Gyermekek, kamaszok, felnőttek közötti szolgálat a gyülekezetben

2019. április 11., csütörtök

Együtt a hit útján címmmel  gyülekezetpedagógiai könyvbemutatóval egybekötött Nemzetközi Gyakorlati Teológiai Konferenciára került sor április 9-én, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán.

A konferencia résztvevőit, - amely egyben a Komáromi Református Egyházmegye lelkipásztorainak a továbbképzése is volt - Lévai Attila dékán köszöntötte, majd az egyes előadásokat Görözdi Zsolt, a Katechetikai tanszék vezetője vezette fel.

Dr. Görözdi Zsolt

Dr. Siba Balázs református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense, dékánhelyettes a gyülekezetpedagógiához kapcsolatos gondolatait osztotta meg a hallgatósággal, miközben felhívta a figyelmet az Együtt a hit útján megjelenés előtt álló könyvre is. Előadásában többek között elmondta, hogy ha a hit ajándék, akkor mi az, hogy pedagógia, mi az, hogy a hit egyáltalán tanulható. A német evangélikus felnőtt katekhizmusból idézett egy mondatot a témával kapcsolatban: „A hit a szeretettel és a hűséggel, a bátorsággal és reménységgel, a barátsággal együtt az emberiség legnagyobb ajándékai közé tartozik és mégis nem birtoklás és képesség kérdése. Ajándék.“ Elmondta, hogy számos módon próbáljuk leírni azt, hogy a hit útját hogyan is járjuk: megszentelődés, élethosszig tartó katekézis, gyülekezetpedagógia, de mind ugyanazt próbálja körbe járni.

Dr. Siba Balázs

Rámutatott arra, hogy a lelki növekedéstől eltérő a gyülekezetpedagógia is, amely azt a fajta aspektust emeli ki, hogy mit tehet a keresztyén közösség azért, hogy a hitben való növekedést tudatosan segítse, illetve az adott korosztályok hogyan tudnak bekapcsolódni a közösség életébe. Elmondta, hogy a katekézis eredetileg felnőtt katekézis volt. Maga a szó azt jelenti: visszhangozni. Példaként említette meg, hogy amikor egy drámában elhangzik egy emelvényről egy beszéd és az visszhangzik az egész teremben. Emlékeztetett arra, hogy az első pár száz évben, a 3., 4. századig a felnőttek műfaja volt a katekézis, a negyedik századtól pedig már a gyermekekre is vonatkozott. „Kérdés, hogyan lehet hitet tanítani. A 20. században pedig már megjelent egy új fogalom, a valláspedagógia, ami ki akarja fejezni azt, hogy nemcsak káté magyarázat, az egyház örökségének az átadása, hanem annak a szempontjai is érvényesüljenek, akinek szeretnénk elmondani ezt az üzenetet. Ennek hatására egyfajta párbeszéd kezdődött el. Ez idővel ketté vált: kateketika –nem az  iskolarendszerű pedagógiai tevékenységek sora , amely a bölcsőtől az idős korig terjed: családi nevelés, óvodai foglalkozások, gyermek-istentiszteletek, konfirmációi előkészítő, ifjúsági munka, felnőttoktatás. Ez a gyülekezetpedagógia ága, de emellett van vallásdidaktika, ami nem más, mint iskolarendszerű tevékenységek: bibliaismereti, egyháztörténeti, hitvallásismereti, etikai tananyag szakdidaktikája. Beszélt a katekézis és  matétika, vagyis a tanítványi létnek a kapcsolatáról. Feltette a kérdést: Mit is jelent, hogy Krisztus-követők vagyunk? Majd szemléltetésként  elmondta, hogy ha valahol egy harang megszólal, s a közelben van egy ugyanolyan rezgésre állított hangszer, akkor az a rezgés, amely a harangból indul, megrezegteti a húros hangszereket. Kísérletképpen játszani hívta a hallgatóságot, hogy egy cérna és egy fém fogas segítségével hangszert készítsenek, majd megszólaltassák.

A kísérlet

A kísérletet pedig azt eredményezte, hogy mindenki másféle hangot hallott. Az előadó elmondta, az ember is egy hangszer, csak kell valaki, egy mester, aki azt a remekművet megszólaltassa. Ez pedig nem más, mint Jézus, aki kézbe veszi az ember életét és remekművet készíthet belőle.

A gyermekek között végzett gyülekezeti szolgálat jelentősége és lehetőségeit Szabóné Dr. László Lilla, a Pápai Református Teológiai Akadémia  adjunktusa vizsgálata előadásában. Elmondta, hogy a 20. század a gyermekek évszázada volt, ahol biztosítottak voltak számukra a vasárnapi iskola, gyermek-istentisztelet, hitoktatás. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma úgy látszik, eltűnőben van a gyermekkor, mert megfáradt gyermekeket látni nehéz iskolatáskákkal. A szülők, hogy gyermekeik jól képzettek legyenek a siker oldalán, egyfajta ugródeszkád adjanak a számukra és állandó megfelelésre kényszerítik, holott Jézus azt mondta: „Aki befogad egy ilyen kisgyermeket, az engem fogad be“. Ma fordított szocializációs szerep van, a gyermeket azért kaptuk, hogy tanuljuk a függő életet, de ma már nem a felnőttek, hanem a gyerekek tanítanak velünk valamit. Szülőkként igyekszünk megtölteni a gyermekeket ismerettel, közben elfelejtjük, hogy mi szolgák vagyunk.

