Írásos följegyzés szerint 1650-ben már volt egy fából épített imaházuk, melynek pontos helye ismeretlen, de valószínűleg az akkori szokásoknak megfelelően valahol a község mögötti temetődomb helyén lehetett. Ez az imaház az ellenreformációs viszontagságok ellenére egészen 1754-ig megmaradt. Ekkor ugyanis egy tömeg – „némely vármegye urai jelenlétében” – lerombolta a református templomot, és minden hasznavehető anyagát ellopta.Bár a református elöljárók számtalan értékes menlevelet szereztek a 17. század utolsó és a 18. század első évtizedében – többek között Thököly Imrétől, Bercsényi Imrétől, II. Rákóczi Ferenctől – a vármegye emberei 1717-ben mégis elűzték a marcelházai lelkészt, és csak lévita maradt a településen. Az 1720-as évek végétől a gyülekezet közel 130 esztendőre a dunaradványi egyházközség filiája lett. Az 1728-as évhez köthető az anyakönyvek vezetésének kezdete. Az üldöztetés elől 1756-ban néhány család elmenekült, és a Pest megyei Vasad községben talált új otthonra. (Az ott élő utódok a napjainkban is tartják a kapcsolatot őseik gyülekezetének tagjaival.)Változást II. József türelmi rendelete hozott. „A mai – téglalap alapú, egyenes mennyezetű, akkori még torony nélküli – templomot 1786-ban kezdték építeni, és 1787. január 21-én megtartották az első istentiszteletet” – mondta a lelkésznő, majd így folytatta ismertetőjét: „A mostani torony közelében állhatott egykor a harangláb, melyben – a helyi hagyományok szerint – két harang függött. 1833-ban épült a templomhoz a kétszintes, tárcsás, koronázó párkánnyal végződő torony, melyet sisakos kupola fed, tetején csillaggal. Az 1848-as szabadságharc idején a templom épületét szögletes kőkerítéssel vették körül, melynek egy szakasza még ma is látható.” A marcelházai reformátusok életében – ekkor már több mint 400 lélek – az 1860-as évek hozták el az újbóli önállósodást, melyet még 1857-ben kezdeményeztek. Az első megválasztott lelkészük Balla Zsigmond volt. A templom belsejében eredetileg egy – majd a férőhelyek bővítése céljából további két – karzat készült. Természetes fényt öt kerek végződésű ablak biztosít, melyeket a két utólagosan épített karzat eléggé eltakar. A virágfüzérrel díszített szószék klasszicista stílusban, fából készült. Az úrasztala rózsaszín márványból, kerek lappal 1918-ból származik.

A templombelsőben I. világháborús emléktábla függ. A templomkertben pedig a II. világháborúban elesettek emlékműve áll. A hívek a mai napig őrzik az első gyülekezet idejéből megmaradt úrvacsorai edényeket: egy kelyhet és egy ón paténát (kehelytányért), melynek felirata: MARCZELHÁZI ECLA TÁNÉRJA AO 1732.A templom tornyában ma három harang lakik. A legkisebb még a fa haranglábból való, és Brunner József öntötte 1789-ben. A kisharang mellé 1837-ben és 1895-ben két nagyobb is készült, ám ezeket az első világháború idején katonai célokra elkobozták. Ennek pótlására 1923-ban került sor egy 120, illetve egy 180 kg–os harang megöntetésére Dosztál Jakab komáromi harangöntő mester műhelyében. Az évszázadok során a templomon és a lelkészlak épületén rendszeresen végeztek felújítási munkákat. Az 1928-ban épült szép, impozáns lelkészlak a II. világháborúban sérülést szenvedett, és lebontásra került, de külső falának része az 1997-ben épített új parókia kerítését alkotja. Az utóbbi néhány évtizedben végzett felújítások közül jelentős a 2009-ben épített akadálymentes bejárat a templom előcsarnoka felől. 2011-ben pedig új, klasszikus orgonával gazdagodott a gyülekezet. Ezt megelőzően harmónium és egyéb hangszer hangja kísérte az éneklést. 2016-tól Hammerschmidt János által beszerelt toronyóra jelzi az idő múlását a 2017 decembere óta műemlékek sorát gyarapító templomon.

A marcelházai hívek aktív gyülekezeti életéről tanúskodik az új bölcsőde létrejötte. A templommal szemben lévő, hajdani református elemi népiskola melletti Keszegh portán 2019-ben a Magyar Kormány hathatós támogatásával építették fel az új református bölcsődét, Éden néven. „A tizenkét gyermek ellátására engedélyezett intézmény teljesen kész, ünnepélyes átadása még hátra van, melynek időpontja a mostani járványhelyzetre való tekintettel bizonytalan” – fejezte be ismertetőjét Rácz Jolán.

Kálvinista Szemle 11/2019, Fritz Beke Éva

Kép: Fritz Beke Éva, Fritz Rudolf