Isten kegyelméből részt vehettem ezen a kétnapos tanfolyamon magam is. Nagy örömmel és várakozással indultam útnak, mivel pedagógusként és osztályfőnökként hetedik éve dolgozom a sárói alapiskola magyar tagozatán, ahol a roma gyermekek aránya 100%. Sokéves tapasztalattal a hátam mögött, mégis megfáradva, nagy szükségét éreztem annak, hogy új dolgokat tanuljak, hogy tapasztalatokkal gazdagodjam és hogy feltöltődjek.

Az alkalom Tóth Zsuzsannának, a Cigánymisszió igazgatójának köszöntése után reggeli áhítattal kezdődött, melyet Kudrna Mária tartott. A délelőtt folyamán az első előadáson megismerkedhettünk a cigánymisszió bibliai alapjaival. Behatóan tanulmányoztuk az Agapé fogalmát, amely Isten alkotó tevékenysége, Isten útja az emberekhez, ha maga Jézus Krisztus az út. Példaként az Agapé szeretetre a Szőlőmunkások példázatával (Mt. 20. 1-16) és A tékozló fiú esetével (Lk. 15. 11-32) foglalkoztunk. A Missziós parancsot Az apostolok kiküldetéséből  (Mt. 28. 19-20) kaptuk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek...“. A keresztyén kommunikáció alapjául a János evangéliumából Jézus és a samáriai asszony találkozását (Jn. 4. 1-26) tanulmányoztuk. S mivel a Bibliában nincs szó a cigányokról, ezért a samaritánusokkal vontunk párhuzamot. Hiszen a mai társadalomban ők is hasonló kitaszítottságban élnek.

A második előadás a Rövid cigány történelem címet viselte, melyben betekintést nyerhettünk a romák származásába, vándorlásaikba, üldöztetésiekbe, letelepedésükbe, népcsoportbeli sokszinűségükbe és vallásosságuk jellemző vonásaiba. Ezen információk tudatában érthetőbbé válhatnak számunkra cselekedeteik és viselkedésük. Délután a munkacsoport tagjainak beszámolóit hallgattuk meg. A napi program zárásaként Komáromba mentünk a Noé című mozifilmre, amelyről aztán hosszasan beszélgettünk.

Vasárnap a délelőtti előadás keretében betekintést nyerhettünk a 2011-es népszámlálási adatok tükrében a felvidéki helyzetképbe, hogy milyen arányban vannak a magyarul beszélő cigányok. Majd részt vettünk a helyi gyülekezet istentiszteletén, amelyen Palcsó Attila lelkipásztor szolgált igehirdetéssel. A délutáni beszélgetés keretében záró gondolatok hangzottak el, összefoglaltuk, ki mit visz haza erről az alkalomról.

Számomra a legtöbbet a szombat délutáni műhelymunka adta. Álmélkodással hallgattam a munkacsoport tagjainak örömteli, hálát adó beszámolóját, a sok jó tapasztalatot, az eredményeket, a mögöttük levő alkalmak áldásait, amiért csakis Istené a dicsőség. Én szomorúan számolhattam be az iskolánkon uralkodó helyzetről, amivel nap mint nap szembesülök. Megállapíthatom, hogy összehasonlíthatatlan a munkám a missziós munkatársaim önkéntes munkájával. Tudatosult bennem, hogy napi vagy heti egy-két hittan óra teljesen más hangulatban tölthető a gyerekekkel, mint a kora reggeltől délutánig folyó erőltetett kötelező oktatás, nevelés, fegyelem- és rendfenntartás. Merőben más napi 7-8 órát eltölteni egy iskolában, utána ugyanabban a faluban hazamenni fáradtan, csalódottan, kimerülve, kiégve. Csak irigykedve nézhettem a boldog, sugárzó arcokat magam körül, akik hinni sem akartak a fülüknek beszámolóm hallatán. Hogy naponként milyen makacs ellenállásba ütközünk kollégáimmal a gyerekek részéről, hogy nincs hajlandóság, akarat a művelődésre (főként a felső tagozaton). Milyen mértékű a gonoszság és a szeretetlenség a gyerekek között nemcsak egymás iránt, hanem irányunkba is. Mennyi bántást, sértést el kell tudni viselni. Hogy milyen nehéz őket „jóra vezérelni“. Mennyire nehéz az együttműködés a szülőkkel. Mennyit küszködünk az érdekükben... Hogy hívőként  is milyen nehéz mindezt feldolgozni, amit csakis Jézus Krisztus által lehet. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.“ (Fil. 4:13)

Mindezek ellenére elmondhatom, hogy munkám nem hiábavaló és hogy Isten Igéje munkálkodik. A hittan csoportot 2013. novemberében vettem át a 7. 8. és 9. évfolyamban, amit 14 nem református gyermek látogat. A munkának nagy örömmel fogtam neki, imádkozni tanulunk, énekelünk, Bibliát olvasunk, Igét értelmezünk, beszélgetünk, játszunk. Évente műsorral, színdarabbal készülünk a karácsonyra, amit elviszünk az óvodába, az idősek otthonába és hagyományszerűen a református templomba is a karácsony esti istentiszteletre  – számolt be személyes hangvétellel az eseményről Baluška Garamvölgyi Sylvia pedagógus, a sárói egyházközség presbitere.