Beiktatási ünnepi istentisztelet a református templomban Rákos Lóránt egyetemes lelkészi főjegyző igei szolgálatával

A 2020-as év vége felé megcsörrent Tóth Krisztián komáromi beosztott lelkész telefonja, s a vonal túlsó oldalán bejelentkezett a zsigárdi gyülekezet gondnoka, Baranyay Alajos, aki közölte a presbitérium egyhangú döntését: őt szeretnék meghívni Iván István lelkipásztor nyugdíjba vonulása után a megüresedett lelkészi állás betöltésére. A célirányos kérésük tudatos volt, egy ajánlás alapján a youtube-on megnézték az egyik szolgálatát, s úgy vélték, Tóth Krisztián személyében megtalálták a leendő lelkipásztorukat.

„Egyfajta jelnek tulajdonítottam a telefonhívást, mivel akkoriban egy környékbeli lánynak udvaroltam, holott én mindig is hazavágytam a szülőföldemre. Aki megkérdezte, hol szeretnék szolgálni, mindig Gömör volt a válaszom, hiszen a szívem odahúz még most is” – mondja kertelés nélkül Tóth Krisztián frissen beiktatott lelkipásztor, aki ennek ellenére sem nem bánta meg döntését.

Tóth Krisztián

Tudomása ugyan volt arról, hogy a zsigárdi gyülekezet kiírt egy pályázatot a megüresedett lelkészi állás betöltésére, de komáromi beosztott lelkészként valahogyan mégsem foglalkoztatta őt ez a lehetőség. Csak akkor, amikor felhívták gondolkodott el az ajánlaton, hogy tudna ő a komáromi egyházmegyében is szolgálni, s mint mondta, a gyülekezet ragaszkodása sem volt mellékes a számára.

Kitartottunk egymás mellett

Ezt tapasztalta meg a koronavírus-járvány miatti hosszú várakozási időszakban is, illetve jutott el végül arra a következtetésre, hogy a zsigárdiak nem feltétlenül lelkészt keresnek, hanem Tóth Krisztiánt szeretnék. „S ez nekem nagyon tetszett, ezért is volt, hogy kitartottunk egymás mellett a várakozási időszakban” – összegzi a meghívásának a történetét a lelkipásztor.

„Elárulok egy nagy titkot. Amióta az eszemet tudom, valami miatt mindig Losoncra húzott a szívem. A korábbi püspök, Fazekas László, aki mellett szolgáltam, viszont arra figyelmeztetett, ne az álmaim és elképzeléseim szerint döntsek, hanem bízzam rá Istenre. Amikor a zsigárdi gyülekezet gondnoka felhívott, gondolkodási időt kértem, majd imáimban Isten elé vittem ezt a lehetőséget, s ő pedig nem hagyott választ nélkül” – árulja el az apróbb részleteket is a lelkipásztor.

Tóth Krisztián

A zsigárdiaknak viszont még a pozitív visszajelzés ellenére is másfél évig kellett várniuk Tóth Krisztiánra, aki a választhatóságának az egyik feltételét teljesítette is 2020 szeptemberében a sikeresen letett második lelkészképesítő vizsgájával. A megválasztásához azonban szükséges volt a lelkésszé való felszentelése is.

A koronavírus-járvány miatti korlátozások, illetve az időnként elrendelt templombezárások nem tették lehetővé az Egyetemes Egyház számára egy ünnepi zsinat összehívását, /egy kivételével/, amelyen felszentelhették volna az arra jogosult lelkészeket. Erre csak idén, április 1-jén, a járvány enyhülése után tudtak sort keríteni.

Néhány héttel később viszont a zsigárdi gyülekezet az egyházközségi közgyűlésen jóváhagyta Tóth Krisztián meghívását, aki töretlenül ragaszkodott a korábbi igenjéhez, majd júniusban beköltözött a szépen felújított parókiára.

Tóth Krisztián

„Hálás vagyok a gyülekezetnek, hogy türelmesen várt rám” – mondja Tóth Krisztián, aki nem titkolja azt sem, hogy a várakozási időszakban több helyről is felkeresték azzal, hogy legyen a lelkipásztoruk. – Az igen legyen igen, a nem pedig nem. S ha már egy gyülekezetnek igent mondtam, akkor már nem tehettem meg, hogy később nemet mondok – ezzel utasította el lelkipásztor a későbbi megkereséseket.

