Királyhelmectől tíz kilométerre délnyugatra, a magyar határ mellett, a Karcsa partján fekszik Örös. Református templomáról a legkorábbi feljegyzések 1700-ból valók. Akkor valószínűleg egy fatemplom állhatott a jelenlegi helyén, mivel a mai kőtemplom alapkövét 1806. május 16-án tették le, s 1830-ban készült el. 1877-ben nagyobb torony épült, majd 1894-ben felújították a tetőzetet is. A klasszicista építészeti jegyeket viselő templom a mai képét az 1935-ös felújítás során kapta.

A gyülekezet a Zempléni Református Egyházmegyéhez tartozik. A 2011-es népszámláláskor a 653 fő hatvanhét százaléka, azaz 436-an vallották magukat reformátusnak. Az egyházközségi adatok egy 300 fős gyülekezetet mutatnak, közülük 206-an járultak hozzá idén az egyház fenntartásához. A gyülekezetbe négy évvel ezelőtt helyezték ki Kiss Miklóst, akit idén augusztusban a presbitérium meghívott lelkipásztorául. (A Zsinati Tanács pedig áldását is adta a gyülekezet óhajára.)

A fiatal lelkész el szeretné érni azokat is, akik távol maradnak a közösségtől. A lelki munkában nehéz a sikert mérni – mondja –, mert nem lehet tudni, kiben mikor csapódnak le az elhangzottak. Vannak, akiket a közös munka és szolgálat kapcsán tudunk elérni, megszólítani. Visszautasítás nemigen érkezik, szívesen jönnek segíteni a hívek. Innen már csak egy lépés, hogy aztán állandóan részesei legyenek az istentiszteleti alkalmaknak is. Próbálkozni kell!
Örösben vasárnap délelőtt és délután is tartanak istentiszteletet, átlagosan ötvenen vesznek részt rajtuk. A sátoros ünnepekkor vagy rendkívüli alkalmakkor (hasonlóan más gyülekezetekhez) megnő a részvétel. Annak ellenére, hogy a gyermekek is ott vannak az istentiszteleten, külön is foglalkoznak velük szombat délelőttönként. A hittanos csoportot 8-12 gyermek látogatja. Két kátés csoportjuk van, de tartanak külön ifjúsági bibliaórákat is (az ificsapat magját öt-hat fő képezi). Kiss Miklós azt mondja, hogy a fiataljaikat arra szeretnék nevelni, hogy a gyülekezet egy közösség, ahol mindenkinek helye, szerepe és szolgálata van. Úgy véli, ezt már lassan kezdik megérteni, ezért egyre több alkalom megszervezésébe is be tudják őket vonni.

A felnőttek részére hetente egy alkalommal van bibliaóra. Többnyire azok látogatják, akik a gyülekezeti magot is képezik, mintegy nyolcan-tízen. Közösen formálódunk, egyre jobban meg tudunk nyílni egymás és Isten előtt is – jegyzi meg elégedetten a lelkész. – Jó ezt tapasztalni. Eleinte azt gondolták a testvérek, hogy a lelkész végigbeszéli a bibliaórát, ők meghallgatják, aztán szépen hazamennek. Aztán több módszert is kipróbáltunk, mi az, ami szólásra, megnyilatkozásra bírhatja őket, s ma már eljutottunk oda, hogy ha elmegyünk egy egyházmegyei vagy bármilyen más rendezvényre, akkor elmondják, milyen jó, hogy erre lettek vezetve, mert már nem gond máshol sem beszélni vagy mások előtt elmondani a véleményüket – osztotta meg tapasztalatait a közösséggé való formálással kapcsolatban Kiss Miklós.
Havonta egy alkalommal a presbitereknek is tartanak bibliaórát, ahol elsősorban a presbiteri szolgálat mibenlétére próbálja a lelkipásztor irányítani a figyelmet, s közösen imádkoznak. A lelki töltet mellett érintik a gyülekezet aktuális feladatait és ügyeit is.

Igyekeznek minél több alkalmat és lehetőséget teremteni arra, hogy közösen találkozzanak akár kötetlenebb formában is. Így indították el a teaházat, amelyre havonta egy alkalommal kerül sor a vasárnap délutáni istentisztelet után. Később ezeket az együttléteket egybekötötték keresztyén könyvek eladásával, a gyülekezeti könyvtárból való kölcsönzéssel. (A meglévő könyvállományt pályázatok útján igyekeznek gyarapítani és frissíteni.)

Amióta a lelkipásztor Örösbe került, minden nyáron megszervezik a gyülekezeti napközis tábort, ahol megélhetik nemcsak a gyermekmunka áldásait, hanem a közös szolgálat örömét is. Jó ilyenkor látni, mondja a lelkipásztor, hogy mindenki megtalálja a helyét, tudja kamatoztatni talentumait. A kátésok, konfirmáltak már segítőként jönnek – érzik, hogy egy gyülekezetben sok a tennivaló, nem lehet mindent a lelkésztől várni, aki képtelen is minden elvárásnak megfelelni. A tábor résztvevőinek a száma nagyjából 40-60 fő; megmozdul nemcsak a gyülekezet, hanem a falu is. A helyiek már tudják: ha tábor van, akkor minden kifordul a négy sarkából. A felnőttek kint vannak az utcán, és figyelik a gyermekek játékát és a programokat.

A születések száma nagyon változó. Tavaly egyetlen gyermeknek sem volt keresztelője, viszont nagyon sok volt a temetés. Az előző évben pedig éppen fordított volt a helyzet: sok születés, kevés temetés. Idén is jó reménységgel vannak.

Kiss Miklós szeretné, ha a fiatalok is megtalálnák a közösségben a helyüket. A gyülekezet igazi közösséggé való formálódásában elsődleges szempontnak tartja, hogy az ne csak egy emberi csoportosulás legyen, amely egy-két istentisztelet erejéig összefut, hanem ki-ki érezze azt, hogy van testvére, nincs egyedül, nem idegen számára az, aki mellette ül a padban.
Az utóbbi hetekben a gyülekezeti munkásuk segítségével aktualizálták a nyilvántartásukat. Végigjárták a községet, mindenkihez bekopogtattak, hogy lássák, kik tartoznak hozzájuk, kikkel számolhatnak és kik azok, akik irányába vihetik a jó hírt, akár a gyülekezeti hírlevelük által vagy egyéb formában.

A lelkész hálás, hogy az örösi reformátusok adakozóak. Tavaly sikerült a lelkészlak fürdőszobáját felújítaniuk egy jótékonysági koncert bevételéből és adományokból, sőt futotta még a padlózat és egy ajtó kicserélésére is. Szükséges lenne kívülről is felújítani és szigetelni a parókiát. Nemrég derült ki, hogy a harang is nagyobb felújításra szorul, de a templom külső tatarozására is szükség lesz hamarosan. Kiss Miklós hozzáteszi: ne csak azért végezzük el ezeket a munkákat, mert másutt is igyekeznek; hanem azért, mert Isten is erre vezetett bennünket. Vigyázzunk azonban: azt tegyük, amit az Úr tervezett velünk!