A tanévzáró a templomban kezdődött áhítattal, amelyet a helyi lelkész, Dukon András tartott a Zsoltárok könyve 31:20 alapján: „Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.” Erre az igeversre építve együttesen, vidáman, játékosan, ám mégis kellő komolysággal keresték a résztvevők a választ a lelkész által feltett kérdésre: miért jó az Úr. Mind a gyermekektől, mind a lelkészektől hangzott a válasz: jó az Úr, mert élünk, mert összehozott minket, mert mindig megment, mert Benne bízhatunk és van hitünk… Jó az Úr, mert hit által megtart minket!

Az áhítat után énektanulással folytatódott az együttlét. „Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr…” kezdetű éneket villanyorgonával Dukon Pásztor Tímea, furulyával pedig Sugár Márta, kisigmándi lelkésznő kísérte.

Mielőtt kezdetét vették a feladatok, közösen elültetésre került a nagyigmándi testvérgyülekezet ajándéka, egy hársfa, amely az „ifjúsági reménység fája” nevét kapta. Ezzel is az összetartás és az összetartozás jelképét kifejezve.

A gyermekek öt csoportba voltak osztva, s mindegyikük és csoportvezetők egy-egy színes kendőt kaptak (község ajándéka), s annak színe szerint álltak össze a csoportok. Minden csoportba került minden korosztályból.

Feladványként arra kellett választ keresniük a gyermekeknek, hogy hol lehet megtudni, hogy jó az Úr. Erre a kérdésre tíz igevers adott választ, melyek el voltak rejtve.

A gyermekeket kultúrműsor is várta. Meghallgathatták Szabó Marcel aranyérmes dobos játékát, a Czeglédi Péter Gimnázium három leánytanulójának  énekét, valamint két ifjú hölgy retró énekekkel lépett fel.

Isten áldása legyen e csodás, felejthetetlen nap emlékén!

Reformata, Sándor Veronika