A komáromi gyülekezetben közel négy évig szolgált, amely sok szolgálati lehetőséget biztosított a számára. Egyik kedves élményei közé tartozik, amikor frissen végzett teológusként felkérték házi bibliaóra megtartására. „Úgy gondoltam, csupa idős ember lesz ott, én meg majd csak szórom a tudásom közöttük, de amikor az imaközösségben rám került a sor már nem tudtam miről imádkozni, annyira mély volt az imádságuk. Ha mondhatok ilyet, én ott akkor tértem meg másodszor. Nagyon sokat szelídültem Komáromban, emberi oldalról pedig nagyon sokat tanultam” – idézi fel szolgálatának kezdetét.

Tóth Krisztián

Amikor a teológia elvégzése után az egyház vezetése a komáromi gyülekezetbe helyezte ki, akkor ezt úgy fogadta, ide tanulni jött és fejlődni, de két-három év eltelte után már érezte, hogy önállósodna, s a feladatokkal egyedül is meg tudna birkózni.

Egyik idősebb lelkész erre a felvetésére azzal reagált: végül is nem azért végeztük el a teológiát, hogy egész életünkben beosztott lelkészek legyünk. „Teljesen igaza volt. Úgy vélem, jókor jöttem el Komáromból” – közli Tóth Krisztián, akinek nagyon sok áldott élménye volt a komáromi gyülekezetben.

Szénási Szilárd esperes átadja a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét

A búcsúszolgálatának alapjául a 23. Zsoltárt választotta, s mint mondja, nem véletlenül. „Dávid apja nyáját őrizte, de az életét is feláldozta volna értük. Így voltam én a komáromi gyülekezettel. Nem az én nyájam volt, de nagyon szerettem őket, s úgy éreztem, mintha az enyémek lettek volna, s igyekeztem jó pásztorként négy évig szolgálni közöttük”.

Álmomban hívott el az Isten

Nagybalogon átlagos gyermekkora volt, becsületesen járt templomba, szombaton pedig hittanórákat látogatta, majd, mint mondta, kikopott a közösségből. „Nem voltam egy megtért ember. De szerettem a közösséget és a gyülekezetet. Gyerekként vasárnap csatlakoztam az idősebbek közösségéhez és együtt mentünk templomba. A konfirmáció után azonban öt évet eltékozoltam, a világ dolgai teljesen lefoglaltak”.

Tóth Krisztián szószékfoglaló igehirdetése

Szlovák alapiskolába járt, majd szülői ráhatásra az akkor induló rimaszombati Hotelakadémiát választotta, bár legszívesebben kereskedelmire járt volna. Gyermekkorától kezdve azonban rendőr szeretett volna lenni, az egyetemi végzettséghez azonban ragaszkodott. Jelentkezett a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem környezetvédelmi menedzsment szakra, fel is vették, de nem igazán volt biztos abban, hogy jól választott-e. Egyik este ezért imádságban tárta fel kérését Istennek.

„Álmomban a nagybalogi templomban prédikáltam. Hiszem, hogy Isten így jelezte: elhívott a szolgálatába, s ezt a mai napig is vallom” – magyarázza elhívásának történetét. Másnap bejelentette a szüleinek, hogy a teológiára jelentkezik. De senki nem hitt ebben az elhatározásában. A szülei úgy gondolták, külföldre megy, nyelveket tanul, hajón fog dolgozni, s rengeteg pénzt keres. – Az első három hónapban teljesen belebetegedtek a döntésembe. Nem bíztak bennem, inkább abban reménykedtek, nem fogom bírni és úgyis hazajövök. Amikor már látták, hogy nem adom fel és szépen veszem az akadályokat, büszkék voltak rám. Rektori kitüntetéssel végeztem az egyetemet. Ez egyfajta visszajelzés volt mindenki számára, még saját magamnak is – mondja Tóth Krisztián.

A komáromi gyülekezet két lelkipásztorának, Fazekas László em. püspök és Fazekas Zsuzsanna köszöntik a beiktatott lelkipásztort

Elmeséli azt is, hogy tizenöt éves korában egy hazautazás alkalmával viccből azt mondta az apjának, ha felnő, akkor pap lesz. Az apja ránézve csak ennyit mondott: ha pap leszel, veszek neked egy autót. „Én ugyan régen elfelejtettem ezt az ígéretét, de akik megjegyezték, figyelmeztették rá, ő pedig teljesítette. Lett egy saját autóm”.

