A régi füveskönyvek a gyógynövényekről századokon át szerzett tapasztalatokat és javallatokat gyűjtötték össze, elősegítve ezzel a testi betegségekből való mihamarabbi gyógyulást.

Az korszakok során azonban a füveskönyvek nemcsak testi kórokra nyújtottak gyógymódokat, hanem egyre inkább kiterjedt a figyelmük az élet lelki gondjaira is.

Így – az irodalom egyik külön műfajává válva – az életbölcseletnek olyan rövid meglátásokat, bölcsességeket, lelki merengéseket tartalmazó kivonatává vált, amely egy-egy alkotó személyes önvallomását, látásmódját és valóságlátását kívánja közvetíteni.

Rákos Loránt füveskönyve a hit és haza babérfüzér közé fogott életbölcseleti töredékeit adja közre, melyben az olvasó az írónak a mindennapi élet és a rendhagyó idők jó néhány területéről merített személyes meglátásai hitvallásszerű és frappáns összefoglalásait találja, remélhetőleg magával ragadva a lelki szinten tűnődő személy egyetértő figyelmét is.

Reformata