Úrvacsorás istentisztelet

A lelkésztovábbképzőn Géresi Róbert püspök nyitó áhítatában a vezérfonal aznapi ószövetségi igeszakasza, Józs 3,14–17 alapján a zsidó nép Jordánon való csodás átkeléséről szólt a lelkipásztorokhoz. Az Egyiptomból való szabadulás folytatásának történetében két jelentős mozzanat figyelhető meg: elindulás az ígéret földjére és megérkezés az új haza határához – vezette fel a mondanivalóját a püspök, rámutatva arra, hogy a legfontosabb mindig az első lépés megtétele: az elindulás.Géresi Róbert

Kihangsúlyozta, hogy ennek tudata mindig ott van az emberi életben, példaként megemlítve Dávid győzelmét Góliát felett, illetve a Saulból lett Pál történetét a damaszkuszi úton. Mi hogyan vagyunk a megérkezéseinkkel, a szolgálatainkkal, bizonyosságunkkal, a bizonyságtételünkkel? A megérkezéseinket csodaként éljük-e meg? – tette fel elgondolkodásra utaló kérdéseit Géresi Róbert. Jó helyen kell lennünk és jó helyen kell megélnünk harcainkat. Ha így teszünk, akkor megtörténik a csoda – leomlanak Jerikó falai, a víz ketté válik. Örömünk legyen azokon a győzelmeken, amelyet Isten a népének ad – összegezte mondanivalóját a püspök.Fodor Ferenc

Az első előadást dr. Fodor Ferenc, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanszékvezető tanára Történelmi nyereségek és veszteségek az ószövetség népének életében címmel tartotta meg, benne többek között arról beszélt, hogy miként gondolkodtak az időről, mint Isten cselekvésének színteréről: Isten az időt vállalta, ezzel időivé tette magát. Jézusban a családtagjaik sem hittek eleinte, de vállalta, hogy egy idegen elnyomás alatt álló állam állampolgára legyen. Isten jelen van azokban a történésekben, amelyekkel az emberek történelme során dolga volt. Istenként lép fel tetteiben és megszólalásaiban. A görögök körkörösnek képzelték el az időt, amely szüntelen vissza-visszatér, a zsidóság pedig lineárisan látta az idő folyását. Nem az a fontos, hogy mi történik (azt befolyásolni ugyanis nem tudjuk), hanem az, hogy az hogyan hat ránk, mit vált ki belőlünk – hangsúlyozta Fodor Ferenc. Az örökkévalóság Isten létformája, egy állandósult pillanat, örök. Az idő pedig az örökkévalóságnak egy része – hangzott el mintegy befejezésként.Pásztori-Kupán István

Pásztori-Kupán István, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának professzora „Amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat Krisztusért kárnak ítélem” (Fil 3,7) igerészre alapozva Veszteségek és nyereségek az őskeresztyén korban címmel tartott előadásában először arra kereste a választ, hogy könnyű vagy nehéz volt-e keresztyénnek lenni az óegyházban, a keresztyénség kezdeti éveiben, illetve milyen kockázatokat vállaltak azok, akik erre az útra léptek.

Elmondta, hogy egyre bonyolultabbá vált keresztyénnek lenni, mivel minden rétegből és korosztályból csatlakoztak hozzájuk. Majd idővel üldözni kezdték őket, először Jeruzsálemben (István vértanúsága, Pál viszontagsága), majd birodalmi szinten. A Római Birodalom három évszázadon keresztül változó intenzitással üldözte a keresztyéneket. A magasabb tisztségben lévő Krisztus-követők politikai kockázatot is felvállaltak, hiszen kötelező volt a császár imádása, amelynek azonban már hitükre hivatkozva nem akartak eleget tenni. Később a keresztyéneknek a kiközösítéssel is szembesülniük kellett: „Aki nem vett részt a házi istenek imádásában, azt istentelenséggel vádolták, és neki tulajdonították az esetleges későbbi szerencsétlenségeket is.”A reggeli áhítatokon, az esti imaközösségeken és az úrvacsorás istentiszteleten az új Református Énekeskönyv énekeivel ismerkedtek meg a résztvevő lelkipásztorok

Majd beszélt arról is, hogy az első században furcsán néztek arra, aki keresztyénné lett, közöttük többen is kézművesek voltak, akik korábban saját szakmájuk isteneit tisztelték, de megtérésük után ezt már nem tehették meg. Megemlítette az előkelők gőgjét a keresztyének iránt, akiket a történetírók és a filozófusok sem kíméltek: mélységesen lenézték, kigúnyolták őket, és rettenetes rágalmakkal illették őket: istentelenek, az emberiség ellenségei, emberevők. A keresztyén rabszolgák nem könnyű helyzetével kapcsolatban elmondta, hogy a gazda bármilyen parancsának megtagadása súlyos következményekkel járt, beleértve a szexuális kihasználást is.

