Amilyen fontos a rendszeres táplálkozás, olyan fontos, hogy naponta tápláljuk lelkünket Isten szavával. Ha nem így teszünk, akkor valami mást veszünk be. Valamit, ami a fülünknek kedves ugyan, de a lelkünket nem élteti.

Divatos kifejezés lett az életfogytig való tanulás. Arra utal, hogy az embernek folyamatosan képeznie kell magát. Mi, reformátusok – ha nem is neveztük így – évszázada gyakoroljuk, amikor a Szentírást olvassuk napról napra. Így jutottunk arra az áldott felismerésre, hogy ha időt szánunk Istenre, az az ő ajándékaként mindig önmagunkra szánt idővé válik. Amiből pedig – bár akarnánk – mégis mintha egyre kevesebb volna.

Nagy ajándéka Urunknak, hogy a magyar reformátusok egyháza – más országok református egyházaihoz képest – szervezetileg egységes. Közös a Bibliánk, közösek a zsoltáraink és sok közös dicséretünk van. A Bibliaolvasó kalauz azonban hazai, felvidéki ízeket is hordoz. Ez a kis könyv a közös lelki táplálkozásban tart minket össze.

Együtt növekszünk, mert ugyanazt fogyasztjuk. Mi magunk főztük, de ez mégis Istentől van. Az egyes igemagyarázatokat megfogalmazó lelkipásztorok ugyanis ismerik azokat a helyzeteket, amelyekben élünk. De nem csak ismerik, hanem mindvégig szeretetben szólnak hozzánk tudva, hogy milyen élet van népünknek.

Adjunk hálát az Úrnak a Bibliaolvasó Kalauz 15. évfolyamáért. Szóljon belőle a Szentlélek Atyánk hangján Jézus Krisztusról bizonyságot téve!

-II-