Egykori és jelenlegi tagokból összeállt Cantate Domino kórus a jubileumi koncerten a komáromi Tiszti Pavilonban

Az elsőt még Firesz kórusként 2000-ben Tégy, Uram engem áldássá címmel, a másodikat hat évvel később, amikor felvették a Cantate Domino nevet, s az új lemez is ezzel vált ismertté. A harmadikra több, mint tíz évet kellett várni. 2017-ben, a reformáció 500. évében, ami egybeesett a kórus fennállásának 20. évfordulójával, jelent meg Körbeölel címmel.

Hogyan alakult ki néhány lelkes énekesből egy olyan kórus, amely 25 éve szolgálatával dicsőíti Istent, illetve ki és mi volt a mozgatórugója annak, hogy megalakulhatott egy fiatalokból álló kórus?

Édes Árpád lelkipásztor a kilencvenes években a keleti országrészben szolgált,  Abaújszinán és  Nagyidán, ott gyűjtötte maga köré az énekelni vágyó fiatalokat, akik a többszólamú énekléssel is megpróbálkoztak. Később, amikor Somorjára került, merült fel az az igény, hogy össze kellene hozni az ország területén különböző helyen élő, de mégis énekelni szerető fiatalokat. A tahi zenei táborok mintájára épült fel az első ilyen találkozó, amelyet 1997-ben szerveztek meg Jókán.

Eredetileg Berkesi Sándor debreceni karnagyot kérte fel Édes Árpád, hogy vállalja el a lelkes fiatalok szakmai vezetését, s kovácsoljon a táborozókból egy kórust. Mivel abban az időpontban a kántorképzőben is tartott foglalkozásokat, hosszas keresgélés után végül Ágh Tibor nagymegyeri népdalgyűjtőt, karnagyot tudta megnyerni ennek az ügynek. Így lett ő az első zenei tábor vezetője, s kezdett el formálódni az a kórus, amely az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját.

A kórus az ünnepi zsinat után Rimaszombatban, középen Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy

Itt még nem volt szó egy folyamatosan próbáló és szolgáló kórusról, hanem inkább az öröméneklés tartotta össze a fiatalokat. Első alkalommal a kossuthi idősek otthonában szolgáltak. Ágh Tibor csak ezen a nyáron foglalkozott a fiatalokkal, de személyisége, hozzáállása, tudása nyomot hagyott mindenkiben.

A következő zenei tábor egy év elteltével lett meghirdetve, amelyet Ágh Tibor betegeskedésére hivatkozva azt már nem vállalt el, de nagy örömünkre a felkérését ezúttal Berkesi Sándor elfogadta, aki szakmailag vezette a kórust. A táborra ezúttal is Jókán került sor, s itt fogalmazódott meg az az igény, hogy jó lenne többször is találkozni.

Valószínűleg a tanár úrnak az inspiráló egyénisége, magával ragadó lénye, szakmaisága annyira elvarázsolhatta az énekeseket, hogy még többet szerettek volna tőle megtanulni, illetve még több helyen szolgálni. A következő találkozó így már nem is nyáron volt, hanem egy téli tábor keretén belül Kőszegen.

Milyen énekekre tanította meg a kórustagokat a Liszt-díjas Berkesi Sándor karnagy? Milyen szempontokat vett figyelembe?

Ez mindig attól függ, hogy kik jönnek össze egy ilyen találkozóra. Általában a lányok mindig többen vannak, mint a fiúk, így az előbbiekből hamarább lehet 1-2 szólamot varázsolnia a karnagynak, a fiúkból viszont nem mindig sikerül kihozni egy külön tenor vagy basszus szólamot. Már az elején felvetődött, hogy próbáljunk meg énekelni három szólamban, de erre csak akkor kerülhetett sor, amikor már bátrabbak lettek az énekesek, s biztosabban is énekelték a saját szólamukat. Aki viszont korábban még nem énekelt kórusban, annak meg kellett tanulnia jól a saját szólamát. Ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy eltér tőle. Például a szoprán lelkesen fújja mellettem a dallamot, nekem viszont mégis ragaszkodnom kell a saját szólamomhoz.