Miért lettek mégis keresztyének? – tette fel a kérdést az előadó, majd a korábban idézett Fil 3,7 igéit idézte. Az előadó beszélt a kár és a nyereség kapcsán arról, hogy az ókori vallások nem ismerték a szerető Istent, csak az adok-kapok elvét (etetni az istent, mert jót tett velem). Azt el sem tudták fogadni, hogy az Isten eleve szereti az embert.

A keresztyénekben viszont tudatosult az, hogy Isten, az örökkévaló, szerető Isten (Jn 3,16).  Az élet-halál kérdésével kapcsolatban pedig kifejtette az 1Kor 15,19 alapján: „Hacsak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” Az érdekes témakör egy lényeges felvetéssel zárult: Fel lehet-e készülni a keresztyének üldözésére, vagy állandó készenlét szükségeltetik? Mint mondta, nem az a kérdés, lesz-e, hanem az, hogy mikor és milyen formában.

Korpás Éva

A továbbképző első napjának estéje Korpás Éva népdalénekes koncertjével zárult. Az előadóművészt különböző hangszereken Sipos Dávid (szaxofon) és Madarász András (billentyűs hangszerek, gitárok) kísérte. A koncerten népdalok csendültek fel, melyek egyediségét a dalok köré szőtt különböző stílusú – akusztikus dzsessz, folk – zenei kíséret adta.

A szlovák gyülekezetekben szolgáló lelkészek számára Peres Imre professzor Az ember a halál után és Hogyan tekintsünk a halálra a Filippibeliekhez írt levél alapján – felkészülés a a temetési igehirdetésekre címmel tartott két előadást.

Peres Imre

A Garamszentgyörgyi Református Gyülekezet történetének egy-egy mozzanatát Jaroslav Maďar, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Pedagógiai Karának tanára villantotta fel. A Panónia című előadásában az özvegyek egyházban való szolgálatát elevenítette fel. A Szlováki pietizmus története című kétrészes előadásának első részében egyfajta  áttekintést nyújtott a hallgatósága számára, a másodikban pedig az irányzat jelentős személyiségeit mutatta be.

Visky Béla

A dogmatika alapján értelmezte a szenvedést Visky Béla, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora. Szólt a szenvedés miértjéről, majd röviden végigvonultatta Jób szenvedését, veszteségét, de Istentől kapott áldásait is: „Jób története tudatosan megfogalmazott könyv. Ott van a szerencsétlen Jób a feleség szurkálódásaival, majd hívja Istent, hogy ő szólaljon meg. Jób mégsem képes leszakítani magát saját szenvedéséről, de később megérti, hogy van más szenvedés is. Saját szenvedése révén viszont sokkal mélyebben ismerte meg a valóságot, mint ahogyan korábban látta. A szenvedés nemesít, de le is aljasíthat, kiforgathat az emberi mivoltból is. De honnan az erő, hogy minden szenvedés közepette is megtartsam az emberi képemet, s hordozzam egy újabb nyitás lehetőségét?” Nincs más, mint a biblikus, keresztyén hit, s az a lehetőség, hogy Isten kegyelmét, Jézus Krisztust prédikálhatjuk a szószéken – hangsúlyozta az előadó.

Csorba Dávid

Dr. Csorba Dávid, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára Lelki végvárainkról, az ellenreformáció hithőseiről (a gályarab-hitvallókról) szólt előadásában, bemutatva a gályarabkultusz hatását, különösen a gályarabok szabadulását követő időszak szempontjából. Felsorolta a gályarabsággal kapcsolatos városokat (Kassa – református templom, Pozsony – bejárati ajtóként szereplő egykori börtönajtó, Rimaszombat – Gályarab emlékmű), kihangsúlyozva, hogy a Felvidék maradt az egyetlen „túlélő”, amely képviseli a gályarabok emlékét. A korabeli, különösen Nyugaton fennmaradt dokumentumokat kutató tanár szerint a gályarabokra nagyon korán úgy tekintettek, mint Krisztus új mártírjaira, bár ők saját magukat nem tartották annak. Beszélt arról is, hogy koronként és kultúránként másként tekintettek a gályarabokra.