Dr. László Lilla

Elhangzott, hogy a gyerekek Istenkereső lények, majd az előadó arra kereste a választ, hogy honnan a hit, mikor kezdődik a gyermekben, milyen Istenélményük lehetett. „A hit velünk született életorientálás, van bennünk egy természetes, velünk született hit, a biztonság, az értékes utáni vágy. A gyermek lehív egy hitrendszert, nekünk tudnunk kell  hogyan belépni ebbe a rendszerbe. A gyerekkor katekézisében, mi - a gyülekezetek, a lelkészek, egyház, akik a spiritualitásukért felelünk, - egy kanalat adunk a kezükbe és beleöntjük az olajat és megmondjuk , hogy nagyon figyeljenek és nagyon jól teljesítsék a hittanórai éveket. Vagy komolyan visszük őket feladatorientáltan ezen az életkoron, vagy pedig képesek meglátni azt a világot is, amit Isten teremtett nekik. Nekünk az Isten ajándékainak a tágasságára kellene felnyitni a szemüket“ – mondta többek között az előadó.

Dr. Pángyánszky Ágnes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa, lelkész a felnőttkatechézis kihívásai mai gyülekezeti kontextusban témában tartott előadást, amelyben arra kereste a választ, hogy a gyülekezetpedagógia hogyan tud választ adni különböző élethelyzetekre és a kateketikai feladatokra egy tudományos megalapozású gyakorlati útmutatással. Elmondta, lelkészként az a tapasztalata, hogy a gyülekezetekben a tanítás szolgálatát nagyon gyakran csak a gyermekek között végzett szolgálatra és a konfirmandusok felkészítésére értik.

Dr. Pángyánszky Ágnes

„Van egy olyan régi elképzelés a katekézisről, a tanításról, hogy foglalkozunk a gyerekekkel, a konfirmandusokat készítsük fel a konfirmációra, s azáltal, hogy a konfirmandusok az első úrvacsoravétel, a konfirmációs vizsga, fogadalomtétel által felnőtt tagjai lesznek a gyülekezetnek, ezáltal mintha a tanítás feladata is véget érne. Ha megnézzük a gyülekezetek összetételét, az a tapasztalatom, hogy a felnőttek korosztályát jobban lehetne mozgósítani. Sokszor azért nem lehet, mert a fiatalok máshová mennek középiskolába, elköltöznek, egyetemre mennek, új lakhelyet keresnek maguknak, kiszakadnak a gyülekezetekből, s nagyon nehéz a visszatalálásnak az útja. Ha jegyesoktatásra vagy keresztségre jönnek, az sem ugyanaz, mint ahányan gyerekként vagy fiatalként, konfirmandusként ott voltak. Nagyon fontos azt látni, - és ez egy nagyon fontos nemzetközi teológiai trend is, - hogy meg kell újítani a felnőtt katekézisnek a feladatát és a szolgálatát, a gyülekezeteknek pedig fel kell vállalniuk azt az útkeresést, hogy megtalálják az egyébként a gyülekezetükbe tartozókat. Hívják őket a gyülekezet közösségébe vagy pedig egészen új missziói módszerekkel próbálják megszólítani a szekularizált embereket.

ThDr. Szénási Lilla

ThDr. Szénási Lilla, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának adjunktusa, a gyülekezet, mint támogató háttér a kamaszkor útkeresésében címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a 16-18 éves kamaszokat olyan kérdések foglalkoztatják, mint a ki vagyok, honnan jöttem, merre tartsak, hogyan válasszak, mit válasszak és kit válasszak. Rámutatott arra, hogy ez a korosztály azt követi, aki hiteles a számára, de keresik önmagukat is, s próbálják magukat elfogadtatni. Elsősorban is elfogadó és befogadó közösséget keresnek maguknak. Számukra az elfogadható személy az, aki hiteles értékrendet képvisel. Felhívta a figyelmet az olyan veszélyekre is, amikor a fiatalok csalódáskor egyfajta kompenzációként fordulnak a hit felé, de a túlzott alkalmazkodási készség is ide tartozik, ami gátolja az autonóm személyiség kialakulását. Rámutatott arra is, hogy különböző lélektani tényezők is befolyásolják a kamaszokat. Ilyen a barátság ébredése és a vallás belsőségessé válása, a bűn és a vallásos moralizmus vagy a vallásos kételyek. „A gyülekezeti alkalmak nem kamaszbarátok, ezért új vallási formát keresnek. Ilyenek a fesztiválok /Csillagpont, Szélrózsa, Élesztő/, vagy a közösségi élmények megismerése, például Szeretethíd. Ilyenkor van a szerelmek időszaka és a párkeresésé is, felkészülés a családi életre, de ugyanakkor keresik az identitásukat is, a keresztyén értékek elfogadását, a taníványi hit megélését. Jó, ha a gyülekezetek különböző ifjúsági alkalmakat, az életkoruknak megfelelő liturgikus alkalmakat szerveznek a számukra, vagy közösségépítő programokat“. Szénási Lilla előadását azzal zárta, hogy a gyülekezet küldetése várni a fiatalokat és biztosítani számukra a kapcsolódási lehetőséget. Hangsúlyozta, hogy a mi felelősségünk, hogy ne utolsókként, hanem egyenlőkként gondoljunk rájuk.

A konferenciát Dr. Görözdi Zsolt zárta, aki megköszönte az előadóknak, hogy kutatásaiknak egy szeletét elhozták, megosztották a hallgatósággal.

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Erdélyi Zoltán

események továbbiak →