Csütörtök este „Mit tett Jézus Júdásért" címmel (L: Jn 13,1-17, T: Lk 22,1-8 és 21-22) a látható és láthatatlan dolgok párhuzamára hívta fel Földvári Tibor lelkipásztor a hallgatóság figyelmét. Az Úr mindvégig féltő szeretettel szerette ezt az elhívott tanítványát is. A lábmosás történetében szerzünk tudomást arról, hogy az Úr Júdás lábát is megmosta. Sőt,átélhette a csodákat, tanításokat. Maga is kiküldetett arra, hogy gyógyítson, halottakat támasszon fel, ördögöt űzzön és hirdesse az Isten országát a többi tanítvánnyal együtt, de mégis árulóvá lett. Minden megtapasztalása ellenére kemény maradt a szíve és a bűnbánatával sem a keresztfához járult, hanem egy más fához. Jézus mindvégig irgalommal vette körül Júdást. S mit tett értem: a veszedelem fiából, kegyelemből Isten gyermekévé tett – szólt a hallgatóság felé az első nap üzenete.

Pénteken „Mit tett Jézus Péterért" cím alapján szólt az igemagyarázatában a lelkipásztor (L: Jn 18, 1-11, T: Lk 22,31-34), melyben a sasmadár példája által ecsetelte, hogy a repülni tanuló és közben zuhanó fiókákat miként veszi a hátára. A fióka zuhanhat ugyan, de le nem zuhanhat. A tanítvány is zuhanhat, elbukhat a kísértésben, főleg ha nem hiszi el, hogy az Úr jobban ismeri őt, mint ő önmagát. Lehet, hogy nem látszik meg rajta, hogy tanítvány, mert elveszítheti az Urát. Az Úr viszont nem veszti el a tanítványát, hanem rátekint, és megtartó kegyelemmel odafordul hozzá, és ezáltal felemel minket is – hangzott az üzenet a lelkipásztor igehirdetésében.

A szombati záró alkalmon pedig arról szólt az igemagyarázat, hogy „ Mit tett Jézus Jánosért" (L: Jn 13,20-35, T: Jn 19,25-30). Az a tanítvány, - akit Jézus szeretett - sem mosta meg a Mester lábát, hanem az övét is Jézus mosta meg. Ő is nagy akart lenni, de nem a szolgálat útján. Ez akkor derül ki a számunkra is, amikor az Úr kritikus pontokat érint az életünkben és lelepleződünk. Az Úr a megszabadított tanítványt szárnyalásra, szabadságra szabadította meg, de az óemberi természet sok nyavalyája miatt ez sokszor nem lehetséges. Az est folyamán többek között elhangzott az is, hogy nem az a döntő, hogy mennyire szeretjük az Urat, hanem, az, hogy Ő mennyire szeret minket. Az Úr szeretete megragad, felszabadít és szeretni tanít. Nem az én szeretet-mércémmel, hanem azzal a szeretettel, ahogy Ő szeret minket: áldozatos szeretettel.

„Az evangelizációs alkalmakat a helyi ifjúság énekszolgálata tette színesebbé, melybe bekapcsolódott a szolgáló budapesti lelkipásztor is, valamint egy éneket együtt énekeltünk a csütörtöki gyülekezeti bibliaórát látogatókkal is. Minden este sor került egy-egy énekeskönyvi ének megtanítására is. Alkalmanként átlagosan 60-65-en vettek részt, de az előre elkészített 240 igés kártyából csupán négy maradt meg. Az istentiszteleteket szeretetvendégség és könyvárusítás követte a gyülekezeti teremben. Hálás szívvel tekintünk vissza az alkalomra, és akik különböző okok miatt nem lehettek köztünk, azok felvételről hallgathatják meg az igehirdetéseket. (Az pedig különösképpen csodának számít, hogy azokban a napokban tavaszi időt kaptunk ajándékba. Az azóta kialakult helyzeteket mindannyian ismerjük.) „Az Úr csodásan működik..." - számolt be a Reformata honlapnak a három napos evangelizációról Bohony Beáta rétei lelkipásztor.