A rimaszombati híveknek tizenhárom évet kellett várniuk arra, hogy 1784-ben megkezdjék templomuk építését, hiszen 1771-től 1784-ig Rimaszombatban tilos volt a református vallás gyakorlása, s az akkori hívek Jánosiba, Alsópokorágyra vagy Zeherjére jártak istentiszteletre. A rimaszombatiaknak századunk küszöbén újra tizenhárom évet kellett várniuk arra, hogy templomuk 2000 augusztusában megkezdett felújítása végére pont kerüljön.

Amikor Harsányi István egykori rimaszombati gályarab-lelkipásztor meg szerette volna köszönni de Reuyter holland tengernagynak, hogy megszabadította őket a gályákról, a tengernagy ezt a következőképpen hárította el: Nem szükséges, hogy megköszönjed a mi jóakaratunkat, mi itt éppen csak eszközei voltunk Istennek – neki adjatok hálát, Ő a ti szabadságotok szerzője. Harsányi István ezekkel a szavakkal válaszolt: Az Isten eszközeinek is meg kell adni a méltó tiszteletet.

Molnár Sándor, a gyülekezet jelenlegi lelkésze a fenti történet elmondása által hangsúlyozta, hogy a mostani hálaadó istentiszteletnek is kettős célja van: „Először, hogy hálát adjunk szabadításunk szerzőjének, Urunknak, Jézus Krisztusnak, akinek kegyelméből újra megújulhatott ez a templom. Másodszor pedig, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akiket az Úristen eszközként használt ebben a munkában.”

Külön öröm volt a gyülekezet számára, hogy Isten eszközei közül többen elfogadták a meghívást és részt vettek a hálaadó istentiszteleten. Így a rimaszombatiak személyesen mondhattak köszönetet a felújításhoz nyújtott támogatásért Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak; az emberi erőforrások miniszterének, Balog Zoltánnak; Németh Zsolt külügyi államtitkárnak és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkárnak.

Bán Zoltán gondnok jelentésében összegezte a felújítási munkálatokat, beleértve a költségeket és azok forrását is. Erdélyi Géza nyugalmazott püspök, aki a templom felújításának megkezdésekor a rimaszombati gyülekezet lelkipásztora volt, visszatekintésében megosztotta a jelenlevőkkel, hogy még az első Orbán-kormány idején egy adventi vacsorán hangzott el a miniszterelnök már elhíresült kérdése: „Miben segíthetek?” A kérdést válasz, majd tett követte: a miniszterelnöki alapból így kapott támogatást az épülő füleki templom, a hanvai Diakóniai Központ és a rimaszombati templom.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédében kihangsúlyozta, hogy a keresztyén ember tudja, bármilyen támogatást vagy segítséget kap, az mindig adomány. „Nem azért kapja, mert kiharcolta, vagy mert megsajnálták, hanem azért és csak azért kapja, hogy szolgáljon. […] Amikor a Milleniumi Alap elindult és a rimaszombatiak támogatást kaptak, volt egy vizsgálat, amelynek a Miniszterelnöki Hivatal megállapította, hogyha támogatunk egy egyházközséget, ők minden forinthoz legalább 3 forintot tesznek még hozzá. A rimaszombatiak, ha jól számolom, minden 1 forinthoz majd’ 5 forintnak megfelelő összeget tettek. Ezt hívják önerőnek a szó eredeti értelmében, hiszen ez a közösség saját erejét mutatja. Mint amikor a jó sáfár betölti a Jóistentől kapott hivatalát” – mondta Orbán Viktor, aki még hozzátette: „Ahhoz, hogy a templomaink és iskoláink megújuljanak, szükség van egy erős anyaországra is, amely képes túllátni saját határain.”

S a végére hagytuk, amivel tulajdonképpen a hálaadás a kezdetét vette: Isten igéjét Fazekas László, egyházunk püspöke hirdette, aki az 1Pt 2,5–7 versei alapján adott hálát az újból megtapasztalt kegyelemért: a jövőre alapkőletételének 230. évfordulóját ünneplő rimaszombati református templom önerőből, illetve különböző anyagi támogatások által, 270 ezer euró összköltséggel megvalósult rendbehozataláért.