Az ének ajándék, énekelni öröm, az ének gyógyít. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, akik ezt megélhetjük a mindennapokban.  Prof. Hámori József agykutató szerint az ének-zene a jobb agyfélteke „nyelve“, ami a csecsemők gőgicsélésében már jóval a beszéd megjelenése előtt megnyilvánul. Az ének tehát, mint a hangban kifejezett érzésvilág mindannyiunknak része születésünktől kezdve.

A kántorokkal, hitoktatókkal és gyermekmunkásokkal az énekhez való viszonyunkból kiindulva elsősorban gyermek- és ifjúsági munkában történő éneklés, énektanítás lehetőségeit boncolgattuk, érintve a gyülekezeti éneklést és a gyülekezeteinkben a zenével és éneklessel kapcsolatban felmerülö generációs problémákat.

A lévai, rozsnyói, nagykaposi és martosi alkalmak mind más és más területeket hangsúlyoztak, a résztvevők érdeklődésének megfelelően. Az első, lévai továbbképző nap után nyilvánvaló volt számomra, hogy a legnagyobb érdelődés és legnagyobb szükség praktikus tanácsokra, tippekre és új perspektívákra van. Ennek megfelelöen a három őszi alkalmat sok énekléssel, színes új módszerek bemutatásával és kreatív mühelymunkával töltöttük.

Az énektanítás terén először is tárgyaltuk az éneket magát, alkotóelemeire bontva. Ezek alapján a dallam, ritmus és a szöveg, mint csatorna szolgál a tartalom kommunikációjához, míg a megszólaltatás módja (tempó, dinamika, agogika, hangszerelés, stb.) erösíti, életre kelti azt.

Különböző memotechnikák is bemutatásra kerültek, új énekek könnyebb memorizálására, amiket elsősorban óvodás és kisiskolás gyermekek körében használhatunk (rajzolós, táncos-mutogatós, asszociációs- tárgyakhoz kötő, gesztusokra épülő, stb. módszerek). Érintettük az éneknek a tanóra (gyermekistentisztelet) menetében elfoglalt helyét, valamint struktúraalkotó lehetőségeit (kezdö ének, imára készülve, záró ének). Külön öröm volt számomra, hogy Nagykaposon és Martoson lehetöség nyílt egy mintaóra keretén belül gyermekekkel bemutatni a fent leírtakat. Külön köszönet a szervezöknek illetve a gyermekeknek és szüleiknek!

A résztvevő gyermekmunkások számára szinte egyöntetűen a felső tagozatos gyermekek/fiatalok énekeltetése jelentette a legnagyobb kihívást. Egyetértettünk abban, hogy az ének ne legyen senki számára kényszer. Viszont a fiatalok fogékonysága a film, színház, vagy a modern zene iránt okosan irányítva lehetőségeket nyithat az éneklés  megszerettetésére, majd később elmélyítésére. Nagy érdeklődés mutatkozott a Református énekeskönyv énekeinek hanghordozón való fellelhetősége iránt.

Mély nyomot hagyott bennem az egyik résztvevő elmondása, miszerint  egy idős  gyülekezeti tag megkérdezte a lelkészét, nem bűn-e a kertben, munka közben zsoltárokat énekelni. Igen, a gyülekezeti éneklés (generációs) problémái mélyebben gyökereznek, mintsem gondolnánk. Mindenesetre a gyermekek szájából szóló üde Istendícséret sok gátat elmoshat.

Isten töltse meg az énekeinket otthon és a gyülekezetben is élettel, tartalommal, hogy jó illatként szállhassanak fel Hozzá!

Süll Mária, zenepedagógus, Alistál