettel a 20. sz. ’70-es éveinek a hazugsággal átitatott rendszerére vonatkozóan. „Abban az időben a templom, a szószék volt az egyetlen hely, ahol hiteles beszédet lehetett hallani. Az emberek csak a paptól várták el, hogy azt mondja, amit hisz, illetve, hiszi, amit mond” – jellemezte a professzor a korabeli társadalmat. Beszédünk hitelességéhez szükséges formai követelményre is felhívta a professzor a figyelmet, és előadása végén az erre utaló 2Tim 2,15-öt idézte.

Pethő Sándor Elvárható-e „hiteles beszéd” a politikusoktól? – című előadásában a mai politikusok beszédjének hitelképességét vizsgálta az ókori politikai rendszerek – mint például a demokrácia – tükrében. Az előadást követő élénk beszélgetésben is a jelen politikai helyzettel kapcsolatban hangoztak el kérdések, érintve a demokráciát is, melynek kapcsán az ókori athéni demokrácia 50 évről beszélünk. Az előadó korabeli művekre hivatkozva fejtette ki az akkori politikai helyzetet, melyben a demokráciát megalapították, és ezen keresztül mutatott rá napjaink politikai életet érintő problémákra.

Pólya Katalin Isten Igéje, mint a hiteles emberi beszéd mércéje című előadásában a rendszeres teológia szempontjából közelítette meg a konferencia fő témáját. Rámutatott, hogy Isten beszélő Isten, és az ókori népek nagyon nagy jelentőséget tulajdonítottak a kimondott szónak, a szó erejének, hatásának.

Az Ó- és Újszövetségben is jelen van a Szó, az Ige, a Beszéd. Az ószövetségi teremtő szó jelen van az Újszövetségben is, hiszen János evangéliumában ott van Jézus, aki már részt vett a teremtésben, és ő maga volt az Ige. Az evangélium felépítésében Jézus mennyei származása és földi emberben való testet öltése hangsúlyozódik ki. Jézus zsidó származása által emberi, de Krisztusként mindig ismeretlen marad.

Akik el tudják fogadni, hogy Isten önmagát adja ebben a zsidó emberben – Jézusban –, azok Isten gyermekeivé válnak. Ugyanez érvényes az emberi beszéd és Isten szavai közti összefüggésre is, vagyis a Krisztusról szóló igehirdetés, az az Istennek a szava.

A kommunikáció – ahogy az a mai napon már lehangzott – sokkal több a szónál, az egymással való közösség teremtését, kapcsolatot, egymás megértést jelenti. Vagyis minden kommunikáció célja a közösségteremtés. Az Atya-Fiú-Szentlélek a szeretet örökkévaló közössége ki van terjesztve az Istenképűségre teremtett emberbe is.

Rákos Loránt Az eskü, mint istenes becsület-hivatkozás a magyar szépirodalomban címűelőadása elején az esküvel kapcsolatos odavágó szakaszt idézte a római jogból. Ezt követően magáról az esküről és annak betarthatatlanságáról beszélt, és Mt 5,34-re hivatkozva kifejtette, mindenki úgy éljen egyenesen, igazán, kellő tartással, becsületesen, hogy tetteiért ne kelljen esküszóval jót állnia.

Amíg az esküt vallási közegben bizonyításként tartjuk számon, addig a társadalomba kilépve az emberi becsület tükröződőképességeként is megjelenik. Ezután három szépirodalmi példa következett: Csokonai szerelmi esküje – melyben a költő az Istenbe vetett hitét Lillához delegálja; Petőfi mozgósító esküje – A Nemzeti  dal – melynek hatására a szabadság eléréséhez harcolni fognak a rab-népek. Szónoki kifejezések is megjelennek a versben.

A refrén-eskü a magyarságnak az Istenhez való viszonyát tükrözi, amely a keresztyénség előtti időszakra nyúlik vissza. Az eskü közösségformáló szerepe is megjelenik, és a nyomatékon kívül még ünnepélyességet is ad a versnek.

A harmadik példa Gárdonyi hazafias esküje volt. Amely, bár nincs a mű fizikai középpontjában, de valójában a regény központi témája. „Vagy élünk – vagy halunk” szituációban hangzik el az egri vár védőinek az esküje, amelyben már a keresztyénség Istenéről van szó. A haza védelmét a fegyvereken kívül az erkölcs és magatartás szintjén is végezték és a hősiesség mintaképét is produkálták.  

Somogyi Alfréd A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban jelenleg használt esküszövegek revideálása című előadásában az eskü, a fogadalom és ígéret fogalmak magyarázatán kívül felsorolta, hogy egy átlagos egyháztag milyen esküvel, fogadalommal kerül kapcsolatba.

A dékán által összeállított és bemutatott táblázat jól áttekinthetően mutatta, hogy igazán eskünek csak a házassági eskü ítélhető meg. Keresztelés alkalmával az „akarjuk – ígérjük” formula hangzik el. Konfirmációkor a „kijelentjük – ígérjük – fogadjuk” fogadalom hangzik el, úrvacsora alkalmával pedig az „ígérem – fogadom, hiszem és vallom” ígéretet tesszük.

Az egyházban szolgálatot teljesítő személyek – teológus, diakónus, segédlelkész esküje, illetve a szenteléskor és lelkész beiktatásakor kimondott esküben némi eltérések mutatkoznak.

A presbiteri, egyházmegyei gondnok, tanácsbíra, zsinati képviselő, tanácstag, főjegyző, püspök, főgondnok esküszövege azonos formulával indul. Előadása végén a dékán még elmondta, a fegyelmi eljárásokhoz nincs rögzített esküszöveg. Az adott helyzetben az illető csak az adott üggyel kapcsolatban fogja az igazat mondani.

Végezetül néhány javaslat is elhangzott, mit lehetne, mit lenne érdemes módosítani – ám, hogy ezek közül a felvetett témák közül bármi is megvalósulhasson, egyházunk jogászainak hosszas párbeszédére lesz szükség.

A konferencia végén Karasszon István mondott köszönetet az előadóknak.

Kép és szöveg: Fritz Beke Éva

események továbbiak →