Az ünnepi alkalom a templomban kezdődött, ahol Erdélyi Pál lelkipásztor köszöntése után Géresi Róbert püspök a Zak 14,6–9 alapján szólt az egybegyűltekhez. Az igehirdetés elején rögtön rámutatott, hogy az építésért, annak befejezéséért adunk hálát. Az Ószövetségben több helyen olvasható, hogy Isten népe építkezik. Az egyik nagy építkezés Salamon idejében a kőtemplom felépítése volt, egy másik nagy alkalom a babiloni fogságból hazatérő zsidóság újrakezdésekor történt. Kb. 520 évvel Krisztus előtt játszódó események idején Zakariás próféta volt az igehirdető.

A püspök rámutatott, hogy a Biblia által megfogalmazott babiloni fogság nem volt rablánc. A zsidó népet ugyan több száz kilométerre hurcolták el hazájától, de ők ott lassan hozzá igazodtak az ottani szokásokhoz, pogány kultuszokhoz. Amikor elérkezett a hazatérés lehetősége, akkor az elhurcolt népnek csak egy része indult el hittel ősei földjére, hogy ott felépítse azt, amit az erőszakos kezek leromboltak. Zakariás biztatta a népet úgy az indulásra, mint az otthoni újrakezdésre, a Jeruzsálem által szimbolizált Isten országának felépítésére, hogy a romok helyén várfalak, épületek – és természetesen templom – álljanak. Majd párhuzamot vonva a bibliai történet és jelenünk között, a püspök így folytatta: „Mi is Isten kegyelméből egy olyan negyven évig tartó időszakot éltünk túl, amely pusztított és rombolt bennünket, és mégis lehetőséget kaptunk Istentől arra, hogy építsünk, hogy újrakezdjünk, hogy elkezdjünk valamit, ami meghatároz bennünket, ami fontos számunkra. Lehetőséget kaptunk Istentől.” Amint a Babilóniában élők se mertek hazatérésről, újrakezdésről álmodni, úgy mi sem mertünk álmodni erről a számunkra elkészített lehetőségről, melynek felvállalása és az azzal járó terhek hordozása az egyházon, a gyülekezeten, a közösségen múlott. Isten megadta a lehetőséget, és azt is, hogy a vágfarkasdi gyülekezet igent mondjon rá. Zakariás látomásában az építés hátráltatása ellenére is megvalósul a cél, és a Jeruzsálemből induló éltető víz az útjába kerülő akadályt legyőzve eljut mindenhová, és áldássá lesz. A püspök elmondta, hogy bizakodva tekint a jövőbe, miszerint a vágfarkasdi óvoda áldás lesz az Istenben bizakodók és az egész község életében. Hálát adott a magyarországi kezdeményezésért, a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program elindításáért, és mindazokért, akik számára fontos a nemzet, majd ekképpen folytatta: „Tudjuk, hogy összetartozunk, és nincs az az akadály, nincs az a hegység, nincs az a magaslat, nincs az a szirt, amely különválaszthatna bennünket. Mert az áldás, az mindent legyőz ezen a világon. Csak legyen, aki elfogadja, csak legyen, aki bízik, aki reménykedik ebben az áldásban. És én szeretném mindannyiunk szívére helyezni, hogy legyünk hálásak a meg nem álmodott, de megkapott csodákért és ajándékokért.” Végezetül köszönetet mondott mindenkinek, aki bármilyen módon, de segítette az Életke óvoda megvalósítását.

Az igehirdetés után Grezsa István, a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program koordinálásáért felelős miniszteri biztos egy idézettel kezdte ünnepi beszédét a legnagyobb magyar, Széchenyi István mondásával: „Barátom, csudákat élünk!” Ezután napjaink csodáiról, az egymás után megnyíló felvidéki református magyar óvodák történetéről beszélt. A hétfői napon két intézmény felavatását hamarosan követi a többi is. Csodákat emlegetve – már önmagában az is csoda, hogy a két vesztes világháború és az elmúlt 100 év történései után a 3.évezred 3. évtizedének első évében arról beszélhetünk, hogy a magyar nemzet hitben, lélekben, gazdaságilag is megerősödött, és ha egyesíteni tudjuk a Kárpát-medencei magyarságot, akkor a sikeres és erős európai nemzetek sorába fog tartozni. Csodák sorát gyarapítja az is, hogy ez az óvoda a templom kertjében áll, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy egy óvoda számára ez a legjobb hely, mert a közeli templom mutatja az utat Isten felé, menedéket és biztonságot nyújt. Beszéde végén a miniszteri biztos felhívta a figyelmet a hazaszeretet, a családi tűzhely és a keresztyén értékek fontosságára, és rámutatott a veszélyekre, melyek a magyar, a szlovák vagy bármelyik más kelet-európai népet fenyegeti. A magyar kormány nevében mondott köszönetet egyházunk együttműködéséért és a gyülekezetek helytállásáért, hogy 22 új és 3 felújított oktatási intézmény bizonyítja, hogy újra erős nemzetté akar válni a magyarság.

Erdélyi Pál ismertette az Életke óvoda létrejöttének körülményeit. 2018 nyarán „a presbitérium egyhangúlag megszavazta a projektet, melynek realizálására a templomunk mellett lévő egykori, régi iskola objektumát és udvarát szemelte ki.” – vallott a kezdetekről a lelkipásztor. A három csoport befogadására képes, 930 ezer eurós költségvetésű óvodát 2019-ben kezdték építeni, Csémi Olivér és fia, Csémi Krisztián építészmérnökök tervei alapján, és 2021 szeptemberétől fogadja a kicsiket. Az udvar parkosítása egy helyi vállalkozó, Ondrušek Ferenc, a játszótér pedig a képviselőtestület ajándéka.

Erdélyi Anita lelkipásztor az Életke óvoda szellemiségéről elmondta, hogy ez az óvoda egy végvár, mely a felvidéki magyarság bölcsője és megtartó eszköze, ahol a keresztyén értékek a fontosak. Az Életke az anyaország, a határon túli és a helyi magyarság összefogásának eredménye. „Az Életke azt hirdeti, hogy minden történelmi viszontagság ellenére a magyar él, élni akar, és Isten kegyelméből élni is fog.”

Az ünnepi beszédek után az ajándékok átadása következett, majd az új óvoda teraszán a kicsik műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek.

Grezsa István miniszteri biztos, Géresi Róbert püspök, Pál Melinda igazgatónő, Erdélyi Anita és Erdélyi Pál helyi lelkipásztorok, valamint Restár János polgármester a szalag átvágásával átadták rendeltetésének az Életke óvodát.

Szöveg: Fritz Beke Éva
Kép: Szarvas László