Felvetette azt a kérdést is, ami foglalkoztathatta az érintett lelkészeket is, hogy miért ne legyek gályarab? Lehetőségük lett volna a menekülésre, de ők mégsem választották a bujkálást, hanem felvállalták a hitük melletti kitartást. A szenvedést vállalók életútján keresztül pedig rámutatott a különböző életutakra és döntésekre. Volt, aki hazatérve ott folytatta a szolgálatát, ahol abbahagyta, voltak, akik külföldön maradtak és voltak, akik a nyomásnak engedve meghátráltak, lemondtak lelkészi állásukról. Előadása végén felhívta a figyelmet a még fejlesztés alatt álló Gályarabút honlapra, amely a nyár folyamán már a nagyközönség számára is elérhetővé válik.

A lelkipásztoroknak Demeter Ibos Henrietta, a Diakóniai Központ igazgatója ismertette a szlovák-ukrán határon végzett szolgálatot a kezdetektől egészen a mai napig. Vetített fényképek segítségével ismertette a menekültek támogatását, ellátását elősegítő összefogást, amely az élelmiszer- és ruhagyűjtésben, szendvicskészítésben, pénzbeli adakozásban nyilvánult meg. Az ezzel kapcsolatban létrejött kilenctagú Válságstáb koordinálta a segítségnyújtást.Az Ukrajnából menekültek számára meghirdetett pénzbeli gyűjtés eddig 106 672 eurót eredményezett, amelynek egy része (39 690 euró) nyugati segélyszervezeteknek köszönhető. A tervek szerint ezt az összeget fordítják majd egy hétszemélyes tranzitautó vásárlására. Géciová Mária, a Re-Mi-Dia igazgatója pedig elmondta, hogy csökkent az ukrajnai menekültek száma, inkább ingázók lépik át a határt, de az egyházak által felállított, segélyezési sátor még fogadja az érkezőket. Míg korábban szükség volt önkéntesekre is, jelenleg szüneteltetik ezt a szolgálatot, de mint mondta, ősszel újabb menekülthullám várható.Géresi Róbert

A lelkésztovábbképzőn szó volt a lelkészi szolgálatok arányosításáról és a lelkészi jövedelemről, illetve a helyettesítésekről a lelkészi szolgálatban. A témakört Géresi Róbert püspök vezette fel azzal, hogy a kommunista diktatúra jelentősen megváltoztatta a lelkészek helyzetét, negatívan befolyásolta munkájuk értékelését. A rendszerváltozás után harminc évet kellett várni arra, hogy az állam egy új törvényt fogadjon el az egyházak támogatásával kapcsolatban, felváltva az 1949-től érvényben lévőt. A 2019-ben, a Fico-kormány idején jóváhagyott tervezetről 10-15 évvel korábban kezdődött a tanácskozás, amelynek jóváhagyása az egyházak beleegyezésével történt – elevenítette fel a kezdeteket.

Úrvacsorás istentisztelet

Az állami hozzájárulás azonban nem teszi lehetővé a megfelelő bérezést, a több éve szolgáló lelkészek nagy része – jelentős forráshiány miatt – még mindig az aktuális minimálbérért dolgozik. Mellesleg az utóbbi időben több alkalommal is elhangzott a kormányzó pártok, illetve akár az ellenzők részéről az állam és az egyház különválásának a kérdése.

Ebből a célból született meg jó pár évvel korábban a közalapi törvény, amelynek egyik célja – szükség esetén – a forrás biztosítása a lelkészi fizetések kiegészítésére. A püspök megemlítette azokat a társadalmi változásokat is – szekularizációt, elvándorlást, migrációt –, amelyek negatívan befolyásolják a gyülekezeti tagok létszámát, magával hozva ezzel a korábban anyaegyházközségi státusban lévő gyülekezetek átminősítését.

Molnár Sándor

Molnár Sándor zsinati főtanácsos egyfajta vitaindítóként a lelkészek javadalmazásának változását, illetve az állami hozzájárulás mértékét vonultatta fel a számok tükrében az elmúlt 22 évet figyelembe véve. Felvázolta azokat a választási lehetőségeket, amelyek révén méltányosabban lehetne értékelni a lelkipásztorok munkáját. A SZRKE-ben jelenleg kétszáz lelkész szolgál.Úrvacsorás istentisztelet

A lelkésztovábbképzés úrvacsorás istentisztelettel zárult, melyen Rákos Loránt püspökhelyettes és Juraj Brecko, az Ondava-hernádi Református Egyházmegye esperese hirdette az igét.

A továbbképzőn lehetőség nyílt a Kálvin és a Paraklétos Kiadó kiadványainak megvásárlására is. A lelkésztovábbképzőt egyházunk a Kulturális és Közművelődési Központtal közös szervezésben, a magyar kormány támogatásának köszönhetően valósította meg.Úrvacsorás istentisztelet

További képek itt a galériában.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László