A Református Oktatási Központ két tagintézménye - az alapiskola és a gimnázium -  kapcsolódott be a Szeretethíd rendezvényeibe. Az alapiskola alsó tagozatának tanulói a városkertben szedtek szemetet. Az idősebb diákok, az alapiskola felső tagozatosai, illetve a kis- és a nagygimnazisták pedig többféle tevékenységben vettek részt. A legfiatalabb gimnazisták a Fő téren és a Fő utcán szólították meg a járókelőket, akiknek a saját, illetve az iskolai konyhában, a szakácsnők által készített süteményeket ajándékoztak. /A szakácsnők ilyen formában kapcsolódtak be a rendezvénybe./

Szeretetkártyákat is osztogattak, rajta magyarul és szlovákul a Szeretet himnusza, illetve igyekeztek felhívni a figyelmet a Szeretethíd rendezvényre, illetve magának az önkéntességnek a fontosságára. Volt olyan csoportunk, amelyik a református templom körül tevékenykedett, a templomkert takarítását vállalták el. Egy másik csoportunk pedig az egyik lakótelepen gyűjtött szemetet. Az elsős gimnazisták, illetve a kvintósok a temetőben a református sírokat tették rendbe.

Évente rendszeresen kimegyünk Péter Mihály volt püspök, illetve az Egyesült Protestáns Gimnázium volt diákjainak, illetve mecénásainak, gondnokainak a sírjához. Például a Baksay, a Munkácsy-Sütő család sírjához vagy Holéczy Miklós volt gimnáziumi és múzeumigazgatónak a nyughelyéhez. Voltak, akik a városkertben vállaltak takarítást, az ott lévő padokat mosták le. A legidősebb diákjaink, akik már a korábbi években is nagyon sokféle tevékenységben vettek részt, most a Gályarab-emlékmű körüli kis parkot tették rendbe.Igyekeztünk mindenki számára olyan lehetőséget találni, amit a délután néhány órájában el tudott végezni, hogy azzal akár a saját közvetlen környezetét, akár a nagyobb közösségnek, a városnak az életét egy kicsit szebbé tegye. 

Milyen üzenetet próbáltak az önkéntes munkával tovább adni a diákoknak?

Minden önkéntes munkának az első és a legfontosabb haszna az, hogy a közösséget, amelyiknek a tagjai vagyunk, azt építsük, de ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is, hogy segítsünk azoknak, akik rászorulnak. A mi esetünkben, ami szintén nem mellékes, ugyan egyfajta szépítésről volt szó, hogy abban a környezetben jobban érezzék magukat az emberek. Ebből a szempontból az önkéntesen végzett munka nagyon fontos. Ugyanis, ha a környezetünk jól működik, vagyis ha ott lelki és fizikai értelemben is rend van, akkor az visszahat ránk is, amellyel mi magunk is épülhetünk.Amikor hosszabb ideig tartó önkéntes munkáról van szó, szoktuk mondani a diákoknak, az jól mutat az életrajzban is nemcsak egyfajta adatként, hanem úgy is, hogy egy leendő munkaadó talán nagyobb tisztelettel vagy bizalommal tekint azokra, akik tágabb körben is igyekeznek segítséget nyújtani másoknak.

A diákok szeretnek részt venni ilyen munkákban? Nem ódzkodnak attól, hogy most nekik kell felszedni a szemetet,  takarítani vagy gyomlálni füvet és gereblyézni? Vagy erre  is nevelni, irányítani kell őket?

Nyilván, hogy vezetni és irányítani kell őket. Tíz éves kor körül még sokkal nyitottabbak, könnyebben, érdekesebben élik meg akár az ilyen környezetszépítő munkákat is. Nyilván vannak olyan időszakok, amikor kevésbé tetszik nekik, hogy a közért tegyenek valamit. Az idősebb diákjaink viszont, akik több ilyen alkalmon már részt vettek, teljesen természetesnek tartják azt, hogy a májusi hónap valamelyik péntekén megtartjuk a Szeretethíd rendezvényt, amelyhez ők is hozzá tesznek valamit.Iski Ibolya

Fotó: Református Oktatási Központ