A gyülekezet lelkipásztorának,  Szopó Ferencnek a köszöntése után a megjelentek közösen dicsérték az Urat a 150. Zsoltár és egy dicséret eléneklésével, majd az egyházmegye esperese, Molnár Elemér hirdette az Igét a 33. Zsoltár és a Lk 19,37-40 alapján. Igehirdetésében elmondta, hogy Jézust a hozsannázó sokaság az útja, a cselekedetei, a tanítása, a gyógyításai miatt dicsérte virágvasárnap, ezért elvárják Tőle, hogy a várakozásaikat beteljesítse: győzze le az elnyomókat, foglalja el Izráel trónját és adjon hatalmat a népnek. „Az Úr Jézus azonban nem akar hamis váradalmakat teljesíteni. Csak az Atyára nézve lehet Őt dicsérni. De mit vár tőlünk az Atya és mit várhatunk Tőle mi? Urunk várja, hogy magasztaljuk Őt. Ezt más hatalom is felkínálta már. Jézus megkísértésekor az ördög azt az alkut kínálta fel, hogy Jézusnak adja a világ minden országát és azok dicsőségét, ha Ő leborulva áldja őt. Istent azonban azért tiszteljük és azért borulunk le Előtte, mert jól ismerjük Őt. Az Ő Igéje igaz és hiteles, lehet rá építeni. Ő az, Aki meg tud hiúsítani minden olyan utat, amely nem egyezik az Ő szeretetével, de áldást kap az Ő útján járó. Várja is, hogy Benne bízzunk egyedül. Az Isten előtti leborulással együtt jár a másoknak való tiszteletadás, hiszen Isten törvénye szerint nem uralkodásra, hanem szolgálatra vagyunk elhívva. Ehhez minden segítséget megkapunk és zenghetjük egész életünkben együtt a virágvasárnapi tömeggel: hozsánna!“ – mondta többek között igehirdetésében Molnár Elemér esperes.

Ünnepi gondolatai után került sor a kórusok bemutatkozására. Hogy az Istendicsőítés szüntelen lehessen, a gyülekezet kántorai énekeskönyvi és ifjúsági énekekkel gondoskodtak a rövid zenei átvezetésről az egyes kórusok szolgálata között. A gyülekezet hittanosai pedig minden kórustag számára papírból hajtogatott virággal kedveskedtek.

Elsőként az egyházmegye 11 gyülekezetének gyermekeiből alakult 32 tagú kórus énekelt három éneket Balla Viktória vezetésével: a 68. és 65. zsoltárt, valamint a Millenniumi ódát. Éneküket Balla Sarolta kísérte. A gyermekek felnőtteket megszégyenítő módon mindent fejből énekeltek, gyönyörű tisztán. Az énekük bátor volt, de tudtak nagyon puhán is énekelni aszerint, hogy a szöveg és a kórusvezető mit kért tőlük. Nagyon megerősítő, hogy Isten a gyermekek szája által milyen csodásan építi hatalmát.

Az örösi gyülekezet vegyes kórusa ifj. Hornyák István vezetésével arról tett bizonyságot, hogy Jézus azért szenvedett a keresztfán rózsaszálként a sárba taposva, hogy helyettem eleget tegyen. Majd az énekeskönyv 230. dicséretének feldolgozása hangzott el nagyon fiatalos tempóban. Utolsó énekük arról szólt, hogy Isten azért küldte el a Fiát, mert szeret minket, ezt a halálával pecsételte meg. Mivel azonban Isten feltámasztotta Őt, mi is boldogan élhetünk. Nincs többé félelmünk, Övé a jövőnk, ami a mennyei üdvösség. Addig is itt a földön minden próbán átsegít minket.  A kórus énekét a kórusvezető gitárjátéka, dob és ritmustojás kísérte. Énekük megerősítő, üzenetet átadó volt, belső szépség és könnyedség jellemezte. 

Öket a kistárkányi Calix női kar követte, akik nyolcadik éve énekelnek együtt. Repertoárjukon több mint 60 ének szerepel: egyházi, hazafias művek és a megszűnt Kormorán együttes énekei. Ugyan számbeli növekedésről nem tudtak beszámolni, de a kórustagok nagyon hűségesen járnak próbára és csak nagyon indokolt esetben hiányoznak.  Négy  éneket adtak elő. Elsőként Berkesi Sándortól az Uram, közel voltam hozzád ének feldolgozását. Majd egy hitvalló éneket Isten e világot annyira szerette címmel. Kodály a golgotai tragédiát megfogalmazó gyönyörűséges Stabat Mater-e először latin, majd magyar szöveggel hangzott el. Végül pedig Händel Győzelmi énekét énekelték. Végig érezni lehetett a kórusvezető vallomásának igazát, hogy a templomban való éneklés szabaddá teszi a lelket és hogy a kórustagok már nem keresik többé arra a kérdésre a választ, hogy miért jó énekelni, hanem az éneklés a válaszukká vált.

