A búcsúztatására a kisújfalui református templomban került sor. Fazekas László püspök Mt 7, 24-25 alapján szólt a megjelentekhez. Szószéki igehirdetésében kiemelte, hogy Búcsi Lajos lelkipásztor egész életében kősziklán állt, ezért nem tört össze és nem rendült meg még a legnagyobb megpróbáltatások idején sem. „Sőt, aki kősziklán áll, az építővé válhat. Így volt ő is építő, hisz 1968-ban templomot és parókiát épített Érsekkétyen, majd később Garamvezekényen is templomépítésbe kezd. Emiatt börtönbe kerül, majd polgári foglalkozása lesz. A fordulat után rehabilitálják, s Komáromban lesz helyettes lelkész, de minden szolgálatot elvégzett, ami reá bízatott. Kereste a lehetőséget a szolgálatra. Saját belső emberét és mások belső emberét erősítette szolgálataival" – mondta a püspök igehirdetésében.

Búcsi Lajos lelkipásztor életpályáját Dobai Sándor, a komáromi egyházmegye esperese méltatta. Beszéde elején Pál apostolnak a Timóteushoz írt második levelének hetedik részéből idézte az ismert igerészt: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem,...", majd János evangéliumának 5. részéből a 17. verset: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." „Elhunyt testvérünk azon boldog emberek közé tartozott, akik Mennyei Édesatyánktól elhívást kaptak a szolgálatra. A gondviselés vagy az önkény bárhová is vitte és sodorta, mindenhol igyekezett a legjobb tudásával szolgálni a rá bízottak között" – mondta beszédében Dobai Sándor esperes.

Búcsi Lajos 1923. június 25-én született Kisújfalun. Érsekújvári gimnáziumban érettségizett, majd 1944 és 1948 között a Pápai Református Teológián folytatja tanulmányait. Mivel a legjobb diákként végzett, így tanársegédként részt vehetett a pedagógiai munkában, később a Csehszlovákiából kitelepítetteket gyűjti össze Mezőfalván és környékén.
Magyarországról hazatérve az egyház vezetése Érsekkétyre helyezi, ahol hamarosan templomot és parókiát épít. Az Érsekkétyhez tartozó Garamvezekényen szintén templomot épít. Börtönbe is kerül. A világi vezetés „kényszerpályára" állítja. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetése csak két évtized elmúltával, a nyolcvanas évek végén rehabilitálja.

Komáromban, Párkányban és Tanyon szolgál ismét lelkipásztorként. Rövidebb ideg több gyülekezetben is helyettesített. Közben latint tanított az akkor induló komáromi Kálvin János Teológiai Akadémián, de besegített más katedrák munkájába is, ha hiányzott az előadó tanár.

A kilencvenes évek elején számba veszi és megtisztítja a komáromi templom tornyában lévő felbecsülhetetlen értékű könyvállományt. Nyugdíjas éveiben szorgalmasan fordít latinból és németből nemcsak egyházi könyveket, hanem a felvidéki helytörténeti kiadványok írói számára is leveleket, krónikákat és egyéb dokumentumokat. A kilencvenes évektől vezette Kisújfalu krónikáját, a népi hagyományokat „Bölcsőtől a koporsóig" c. írásában gyűjtötte össze.

1954 márciusában kötött házasságot Takács Jolánnal, akivel 47 évig élt együtt. Házasságából két leánygyermeke született.

Búcsi Lajos ny. lelkipásztor 2013. szeptember 9-én Érsekújvárott adta vissza lelkét Teremtőjének.