Fil 2,8

2020. április 10., péntek

„...megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."

Valahány feldolgozást láttam Jézus életéről, egyikben sem emlékszem, hogy Krisztus tiltakozott volna keresztre feszítése ellen. Hogy rúgkapált vagy hadonászott volna a marcona katonák keze között, vagy akárcsak eszelősen kiabált volna hangoztatva a maga igazát. Nem. A Szentírásban sem olvashatjuk, egyetlen evangélista feljegyzésében sem találunk arra való utalást, hogy Jézus hadakozott vagy fellebbezett volna az őt ért vádak ellen. Ellenkezőleg. Ahogy Ézsaiás próféta írja: Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket... Koholt vádak alapján ítélték el, szemenszedett hazugságokat hoztak fel ellene, és ő mégis néma maradt. Nem nyitotta meg a száját vádlói előtt. Nem fitogtatta az igazát, nem csapott le ököllel az asztalra, még csak tanúkat sem toborzott a maga védelmére. Miért? – vetődhet fel bennünk a kérdés. Hogy lehet valaki ennyire balga, mulya? Miért engedte Jézus, hogy fát aprítsanak a hátán, hogy hamis vádakkal illessék, és ezek alapján ítéljék el? Miért nem állt a sarkára és igazolta magát?

Azért, mert értünk cselekedett. Nem magáért, hanem értünk. Mindannyiunkért. Látta már a távolban a keresztet, tudta, hogy mi vár rá, de azon túl látta Isten kitárt karját is. Krisztus mindent értünk tett. Értünk, akik olyan sokszor ellenkezünk, lázadunk, tiltakozunk, elégedetlenkedünk, hangosan és látványosan protestálunk, vádaskodunk, rágalmazunk, túlkiabálunk. Jézus néma maradt. De a némasága mégis eljutott, feljutott Istenhez. Az isteni terv elvégeztetett. A megmentésünkre irányuló dicső hadművelet célba ért – Jézus Krisztus által. Elnyeletett a halál diadalra. Krisztus meghalt ezért a világért. Isten feláldozta a Fiát ezért a világért, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. És az az Isten, aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

Kedves Testvérem! Legyen az életed bármily nehéz, kilátástalan, megfeneklett vagy éppenséggel felfordult, ne csüggedj! Nézz a Golgotára, a kereszten függő Krisztusra! Érted jött, hogy bűneidet eltörölje, terheidet könnyítse, rettegéseidet csillapítsa, hogy szelíd tekintetével szeretetet, békességet sugározzon és égbe vigyen sasszárnyakon. Az énekszerzővel együtt vigasztalódjunk és bátorítsunk másokat is: Lelkem, nézz a Golgotára,/ Jézusodnak nézd fejét!/ Tövissel van koronázva,/ mégis áldva néz feléd./ Szenved Isten bajnoka,/ és bár vérzik homloka,/ a világot nem átkozza,/ meghal érte imádkozva. Ámen.

Parti Katalin, szesztai beosztott lelkész

események továbbiak →