Együtt, egyként, ugyanott. „Mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen”, azaz „mindnyájan egy helyen voltak együtt” vagy „mindnyájan egy akarattal együtt voltak” – bármely bibliafordítást használjunk is, amikor a pünkösdi történetet olvassuk, ugyanazt a leírást kapjuk a tanítványokról.

Engedelmeskednek Jézus parancsának, melyet mennybemenetelekor adott: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét” (ApCsel 1,4), és együtt vannak, egy helyen, egy akarattal, vagyis egyetértésben, közösségben egymással. Ott, Jeruzsálem egyik házában, a tanítványok együtt imádkoznak, és várják a parancsot követő ígéret beteljesedését, mely szerint: „ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg” (ApCsel 1,5).

Milyen csodálatos erő, mennyi ajándék és gyönyörű gyümölcs származik az ígéret valósággá válásából ott, azon a helyen, ahol a tanítványok együtt, egy akarattal voltak!

Olvasva a pünkösdi történetet, szemlélve korunk történéseit, társadalmi folyamatait, talán egyre többen felsóhajtunk, fohászkodunk a Szentlélek ajándékaiért. Mert bár vannak szépen felújított templomaink, épületeink, de mégis üresednek a padsoraink. Bár még gyülekezeteink mindegyikében van lelkipásztor, és már az online felületeken is számtalan formában és módon hangzik az evangélium, az éves statisztikai adatlapok folyamatos csökkenésről tanúskodnak. Ha a fiatalokat arra kérem, hogy rajzolják le, szerintük mi az egyház, akkor templomépületeket és palástos lelkészeket rajzolnak néhány keresztyén szimbólummal, de életnek, közösségnek a legtöbbször semmi nyoma sincs a rajzokon. Mi pedig jól tudjuk, hogy nem ez, vagy nem csupán ennyi az egyház!

Az első gyülekezetnek ott, Jeruzsálemben nincs temploma, Facebook profilja, YouTube csatornája. Ha elkészítenénk az első gyülekezet plakátját, akkor azon minden bizonnyal az épületek helyett imádkozó, cselekvő emberek, azaz egy közösség lenne ábrázolva. Mert egyszerűen fogalmazva: az egyház közösség! Közösség egymással, közösség Istennel!

Próbálj meg tüzet rakni úgy, hogy a tűzifát, a rőzsét egymástól 10-20 centiméterre helyezed el, majd egyet meggyújtasz. A meggyújtott fadarab lángra kap ugyan, ég egy kicsit, majd gyorsan ellobban, azonban nem gyújtja meg, nem hevíti lángra a többit. Ahhoz, hogy tűz, hogy nagy láng legyen, hogy fény és világosság legyen, a fát egy rakásra kell rakni! Egy helyen, együtt kell lennie a fának, hogy amikor meggyújtják, akkor egy lánggá legyen.

Amikor a tanítványok együtt voltak Jeruzsálemben, és „valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal” (ApCsel 1,14), majd amikor egy másik helyen, a római százados házában, Cézáreában is együtt voltak, „leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét” (ApCsel 10,44).

Isten igéje ma is élő és ható! Az ő ígéretei változatlanok, ma is érvényesek! De mi tudunk-e az Úr Jézus parancsának engedelmeskedve együtt, egyként együtt lenni, egy akarattal kérni és cselekedni? Együtt várni az ígéretek beteljesedését: „ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg” (ApCsel 1,5).

Molnár Éva