A jólészi gyülekezet Gömörnek egy picike kis mintaközössége. A hétszáz lakosú településen alig található negyven református.  „A templomlátogatási arány viszont csodálatos” – mondja bevezetőjében Mudi Róbert, a gyülekezet lelkipásztora, hozzátéve, hogy a háromnegyedük rendszeresen ott van az istentiszteleti alkalmakon. „Ez pedig nagyon jó” – teszi hozzá mintegy értékelésként.

A kis közösségnek viszont nincs saját ingatlanja. Jelenleg a helyi evangélikus gyülekezet tulajdonában lévő egykori iskolaépületben tartják alkalmainkat. A lelkipásztor megjegyzi, hogy a restítúció, visszaszolgáltatás előtt fele részben a reformátusokhoz tartozott az épület, de most már teljes mértékben az evangélikusoké, a tulajdonlapon az ő nevük szerepel. „Sajnos nem tudtunk megegyezni, üzleti síkon álltak hozzá a dolgokhoz, a jogállást nézve, mi pedig lelki síkon közelítettük meg a telekrendezést, az igazságosság és a becsület elvét nézve – elbeszéltünk egymás mellett, sajnáljuk. Végül úgy döntött a presbitérium, hogy hagyjuk az egészet. Nem akarunk felesleges jogi vitákat” – közli a valós, visszafordíthatatlan tényt.

Mudi Róbert

A maroknyi gyülekezet ennek ellenére továbbra is maradhatott a korábban iskolaépületként szolgáló, evangélikusok által fenntartott ingatlanban. A heti egyszeri használatért bérleti díjat fizetnek. „Elkezdődött viszont egy komoly imádság, hogy az Isten mutasson nekünk egy helyet, ahol félelem nélkül gyülekezhetünk és együtt tudunk lenni” – mondta a gyülekezet tervével kapcsolatban Mudi Róbert.

Alig húsz éve alakult meg Jólészen a református gyülekezet. Mégis nagyot álmodtak, amelyet szeretnének megvalósítani. A csekély adakozáson kívül más bevételük nincs, hiszen nincsenek bérbe adott földjeik, illetve más ingatlanjuk sem. „Semmink sincs, csak a hitünk. De úgy gondolom, hogy ez elég is, mert ez mindennek az alapja” – fűzi hozzá.

Akár ilyen is lehetne

Először egy parasztház megvásárlásán gondolkodtak, viszont az utóbbi időben jelentősen megdrágultak az ingatlanok, mellesleg a vétel után számolni kell a felújítással is, amelyre  újabb pénzforrásra lenne szükség.

„Jólészen egyelőre nincsenek eladó ingatlanok. Az Úristen viszont elénk hozott egy főutcára néző kis kertet, amelyből megvásárlás céljából leválasztanának 500 m2-t. Nagyon boldogok voltunk, amikor megtudjuk, hogy ez kivitelezhető. Mellesleg a telek megvételéhez szükséges pénz már össze is gyűlt különféle külső segítség nélkül. Ez teljes mértékben a jólésziek adakozása. Ezért nagyon hálás vagyok” – mondja Mudi Róbert, aki elárulja, hogy jogilag azonban megtorpant a folyamat a telek tulajdonosának hezitálása, illetve családjának ellenállása miatt. – Van viszont egy elővásárlási szerződésünk, s bízom benne, hogy meg is fogjuk tudni vásárolni a kertrészt – közli bizakodóan a lelkipásztor hozzátéve: „A többit meg odatesszük Istennek a kezébe”.

Előzetes tervrajz

Majd emlékeztet arra, hogy Berzétén is tizenöt évvel ezelőtt kezdték el építeni az árvaházat, s lassan a befejezéséhez érnek a munkálatokkal.  Az árvaház mintájára, teljesen önerőből szeretnék építenék fel a templomot Jólészen.

