Három napos gyermektábor Nagykeszin

2017. július 11., kedd

Hat évvel ezelőtt szervezték meg első alkalommal a napközis gyermektábort Nagykeszin. Bár kezdetben alig tíz érdeklődő akadt, az idén már húszra bővült a számuk. Jelentős részük helybeli református volt, de olyanok is eljöttek, akiknek valamilyen kötődésük van a faluhoz, vagy más felekezethez tartoznak. A KOEN idei programja alapján a háromnapos együttlét alatt a hűségről  tanulhattak a gyermekek, de sok játék és kézműves-foglalkozás is várta őket.

Évekkel ezelőtt, amikor a gyülekezetek  elkezdték megszervezni a napközis táboraikat, akkor a nagykesziek is felmérve a lehetőségeket úgy döntöttek, belevágnak. Egyrészt azért, hogy bevonják a gyermekeket a közösségi életbe, mivel ők képezik a gyülekezet jövőjét, másrészt pedig nem volt mindegy a szervezők részéről az sem, hogy milyen impulzusokat kapnak gyermekkorban a gyülekezet közösségétől, amelyre majd a későbbiek során építeni tudnak.

A tábort első alkalommal nem volt könnyű megszervezni, mondja Szabó Sarolta lelkipásztor, de többen is úgy gondolták, hogy ha pozitív élmény éri őket már gyermekkorban, akkor felnőttként majd visszatérnek a templomhoz, a közösséghez. Az évek folyamán felgyülemlett kellemes élménnyel  meggazdagodva meghatározó lehet a számukra az is, hogy a későbbiek során miként viszonyuljanak a gyülekezethez. Ezért is vágtak bele hat évvel ezelőtt a napközis gyermektábor megszervezésébe, amelyet támogatásáról biztosított a presbitérium is, de a gyülekezet gondnoka Fitos András is már ez elején részévé vált a szervező csapatnak. Azóta minden évben úgy szervezi a szabadságát, hogy ott legyen a gyerekek között és aktívan kivegye a részét ebből a szolgálatból. Főleg a műszaki részbe segít be, kihangosítás, vetítés,  éneklés, de közösen ötletel a kirándulások helyszineinek a kiválasztásakor a lelkipásztorral, hogy melyeket érdemes meglátogatni, felkeresni.  De nemcsak a gondnok van itt a tábor egész ideje alatt, hanem az egész családja is. Két gyermeke résztvevőként, pedagógus felesége pedig táborvezetőként, a programok szervezőjeként van jelen.

"A táborra már két hónappal korábban elkezdünk készülni, szervezkedni, ötletelni, hogy mit lehetne felhasználni. A KOEN-es anyag is nagy segítségünkre van, de igyekszünk kitalálni újdonságokat is, nehogy unalomba, vagy érdektelenségbe fulladjon a program – mondta tájékoztatásul a lelkipásztor.

A tábor első napja reggeli tornával kezdődött, majd énekléssel folytatódott. A bibliai történettel való megismerkedés után a gyerekeknek szavak alapján kellett egy igét összerakniuk, majd megtanulniuk az aranymondást. A tábor munkáját segítő pedagógusok pedig a gyermekek kreativitását fejlesztették: karkötőt fontak fonalból, a tojástartó elemeinek a felhasználásával, illetve lefestésével pedig gomba készült. Kint a parókia udvarán pedig lehetőségük nyílt a „kincskeresésre“, hét elrejtett labdát kellett a két csapatnak megtalálnia, majd a földre elhelyezett labdákat kellett megkeresni és felvenni a földről bekötött szemmel, de volt hozzá segítő is. Mivel nagyon meleg volt, előkerültek a vizes lufik is, amelyek csak akkor estek szét, ha nem kapták meg. Közben előkerült egy nagy fehér vászon, amely alapját képezte a tábori zászlónak. Rárajzolták az idei KOEN program jellegzetes figuráit, a két pulikutyát és a résztvevők neveit, amelyeket fokozatosan festettek ki. A délután folyamán pedig a református templomba tettek látogatást a gyerekek, akik kísérő segítségével felmentek egészen a toronyba, hogy megkongassák a harangot.

A tábor első napján a gyermekek Dániel barátainak a történetén keresztül szembesülhettek azzal, hogy milyen veszélynek is teheti ki magát az, aki ragaszkodik elveihez, aki nem hódol be, vagy nem hajol meg egy monumentális szobor előtt csakhogy mentse az életét, hanem még egy ellenséges környezetben is felvállalja az Istenhez való hűségét, még akkor is, ha Isten a bajból mégsem szabadítaná meg. Isten pedig megmutatta azt, hogy szereti és megmenti az övéit, úgy, hogy a tüzes kemence semmilyen kárt nem okozott a három barátban, sőt még a perzsa király, Nebukodonozor is elismerte az Istenük hatalmasságát.

A második nap az éneklés után Dánielnek az oroszlánok verméből való szabadulásának a történetét ismerhették meg a gyerekek. Az aranymondás megtanulása után kirándulni mentek Ógyallára, a Csillagvizsgálóba, később pedig egy játszóházat látogattak meg. A harmadik nap pedig arról tanultak, hogy miben nyilvánul meg a keresztyén élet és mik a tartópillérei: az imadsag, az Isten igéje és a szeretetből fakadó cselekedetek. Kézműves-foglalkozás, a papírvágás, ragasztás és még rengeteg játék várta őket a szombati napon is. Vasárnap pedig zárásként a templomban táborzáró istentiszteletet tartottak.

„A hűség témakörében délelőtt Dániel és barátainak a történetével ismerkedtek a gyerekek. A hűség nagyon fontos, nemcsak azért, mert a reformáció 500. évében vagyunk, hanem az Isten és az ember közti kapcsolat is a hűségen alapszik. Ha ezt az üzenetet magukkal tudják vinni, akkor ez később is meglátszik majd az ő életükben . A táborok eddig ugyan még nem gyarapították meg a közösségünket, de összefogottabbá, lelkiekben gazdagabbá tette“  – mondta a Szabó Sarolta lelkipásztor

A gyermektábort támogatta a presbitérium is. A gyülekezeti tagok pedig mindenféle jóval ellátták a három nap folyamán a gyermekeket,  úgy, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt. 

Reformata, II

események továbbiak →