Itt vagyunk, gyertek!?.

A zsigárdi gyülekezet, mint mondja, nagyon sokat változott, amióta oda költözött. Van, amit már szívesen bevezetne, de egyelőre túl nagy lépésnek tartja. „Nagyon készségesek, formálódnak. Ha látják, hogy egy szokás már nem használ, akkor képesek azt elhagyni a gyülekezet érdekében. Amikor ide jöttem, jelezték, szeretnének fiatalítani, hogy többen legyenek a gyülekezetben. Mondtam, rendben, de szükséges más elemeket is bevonni az istentiszteleti alkalmakra. Nem elég ugyanis azt mondani, hogy sziasztok, fiatalok, itt vagyunk, mint gyülekezet, és gyertek! Ki kell próbálni mi működik és mi nem. Egy évet kértem erre. Amióta itt szolgálok hittanórákat tartok az iskolában, nyáron napközi tábort szerveztünk a gyerekeknek, most biciklitúrára készülünk és lesz evangelizáció is. Elindult a kátéoktatás, s már kidolgoztam egy időrendet a diakóniai szolgálatra.

Beiktatási istentisztelet

„Mi itt tehetünk bármit. De hagyjuk a Szentlélekre, hogy dolgozzon közöttünk. Teljesen felpörgött azóta gyülekezet élete, s azt látom, hogy a hívek tartják az iramot” – összegzi eddigi ténykedését a gyülekezetben Tóth Krisztián.

Az új lelkipásztort a gyülekezeti munka mellett várja az egy évvel ezelőtt átadott egyházközségi fenntartású bölcsőde elindítása is. Ehhez már megalapították, s minisztériumi bejegyzésre került az Élő forrás civil szervezet. Megalakult az igazgatói tanács is. Egyelőre várják a Közegészségügyi Hivatal állásfoglalását, majd Nyitra megye engedélyét, hogy a bölcsőde megkezdhesse működését.

„Ahogyan láttam, miként készült az egész gyülekezet a beiktatásomra, úgy vélem, ez az ünnepi alkalom hasonlít egy házassághoz, hiszen a lelkész egyfajta szövetséget köt a közösséggel. Idáig is éreztem, hogy zsigárdi lelkipásztor vagyok, de innentől kezdve már teljesen más lesz ez a kötelék” – véli Tóth Krisztián.

Vagyok neked és leszek neked

A református templomban megtartott alkalmon a székfoglaló igehirdetésében arról beszélt, hogy milyen választ adott Isten Mózesnek a ki vagy-ra irányuló kérdésére. „Vagyok, aki vagyok – mondta, de ez jelentheti azt is, hogy vagyok, aki vagyok, s más fordítás szerint leszek, aki leszek. Vagyok, aki leszek, leszek, aki vagyok. Itt semmi mást nem mondott Isten Mózesnek, csak azt, hogy vagyok neked és leszek neked. Ez a biztatás az, ami körbe ölel engem: Isten van nekem, s lesz is nekem, akármi is történjék.

Tóth Krisztián beiktatott lelkipásztort köszöntötte Iván István, a gyülekezetben 38 éven át szolgáló, nyugalmazott lelkipásztor is

Beszédében párhuzamot vont az elődjével, Iván Istvánnal, akitől átvette a szolgálatot, s Józsuéként láttatta magát. – Mózes biztatta Józsuét, hogy Isten nem hagy cserben, veled lesz. Neki már volt több isteni megtapasztalása is, ezért tudta ezt a bátorítást mondani Józsuének. Idős korában a zsidó nép azt mondta Mózessel kapcsolatban, fogadjuk el őt, mert megvan neki a kora. Ilyen kedvesen szóltak róla, ahogyan szokás. De jött Józsué, aki teljesen más lendületet, szemléletet hozott a nép életében. A nép pedig elfogadta őt, mert az Úr választotta ki, s vele tudtak egy irányba menni. Majd azt üzente a gyülekezetnek: „Szeretném, ha mi is egy irányba mennénk, mert az Úr velünk van és velünk lesz” – mondta biztatásként Tóth Krisztián beiktatása alkalmából.