A kórushoz kell egy bizonyos építkezés is. Tagokat kellett toborozni, hogy elegen legyünk a négyszólamú énekléshez. Ehhez azért elég hamar eljutottunk, hiszen már az első hanghordozónkon vannak a három szólamú dallamok mellett négyszólamúak is.

Meghatározó volt az a darab is, amelyet Berkesi Sándor írt még 1999-ben a kórus számára: Tégy, Uram engem áldássá címmel, amely a himnuszunk lett. Ezt is négy szólamban énekeltük. Minden egyes szolgálatunkat ezzel kezdtük, beleértve a jubileumi koncertünket is, ott is erre épült fel a többi hanganyag. De ide tartozik az Öröm van nálad,  Míg csak az Úr megtartja életem vagy Szelíd szemed Úr Jézus énekek is, amelyeket felénekeltünk az első hanghordozónkra.

A kisgéresi református templomban 2015-ben, vezényelt Szabó Csongor

Milyen darabokat sajátítottak el az irányítása alatt?

A tanár úr törekedett arra, hogy megőrizzük azt a kincset, amit a gyülekezetünkben is éneklünk, ezért  abból is hozott egy kis kínálatot. Talán azzal a céllal is, hogy a táborban megforduló kántorképzősök meríthessenek ebből a repertoárból, amellyel segíthetik az otthoni kórusaikat. De hozott ő mást is, amit az énekeskönyvből nem ismerünk. Nagyon fontos volt számára az egyházzenei irodalom, akár a fordítások, vagy a német nyelvterületről ismert fontosabb egyházzenei művek is.

Mikor vállalták be az első fellépést, hogy bemutatkozzanak nagyobb közönség előtt is?

Már az első tábor végén a záróistentiszteleten énekelt a kórus a jókai református templomban. Ez a cél meg is maradt mind a mai napig, hogy ne csak magunknak próbáljunk, hanem a gyülekezetekbe is vigyük el a nagyon fontos üzenettel bíró énekelt evangéliumot.

Milyen meghívásoknak tudtak eleget tenni?

Berkesi Sándornak akkoriban több kórusa is volt: az egyik a sokak által is ismert Debreceni Kántus, a másik a Sulyok István kórus Nagyváradról. Nagyon szerette összekapcsolni a három kórusát. Úgy vélte, hogy bennünket, kicsinyeket erősít az, ha a nagyokkal együtt énekelhetünk. Ez mindig nagy élmény volt a számunkra. Együtt énekeltünk Kassán, a Magyar Reformátusok Világtalálkozóján, de Sárospatakon és Nagyváradon is több alkalommal. Voltunk Bécsben is, ahol az ottani magyar református gyülekezetnek énekeltünk. 2002-ben egy németországi körúton vettünk részt, a ottani tanulmányaim alatt szerzett kapcsolataimnak köszönhetően.

 Egy évvel később, 2003-ban Hollandiában utaztunk Albert Heldorn jóvoltából, aki megszervezte a fellépéseink helyszíneit s számos gyülekezetben énekeltünk. De felléptünk nagyon sok egyházi napon, többek közt a németországi Kirchentagon Kölnben, Drezdában, vagy Prágában, a Keresztyének Találkozóján.

Volt esetleg valamilyen elvárása a kórusnak a karnagy irányába, hogy milyen műveket szeretnének megtanulni  vagy inkább a kórus vezetője, Berkesi Sándor határozta meg a repertoárt?

Általában Berkesi Sándor karnagy részéről jött a felajánlás, ilyen bevezetővel: Ezeket hoztam, kedves testvérek. Eléneklem, megmutatom, aztán eldöntjük, hogy melyik tetszik. Általában mindegyik ének nagyon tetszett és  meg is tanultuk. Ő ezeket mütyűr daraboknak nevezte el, de olykor-olykor „combosabb“ is akadt közöttük. Ezek már komolyabb darabok voltak, amelyhez némi tudás és kottaolvasás is szükségeltetett, illetve hosszabb gyakorlási idő.

