Lelkészek közösségében a templomi bevonulás előtt

„Áldott alkalom a mai, hogy a gyülekezet lelkipásztorával, gondnokával, presbitériumával örvendező hittel tud együtt lenni egyrészt megköszönni az elmúlt időt, másrészt reménységgel tekinteni az elkövetkezőkre. Mert a mi életünk és a hitünk reménységre szól – mondta igehirdetésének elején Géresi Róbert püspök, aki az ünnepi alkalomra a Zsidókhoz írt levél 10 részének 38. és 39. verseit választotta igemagyarázatának alapjául, rámutatva arra, hogy a hitből élő ember életet nyer, de a meghátrálásában az Úr nem gyönyörködik.

Hálaadó istentisztelet

Ha meghalljuk ezt a szót: igaz ember, akkor nagyon sokan esnek bele abba a hibába, hogy az életüket szemlélve azt gondolják magukról, az rendjén van, ők tulajdonképpen rendes emberek. Nem szorulnak rá a lényeges változásra. Így gondolkodik a kívülálló ember, az, akiben nincs meg az Isten lelke által megszólított önismeret, s nem látja saját életének a valóságát” – magyarázta az igehirdető. A Szentírás tanúságtétele szerint viszont az életünk nem önmagából igaz, s nem emberi jószándékból igazodik meg, hanem Krisztusnak a golgotai kereszten elvégzett áldozata alapján.

„Az én igaz emberem hitből fog élni” – nyomatékosította az ige szavait a püspök. Abban a reménységben vagyunk, hogy Isten Szentlelke szolgálatra hívott el bennünket: lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket, gyülekezeti tagokat, hitoktatókat, jószándékú hitben élő embereket, s érezzük, hogy az ő helyük ott van az egyházban, a gyülekezetek közösségében.

Úgy éljük meg a hitünket, hogy tudjuk, Isten megszabadító kegyelme által megváltottak, Szentlelke által megszólítottak és elhívottak vagyunk azt az igazságot hirdetni, amely Krisztusban érkezett el ebbe a teremtett világba. Egyrészt hitből élve, Krisztus által megigazítottan szolgáljunk azon a helyen, ahová bennünket az Úr állított. Ezt az igazságot hirdessük és tegyünk róla tanúbizonyságot – szólított fel cselekvésre az igehirdető.

Géresi Róbert püspök

Könnyen észrevehető az, ha valaki csak hirdetője akar lenni az igének a megélés valósága nélkül – figyelmeztetett a püspök azzal, hogy így lássuk meg ezt ebben a hodosi közösségben, ahol hálát adhatunk azért, hogy vannak közöttünk olyanok, akik azt hirdetik, amit megélnek.

Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk – hangsúlyozta Géresi Róbert az ige alapján, majd emlékeztetett arra, hogy 30-40 évvel ezelőtt, a kommunista diktatúra idején az egyház és az egyházi közösség sok esetben nem tehetett mást, mint a meghátrálást választania.

Sokan akarták jó irányba vinni az egyház életét, de olyan nagy volt a szorítás, a társadalmi teher, hogy a jószándék ellenére nem tehetett mást. Azóta azonban megváltozott a világ, s Isten megnyitotta a szabadság lehetőségét. S most hol vagyunk? A meghátrálásban? – tette fel a kérdést, s válaszként hozzátéve: sokszor önként mondunk le azokról az ajándékokról, amit Isten adott nekünk.

Szégyelljük az evangéliumot, a Krisztusról szóló bizonyságtételt, az anyanyelvünket, a kultúránkat. „Az ige azonban keményen fogalmaz: … és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem” – hangsúlyozta a püspök.

Lelkészi közösség

Biztatást szeretnék adni ezen a mai alkalmon, s egy pillanatra se érintsen meg bennünket a meghátrálásnak a gondolata. Mindig tekintsünk felfelé Isten kegyelmében reménykedve és bízva. Legyen nyitott a szívünk, s engedjük, hogy az Isten megigazítson bennünket és soha ne hátráljunk meg – mondta mintegy útravalóként Géresi Róbert.