Majd a kisgéresiek énekében gyönyörködhettünk, akik Furik Mária vezetésével énekelték Berkesi Sándor Én nem tudom (A világ Üdvözítője) című művét, Vizi Márton Csend van bennem című művének kétszólamú feldolgozását és egy angol éneket a fájdalmak férfijáról, ahol Ézsaiás próféta szavaira ismerhettünk rá. A kórust zongorán Kovács Gáborné kísérte. Az énekkar a zöld Bocskai-mellényben, fehér blúzban és fekete hosszú szoknyában odavonzotta a tekintetet, énekükön pedig tökéletes összhang érződött. A kórusvezető ugyan nem vezényelt, mégis a hangok tökéletesen egyszerre jöttek, még a levegőt is együtt vették.

A kiskövesdi vegyes kar három művet énekelt Balla Viktória vezetésével. Ez volt  az a kórus, akik különleges erővel üzenetet közvetítettek és azt beleénekelték az emberek szívébe. Claude Goudimel 42. zsoltára a tudatosan különlegesen lassú tempó által mély belső lelki töltetet kapott. A zsoltár „régizene-ízű” volt és a kórustagok ráértek kikóstolni minden hangot, követni a szöveget a gondolataikkal. Énekeltek a nyelvükkel, a szívükkel, az elméjükkel. Kányádi Sándor Harangfölirat című művét Tóth Árpád kortárs zeneszerző zenésítette meg. A kórus a gyülekezet harangjai felszentelésének kerek évfordulójára tanulta meg ezt a művet és lehetett érezni, hogy a kórustagok nagyon szeretik ezt a darabot. A férfikar énekelte a nagyharangot, a női kar a kis harangot, végül pedig mindkét „harang” megszólalt. Végül a 161. dicséret feldolgozását hallhattuk, egy igényes, orgonakíséretes művet.

A tiszacsernyőiek Tarrné Bial Ivett lelkésznő vezetésével énekeltek virágvasárnapi és nagyheti, valamint a Bonum est confidere című taizé énekeket.  A kicsiny, 10 fős női kart zömében nyugdíjas asszonyok alkotják. A csiszolatlan hangokat megszépítette a kórus nagy adni akarása. Sok munka és gyakorlás lehet abban, hogy az énekkar két szólamban ilyen szépen, tökéletesen érthető szövegmondással tudott megszólalni.

Végül a hazai, bodrogszentesi gyülekezet ifjúsági csoportja dicsérte az Urat. A 13 tinédzserből és a két lelkipásztorból álló csoportot a fiatalok maguk vezetik, ők kísérik az éneket gitáron és basszusgitáron is. Három Vándor Gyula és egy másik ifjúsági éneket hallhattunk tőlük. Énekük által bizonyságot tettek arról, hogy Isten a szemeivel tanácsol minket, elvittek minket Pilátus udvarába is, megosztották tapasztalataikat arról, hogy mit tesz a keresztyén ember akkor, amikor úgy érzi, összeroskad, végül pedig a tinédzserek nagy kérdésére, a „Ki vagyok én?”-re keresték a választ. Az énekük nagyon megerősítő, őszinte üzenet volt. A Szentlélek nagy erejéről tesz bizonyságot ez az összetartó, fiatal közösség.

A kórusok szolgálatát Bodnár Noémi lelkész, egyházzenei asszisztens értékelte, aki először a jelenlevőket a sokak számára ismeretlen 298. dicséret által énekeltette meg, majd biztatta a kórusokat, kiemelte a pozitívumokat, és ha kellett, a javítanivalókat is. Ezt követően Balla Sarolta egyházzenei tanácstaggal átadták az emléklapokat és az Egyházzenei Osztály ajándékát. A gyülekezet minden kórusvezető és meghívott vendég számára gyönyörű porcelánvázával kedveskedett, amelyre Zakariás próféta könyvéből vett Ige került: „Megsegítlek benneteket és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek! (Zak 8,13) A záróének és nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése után a kórustalálkozó a kultúrházban folytatódott roskadásig terített asztaloknál. Legyen az Úré minden dicsőség! – számolt be az eseményről Bodnár Noémi  egyházzenei asszisztens.