Ébredni látszik a nemzet

2019. június 11., kedd

Az Ózdon a Trianoni Emlékparkban Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese mondott beszédet. A trianoni békediktátum aláírásának 99. évfordulójára való megemlékezésre meghívást kaptak Páko Mária és tanítványai, akik magyar költők megzenésített verseit énekelték.

A megemlékezés ágyúdörrenéssel kezdődött és végződött. Az elején harangszóval majd a Himnusz, a végén a Szózat és a Székely himnusz közös eléneklésével tisztelegtek. A résztvevőket Janiczak Dávid, Ózd polgármestere köszöntötte. Hangsúlyozta, Trianonban asztalon húzták meg a vonalakat, s a határon túlra szakadt kisebbségek üldöztetések áldozataivá váltak. „Anyanyelvüket még ma is üldözik, s ahol tudják, irtják. Ők viszont igaz magyarként 99 éve kitartanak és összezárnak, hogy fenntartsák magyarságukat” – mondta.

Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese a jelenlévőket Isten Igéjével köszöntötte, melyet Pál apostolnak a Galatákhoz írott leveléből, a 6. rész 9. és 10. verséből idézett: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben”.

Az alábbiakban a beszédből idézünk:

„Magyar emberként jó és fontos dolog megállni gyorsan pergő életünk közepette és megemlékezni nemzetünk egyik legtragikusabb történelmi eseményéről, a trianoni békediktátumról. Belegondolni is rossz, hogy mit élt meg a mi hazánk a XX. század első évtizedeiben. Vesztett világháború, sok áldozattal, őszirózsás forradalom, Kun Béla-féle kommunista terror, melyet sokáig még ünnepeltettek is az anyaországban, de az igazi csapás csak ezután történt: A magyargyűlölő Eduárd Beneš vezényelte politikum, igazságtalan határt húzott közénk, elvéve területünk több mint 2/3-át, s ezzel a döntéssel odadobtak több mint 3 300 000 magyar nemzetiségű embert koncul és zsákmányul azoknak, akik éppen nemzetünk védő szárnyai alatt néppé, nemzetté nőtték ki magukat. S mit hozott mindez? A határon túlra rekedt emberek számára megaláztatást és kiszolgáltatottságot. Elég csak a felvidéki magyarság helyzetére gondolni: jogfosztottság, kitelepítés, megaláztatás egyéni és közösségi szinten egyaránt. Miközben a határon túli magyarokat az új országok, a múlttal együtt igyekeztek, s igyekeznek ma is végképp eltörölni, azt sem feledhetjük, hogy az anyaországi magyarokat, kommunista érdekeket szem előtt tartva, az internacionálénak megfelelően, igyekeztek határon túli testvéreik ellen, saját vérük ellen nevelni. Így lettek a határon túliak az új országukban, magyarságuk miatt másodrendű állampolgárok, ha pedig az anyaországba jöttek: szlovákok, románok, vagy ukránok, akikre olykor rá is csodálkoztak, hogy milyen jól beszélnek magyarul. Ez a nemzetbutító politika csúcsosodott ki 15 évvel ezelőtt, 2004. december 5-én, amikor is az akkori politikai vezetés saját nemzete ellen kampányolt. Ezt a történelmi büntettet meg sem említettem volna, ha nem szembesülök azzal, hogy ez a nemzetáruló gondolkodás ma is jelen van napjainkban és a határon túli magyarság elleni uszítástól ma sem mentes a magyarországi közélet. Ugyanakkor reménységem van abban, hogy ébredni látszik a nemzet. Az új alkotmány, a kettős állampolgárság lehetősége, melyet Szlovákiában ma is büntetéssel igyekeznek ellehetetleníteni, már egy egységes határokon felül emelkedő nemzet reménységével bíztat bennünket.  A trianoni, igazságtalan határok még állnak, a bennünket körülvevő nemzetek pedig továbbra is azon fáradoznak olykor nyílt, s olykor rejtett módon, hogy bedarálják és felemésszék a megmaradásáért küzdő magyarságot. De éppen ezért közös felelősségünk, hogy pillanatnyi politikai érdekeket félretéve, magyar emberként megfogjuk-e egymás kezét és megtartjuk-e egymást. 2019-ben csak úgy nézhetünk szembe Trianon gyalázatával, ha egységes nemzetben gondolkozunk és egymásra figyelve, nem csak önmagunkért, hanem egymásért is élünk.”

Pósa Erzsó, Reformata

Fotó: Nagy Andrea

események továbbiak →