1880-ban épült a 120 fő befogadására alkalmas udvardi református templom. Az építkezés idejében a gyülekezet is hasonló lélekszámú volt. Az eltelt 136 év alatt azonban több, mint a felével csökkent a reformátusok száma a nagyközségben és csak húsz adófizető egyháztagot jegyeznek. A csökkenéshez hozzájárult a II. világháború utáni kitelepítés és sajnos a gyermektelenség is. Az udvardi egyházközség ma már a perbetei anyagegyházközség leányegyháza és csak kéthetente tartanak istentisztelet a tíz főt alig elérő érdeklődő számára.

Ennek ellenére a 2016-os évben a kis gyülekezet mégis képes volt összefogni és megvalósítania nem kis költséggel járó tervét: megújítania a templom nagyon rossz állapotban lévő külső falait. Az előző felújítás miatt ugyanis több helyen egészen a téglákig leomlott a vakolat. Az akkori eljárás szerint a falréteget egy vízzáró festékréteggel vonták be, de a víz a vakolat alatt tovább dolgozott, ezért később több helyen is levált vagy megkárosodott. 

A felújításkor ezt a réteget kellett  teljesen eltávolítani egészen a nyers téglákig, majd a felület új réteget kapott, erre került a háló és egy réteg színes-nemes vakolat is. A szakemberek a munkákat egy hónap alatt végezték el, szeptember 10-től október 10-ig.

A munkálatok 15 ezer euróba kerültek, amelynek a fedezéséhez az egyházközség több forrásból is kapott támogatást tervük megvalósításához. Sikeres pályázatnak köszönhetően ötezer euró érkezett az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott támogatási pénzcsomagból, háromezer eurót a helyi önkormányzat biztosította, a maradék hétezer eurót pedig az egyházközségnek kellett előteremtenie, ami elég nagy megterhelést jelentett a kis közösség számára. Az előző évben ugyanis a templomtető egy része beszakadt. A javítási munkálatokra, ami magába foglalta a tetőszerkezet egy részének és cserepek teljes cseréjét, hétezer eurót kellett kifizetnie, ami felemésztette a gyülekezet tartalékát. Ismét adakozást hirdettek a hívek között, a perselypénzt is összeadták, valamint a négy hektár földből való évi 300 eurós jövedelmet is, viszont a hiányzó összeg jelentős részének az előteremtéséhez a perbetei anyaegyházközségnek is segítséget kellett nyújtani.

Ennek ellenére újabb terveket szövöget a gyülekezet. Már folyamatban is vannak az új templomi terítők varrása. Ezen kívül szeretnék visszaállítani eredeti színét a szószéknek, a Mózes-széknek, illetve a padoknak, majd kicserélni a nyílászárókat, valamint kifesteni a templombelsőt.

„Hogy mi a terve Istennek a gyülekezettel, nem tudjuk, de hogy másfél évszázada itt áll a templom az biztos, és reméljük, bármi is történjen, a templom továbbra is itt lesz. Úgy gondolom, teljesen mindegy, hogy tízen vagy százan járnak templomba, az épületet nem lehet elhanyagolni. Olyan sok mindenre áldozunk anyagiakat és időt. Szégyen, ha nem törődünk az örökségünkkel. Ugyanakkor egy-egy templom állapota tükrözi a gyülekezet és lelkipásztor állapotát is. Egyébként pedig mindig új erőt ad a gyülekezetnek az, ha ilyen jellegű munkát végez. Összekovácsol és láttatja, hogy nem a „végben” gondolkozik, hanem reménnyel a szívében tekint a jövő felé“ – mondta a felújítással kapcsolatban Erdélyi Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora.

II