A püspök igehirdetése után Görözdi Miklós, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese fejtette ki gondolatait. „Egy gyülekezet, amelynek megüresedik a lelkészi állása, új lelkészt választ. Az érkező szolgálattevő erővel, frissességgel, hittel és Istenbe vetett bizalommal vállalja a szolgálatot, s hirdeti az örömhírt.

Egyszer csak azt tapasztalja a gyülekezet, hogy visszatért közéjük az Úr. Micsoda nagy kegyelem, hogy ezt meg lehet tapasztalni“ – foglalta össze beiktatási beszédének elején a gyülekezetben rövid idő alatt végbement változást.Ennek éltető ereje van, mert egyrészt reménység támad a szívekben, öröm a lelkekben, másrészt általa gyógyulnak a sebek, békülnek az életek és a sorsok Istennel.

Az Úrasztalán a pecsét, a templom kulcsa és a Szent Biblia

Kellenek az igehirdetők, a hírnökök, akik Isten jó hírével állnak elő, akikben ott van az Isten által adott és táplált bizonyosság: a hit és a reménység – hangsúlyozta az esperes, majd személyes hangnemben szólva hozzátéve: Én így ismertelek meg téged, akinek az életében ott van ez a jó hír, az Istentől kapott örömüzenet.

Egy gyülekezet élére állított Urunk, ezzel a jó hírrel, mert az emberek ma igazán szomjúhozzák a jó hireket. Egy lelkész akkor tudja igazán betölteni szerepét egy gyülekezetben, ha elmondja az Istentől kapott üzenetét, s akik hallják, azt tovább viszik – mondta a beiktatás előtt álló lelkipásztornak, majd röviden bemutatta Virág Szilviát és ismertette a megválasztásának törvényességét.

A pecsét és a templomkulcs átadása a beiktatott lelkipásztornak

Virág Szilvia tanulmányait az alistáli Református Alapiskolában kezdi, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnáziumban érettségizik. Felvételt nyer a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karára, ahol 2010-ben szerez diplomát. Lelkészi szolgálatát Komáromban kezdte segédlelkészként Fazekas László püspök mellett, majd 11 éven keresztül volt először segéd-, majd beosztott lelkésze a dunaszerdahelyi egyházközségnek.

A nemeshodosi gyülekezetben 2022 január végén üresedett meg a lelkészi állás Kis-Csáji Julianna lelkipásztor nyugállományba vonulásával. Miután az egyházközség presbitériuma kinyilvánította szándékát a lelkészi állás betöltésére, meghívja Virág Szilvia dunaszerdahelyi beosztott lelkészt lelkipásztorául, amelyet a Zsinati Tanács is támogat. Az egyházközségi közgyűlés egyhangú megválasztása után április elején hivatalosan is elfoglalja az egyházközség lelkészi állást.

A rövid életrajzi adat ismertetése után Görözdi Miklós esperes az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében beiktatta Virág Szilviát a nemeshodosi gyülekezetbe lelkipásztori szolgálatba, szimbolikusan átadva az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát.

A beiktatásra válaszul a Hodosy Béla, a gyülekezet gondnoka és Fábik Terézia átadták a gyülekezet ajándékát, egy szolgálati palástot. 

Virág Szilvia szószékfoglaló igehirdetésének alapjául Jeremiás 29, 11–14 igéit választotta: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – : békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek, amelyben Isten tervére és a reménységteljes jövőre helyezve a fő hangsúlyt.

Beszéde elején emlékeztetett arra, hogy Isten igérete olyan időszakban hangzik el Isten népe felé, amikor a jövő nagyon kilátástalannak tűnik a számukra. A babiloni fogság időszakában Isten népe legyőzötten, kifosztottan, romokban hever – fizikailag és lelkiekben is. A jövőt sötéten látják, emberileg semmi nem mutatja azt, hogy az ország valaha is ismét megerősödne, felépülne és Isten népe újra betöltené. A romok között azonban megszólal az élő Isten üzenete.

Virág Szilvia lelkipásztor

„Az Úr nem hagyja magára a népét, nem feledkezik meg róluk, nem szolgáltatja ki őket teljesen az ellenségnek. Amikor talán már mindenki azt mondaná, hogy vége, nincs tovább, az Úr azonban kijelenti: Van tovább! Neki még van terve, mert még nem mondott le a népéről – mutatott rá a lelkipásztor.

