A zsinati ülés istentisztelettel kezdődött. Kassai Gyula esperes, lévai lelkipásztor igei üzenetének alapjául a Gal 6,14 szolgált: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára“.

A zsinati ülés résztvevői

Bevezetőjében elmondta, hogy  a Golgota keresztje ugyan radikálisan elválasztja a hívőt a világtól, ennek ellenére azt látjuk a közösségeinkben, hogy sok hívő kettősségben él: az Úrnál is van, de a világból is kér és ott szeretne élni. „Ezért elmarad a radikális szakítás az Istent követő közösség és egyén, valamint a világ között“ – hangsúlyozta igei üzenetében, majd rámutatott arra, hogy Pál apostol egyértelműen kijelentette: Jézus Krisztus keresztje őt egyszer s mindenkorra radikálisan és tökéletesen elválasztotta a világtól.

„Meghalt nekem a világ, és én is meghaltam a világ számára. Ez a hívő életnek a boldog vallomása is. Az lehet az Úré, aki ezt el tudja mondani: Krisztus keresztje által nekem meghalt a világ és én is meghaltam a világ számára – nyomatékosíotta az esperes. Rámutatott arra, hogy a kereszt halált jelent. Ugyanakkor, amikor Pál Krisztus haláláról beszél, az életről is szól, mert a halálában van elrejtve az igazi élet. „Ahhoz, hogy ez az élet bennünk is megszülethessen, nekünk is meg kell halnunk Krisztussal együtt a kereszten“ – mutatott rá Kassai Gyula, majd hozzátette: „Ha Jézus Krisztus engem is kiemelt a világból, akkor azt egyszer, s mindenkorra tette“. Majd feltette a kérdést, hogy vajon miért akar sok hívő visszamenni a világba, annak kívánságába? „A világ kísért bennünket. Valahogyan úgy gondoljuk, jó ha Jézust követem,  de mellett kövessem a világot is“.

Kassai Gyula esperes, lévai lelkipásztor

Igei üzenetében hangsúlyozta azt is, hogy a világ csak múló kincseket adhat, Jézus viszont örök életet. „A keresztyén ember számára fontosabb az örök élet és az üdvösség. Nekünk ebben a megromlott világban kell munkálkodnunk az evangélium által. Csak annak a világnak kell hátat fordítanunk, amely bűnre sarkall. Ellenben Isten szeretetét kell hirdetnünk ott, ahol erre nekünk erőt és életet ad –mondta többek között Kassai Gyula esperes.

Széles Jaroslav kassai lelkipásztor

Széles Jaroslav kassai lelkipásztor egy húsvéti történetet választott igéinek üzenetének alapjául. A Jn20, 19-23 alapján arról szólt, Jézus kereszthalála után, a hét első napján megjelenik a tanítványai előtt, akik félelmükben a zárt ajtók mögött voltak. Majd felidézve az elhívatásukat, feltette a kérdést, emlékszünk-e arra, hogyan hívott el minket az Úr szolgálatba. Elmondta, hogy a tanítványok tanultak Jézustól, de mi mit tanultunk meg? A tanítványok féltek a keresztrefeszítés után, mert Jézus nem volt velük. Hozzátette: Ha vele vagyunk, nincsenek félelmeink.

A tanítványokhoz hasonlóan azonban mi is félünk, ha nincs velünk Jézus. Rámutatott arra is, hogy Jézus számára nem okoz gondot a zárt ajtó, nem bújik el, hanem középre áll. „Neki kellene középre állni az egyházban is? Jézus, amikor feltámadása után a tanítványok között megáll, nem hallgat. Azt mondja: békesség nektek. Megmutatja átszegezett kezét, hogy ő él és egészen emberi. A tanítványok örültek, mikor megmutatta nekik halálának jeleit. „Örültek és örvendeztek, amikor meglátták az Urat, de mi fogunk-e örülni, ha meglátjuk az Urat? – tette fel a kérdést az igehirdető. Gondolatait azzal zárta, hogy Jézus tanítványainak feladatot adott, s minket sem hagy feladat nélkül: én is küldelek titeket.

-folytatjuk-

Reformata, Iski Ibolya

Kép: Szarvas Lálzló