„Nagyon sok ember imádsága van abban az épületben, s ha az Úristen megsegít bennünket, akkor hamarosan kézbe vehetjük a használatbavételi engedélyt, s elkezdődhet a falak között a gyermekekről való gondoskodás” – teszi hozzá. 

A jólészi gyülekezet összetétele ugyan eléggé vegyes, de inkább fiatalokból, mint idősekből áll – közli a lelkipásztor, akinek örömére szolgál, hogy az elmúlt három év alatt három református kisgyermekes család is költözött a településre.

Ami nagyon fontos, hogy most sem a nagy projektekben gondolkodunk – mondja Mudi Róbert, majd ismerteti a berzétei receptet: Elértük, hogy az embereknek fontos legyen az árvaház. A kisherceg írója, Antoine de Saint-Exupéry szerint: “Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” S akkor ők ezt maguk fogják megépíteni.

Felülnézetből

Nekem ez egy kedves idézetem, többször is elmondtam. Berzétén bejött. Többször szerveztünk közösségi munkát, sokan csatlakoztak hozzánk, a motorosok társasága is mellénk állt. Hatalmas összefogás volt – emlékszik vissza a kezdetekre a lelkipásztor, aki hasonlóan látja a folyamatokat az új templom építésénél is.

„A gyülekezet minden pénzét összegyűjtve megveszi a kinézett telket a temploma számára. Ebben benne van a jövő. S hogyan fogunk majd haladni? Valahogyan sónak kellene lennünk a világban. Világítanunk kellene, hogy igen, van Gömörben egy pici, világítani akaró gyülekezet, amely megtette az első kapavágást. Kilépett a hajóból, s rálépett a vízre. S az Isten meg fog minket tartani. Hiszek az emberbe ültetett Istenarcban. S abban is, hogy egyházat nemcsak projektekből, állami támogatásból lehet építeni. Az igazi áldás azon van, amikor valakik Isten szavának engedelmeskedve , Neki igent mondva, keményen odateszik magukat, s elkezdik a munkát. S az áldás meg majd ezután jön. Az első lépés viszont a miénk” – mondja reménységteljesen Mudi Róbert.

Nem titkolja azonban azt sem, hogy valószínűleg elkerülhetetlen lesz a támogatások elfogadása is, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyülekezeti tagok nagyon keményen odategyék magukat. Ha egy szakaszt megépít a megbízott cég, ők akkor is ott lesznek. Amit tudnak, azt biztosítják. Ha kell ételt, vagy a frissítőket.

Egy elképzelés a belső térre

„Fontos, hogy a templomot magunkénak érezzék a gyülekezeti tagok. A templomépítés az nem egy projekt. Az egy Istennek ajánlott idő, szent cselekedet, amelyre az Úr ráteszi a pecsétjét, az áldását. A hálás szívű embereknek kell megépíteniük Istennek a házát, s nem önmaguk számára, hanem hittel és reménységgel a jövő nemzedékeinek”.

Jólészen töltötte a magyar fájdalom legnagyobb költóje, Reményik Sándor a gyermekkorát, akinek innen származik az édesanyja. De itt született Cházár András megyei főjegyző, az elesettek, fogyatékosok szószólója.

Hogy milyen formája lesz a templomnak? Mudi Róbert az építészektől kér ehhez segítséget: úgy álmodják meg a templomot, hogy az ízzig – vérig kifejezze az elszakítottságot, a magyarságot, a keresztyénséget, s az, az Isten dicsőségére épüljön.

„Egy olyan szakrális épületben gondolkodunk, amely nem követi a jelenlegi templomok trendjét. Elképzelhetőnek tartok egy jurta, szív alakú templomot, bármit, ami Isten ihletettségéből indul, s megdobbantja a szívünket. Nem egy épületet akarunk felhúzni, hanem az Isten dicsőségére akarunk építeni” – mondja zárásként Mudi Róbert lelkipásztor.

Iski Ibolya

Fotó: Mudi Róbert, Szabó Krisztián