Majd azzal folytatta, hogy amikor az Úr kimondja, van tovább, az nem a mi érdemünk: az mindig kegyelem. Erről nem szabad megfeledkeznünk – figyelmeztetett, s arról sem, hogy nem azért van tovább a személyes életünkben, egy gyülekezet és az egyház életében, mert olyan erősek vagyunk, hogy végre összeszedtük magunkat külső segítség vagy egy nagyobb anyagi támogatás révén. „Nem is egy új lelkész hozza meg a jövőt. A jövő azért lehet, mert az Úr ennyire szeret: megkönyörül, kegyelmez, s még van terve és a romokat felépíti“ – fogalmazott Virág Szilvia.

Póda Péter kántor

Ezt az ígéretet Isten népe akkor kapja, amikor annak megvalósulásából még semmi sem látszik. A hit azonban a romok között is az Úrra néz, mert ismeri az élő Istent, aki számára semmi sem lehetetlen. Aki, ha kell, akkor a száraz csontokat kelti életre, vagy a kövekből formál fiakat.  Ha Ő mondja, hogy a romok felépülnek, s van jövő, sőt az „reményteljes”, akkor azt komolyan lehet venni: erre Ő maga a garancia.

Igehirdetésében elárulta azt is, hogy a választott igei rész már hosszú ideje kíséri a személyes életét, a gyakran emlékeztette rá az Úr, amikor elcsüggedt, vagy amikor nem értette az éppen aktuális eseményeket. Az Úr gyakran bíztatta, erősítette meg ezzel az ígéretével. Amikor pedig azért imádkozott, hogy megértse mi az Úr üzenete erre az ünnepi alkalomra, akkor ismét eszébe juttatta.

„Megértettem, hogy nem csak rám és a személyes életemre vonatkoztatja ezt az ígéretét, hanem a gyülekezetre is. Ennek az ígéretnek a kapujában állhatunk.Ez vezérige lehet a számunkra, amivel az Úrban bízva együtt indulhatunk“ – foglalta össze igei választásának a miértjét a lelkipásztor.

Rámutatott arra is, hogy a reményteljes jövő és a békesség nem zökkenőmentes utat jelent, mert nem azt ígéri az Úr, hogy most már mentesek leszünk a nehézségek alól, és minden felhőtlen lesz. „Hanem azt jelenti, azért reményteljes a jövő, mert Ő Maga a jövő. Ha Őrá építünk a jelenben, akkor bármit is enged meg a személyes életünkben, vagy a gyülekezetre nézve, Ő abban meg tud tartani minket“ – üzente székfoglaló igehirdetésének a végén Virág Szilva.

A beiktatott lelkipásztort az Úr asztalától egy-egy igeverssel köszöntötte Porubán Ferenc, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka, Géresi Róbert püspök, Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok és Görözdi Miklós esperes. A padsorokból pedig szintén egy-egy igeverssel az egyházmegye lelkipásztorai illetve, a korábban vele egy gyülekezetben szolgálók is köszöntötték.

Porubán Ferenc főgondnok

Csomor Nagy Denisza énekkel, Nagy Noémi pedig verssel gazdagította az ünnepi alkalmat, illetve a jókai Emmaus polgári társulás munkatársainak nevében Andrássy Zsuzsanna néhány biztató szóval, majd közösen egy énekkel bátorították új szolgálati helyén a beiktatott lelkipásztort.

Az ünnepi istentiszteleten Nemeshodos község nevében Balódi László polgármester, Nagyabony részéről /a község reformátusai a nemeshodosi gyülekezethez tartoznak/ pedig Gányovics Júlia polgármester köszöntötte Virág Szilviát.

Az Emmaus munkatársainak köszöntése

A templomi alkalom Géresi Róbert püspök áldásával és a Nemezeti Imádság eléneklésével zárult, amely szeretetetvendégséggel folytatódott a helyi kultúrházban.

Kép és szöveg: Iski Ibolya