Fiatal lelkészt akart a gyülekezet

Baranyay Alajos, a gyülekezet gondnoka elmeséli, hogy Tóth Krisztiánnal egy komáromi vizitáció alkalmával találkozott, s akinek a személyisége azonnal nemcsak megnyerte őt, hanem el is határozta, ha megüresedik a lelkészi állás Zsigárdon, akkor szívesen meghívnák lelkipásztoruknak.

„Egy fiatal lelkészre volt szükségünk, mert a fiatalokat és a gyerekeket hiányoltuk a templomból” – magyarázza a gondnok. Hozzáteszi, jól döntöttek, mert a lelkészi hivatalának elfoglalása után el kezdett a fiatalokkal foglalkozni, ami igazolta is a választásukat: gyermektáborokat szervezett a gyerekeknek, tavaly még csak három, az idén viszont már öt napost.

Elárulja, az elmúlt kovidos időszakban, amikor elég sokat kellett várni Tóth Krisztián megválasztására, nem tartott attól, hogy esetleg más, hasonló helyzetben lévő gyülekezet meghívja őt, habár voltak erre törekvések.

Baranyay Alajos gondnoknak, a község polgármesterének köszöntése

„Én a személyes kapcsolatot nagyra értékelem, s egy alkalommal, amikor négyszemközt voltunk, rákérdeztem, tartja-e a korábbi ígéretét, mert úgy ismertem meg őt, mint egyenes embert. S nem csalódtunk ebben” – teszi hozzá a gondnok. A gyülekezet pedig nagyon örül a fiatal lelkészének.

A megválasztott lelkipásztor beiktatását nagy eseményként élték meg a gyülekezetben. Mindenki lázasan készülődött, kicsinosították a kultúrházat is, összeállították a vendégek névsorát, ajándékokat vásároltak. Nagy esemény volt ez a közösség számára, hiszen mielőtt ide helyezték volna az idén nyugalomba vonult lelkipásztort Iván Istvánt, akitől ünnepélyesen is elbúcsúztak a beiktatási istentiszteleten, kilenc évig várt a gyülekezet saját lelkipásztorra.

A bölcsőde

„Ugyan a kovid miatt két évig húzódott a megválasztása, majd a beiktatása, ennek ellenére nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy igy alakította a sorsunkat és kaphattuk egy fiatal lelkipásztort” – közli alázatosan a gyülekezet gondnoka Baranyay Alajos.

Jövőbeli tervek

„Gőzerővel intézzük a bölcsőde megnyitását, amelynek a működésének bebiztosítása nem lesz könnyű feladat, de bízom abban, hogy a helyi önkormányzat segíti majd ebben az egyházközséget” – mondja Baranyay Alajos, a község polgármestere, viszont az új választási ciklusban már nem méretteti meg magát az önkormányzati választáson.

Zsigárdnak közel 1800 lakosa van. Harminc évvel korábban még 1550 lakosa volt, de a lélekszám gyarapodása főleg a máshonnan beköltözőknek köszönhető. A magyar nemzetiségűek száma nem csökkent, a szlovákoké viszont megnövekedett. Jelenleg 60-40 százalékos arányban oszlik meg a két nemzetiség a községben, ahol mintegy négyszázan vallják magukat reformátusnak.

Baranyay Alajos 

„Az új lelkipásztor fiatalos hozzáállásának is köszönhető – közösségi médiában is hívogatja a híveket, könnyebben eléri igy az otthon ülőket, – hogy gyarapodott az istentiszteleti alkalmakat látogatók száma. Ezt nagyon pozitív előrelépésnek látom. Még várom, hogy majd a diákok is megjelenjenek szép számban a templomban – mondja bizakodással Baranyay Alajos.

„Zsigárdról még nem zavartunk el papot. Ez egy alaptétel. A gyülekezet nagyon megbecsüli a lelkipásztorát. Az előző, Iván István is 38 éven át szolgálta a református közösséget. A fiatalok felkarolása mellett fontosnak tartjuk a közösségi munkába való bekapcsolódást is, például közösségi összejövetelek megszervezését. A templomkerti részt befüvesítjük, ahol majd le lehet ülni beszélgetésre, vagy akár bibliaórát is megtartani a szabadban. A lehetőségek kifogyhatatlanok, csak rajtunk múlik, hogy mi mindenre használjuk ki”.

A felújított parókia épülete

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Turányi József