 Vezényel Császár Abigél

Negyedévente találkoztunk hétvégenként, s bevallom, sokszor ezt volt a legnehezebb kivitelezni, holott ekkor voltak a szólampróbák. Ez úgy történt, hogy az egyes szólamok külön vonultak a szólam vezetőjével és úgy tökéletesítették a hangzást.

Folyamatosan építkeztünk. Később titkára is lett a kórusnak, mert egy idő után tudatosabban kellett menedzselni a kórust. A sok gyakorlásnak köszönhetően pedig a tanár úr szavaival élve, mertünk „combosabb“ darabokat is bevállalni.

2013-ban Szinán

Mennyire volt igényes a kórustagok iránt? Hogyan érzékeltette, ha valaki eltévesztette a dallamot, illetve kiesett a ritmusból? Szigorúan fedett vagy inkább finoman jelzett?

Egy idő után annyira kiismertük a tanár urat, hogy a szemöldökének a mozdulatával irányított bennünket. Ha csak lesütötte a szemét, akkor már tudtuk, baj van, valami nem stimmel. Berkesi Sándor egyházzenészként, karmesterként egyébként egy fantasztikus egyéniség volt a számunkra. Egy igazi profi. Talán az egyházzenészek között a leg... És ő mégis akkora szeretettel és türelemmel tekintett ránk úgymond mezei énekesekre, akikből az ő tudása szerinti legjobbat hozhatja ki.

A beéneklések során felhívta a figyelmet arra, hogyan képezzük a hangot, hogyan lehet egy hangnak alja és teteje, miként lehetséges kijavítani az intonációt. Miután ezeket megtanította velünk, el is várta tőlünk, hogy tudjuk. Ha mégsem úgy sikerült, ahogyan kellett volna, azt viszont kimutatta nekünk ... Felhúzta a szemöldökét.

Az Ő ideje alatt született meg az első, Tégy, Uram, engem áldássá című hanghordozó is. Volt egyfajta igény, hogy lemezről, illetve kazettáról /akkoriban azon is megjelent/ is meg lehessen hallgatni ezeket az énekeket, vagy inkább missziós jellege volt ennek a hanghordozónak? Elvinni például a betegágyak mellé az énekelt evangéliumot?

Ha jól emlékszem, Édes Árpádnak volt ilyen ötlete, illetve motivációja a kórus felé, hogy legyen nekünk is egy saját hanghordozónk. A tanár úr támogatta is ezt az elképzelést azzal, ha ti jöttök énekelni, akkor én adom hozzá a szakmai hátteret. Kemény próbák előzték meg a felvételeket, valójában nem voltunk túlságosan érettek erre a feladatra, de sikerült vele megküzdenünk, s nagyon hálásak vagyunk érte.

Így utólagosan látjuk, hogy nem minden tökéletes rajta, de a lelkesedést érezni lehet a hanghordozón: azt a nagyon nagy hálát, szeretetet, amellyel a kórus felénekelte az énekeket. S a visszajelzések is ezt erősítették meg.

Az első lemez után hat évet kellett várni a következőre, amely Cantete Domino címmel jelent meg. 2007-ben, amikor a Firesz kórus 10 éves lett, felvették a lemezem is jelzett Cantate Domino nevet. Miért erre a névre esett a választásuk és milyen üzenetet hordoz ez a latin név?

Ez sok mindennel összefügg. Az egyik az, hogy én közben befejeztem tanulmányaimat Németországban és hazajöttem. A tanár úr pedig azonnal beledobott a mély vízbe mondván: „Hát, ha itt vagy akkor, hajrá. Én ezentúl már csak látogatóba jövök, így támogatlak benneteket.“

Püspökszentelésen 2021-ben Rimaszombatban 

Az eltelt időszakban nagyon sok új darabot tanultunk meg, amiről úgy gondoltuk, hogy de jó lenne ezeket is rögzíteni. Ezen a hanghordozón már nem csak én vezénylem a kórust, hanem többen is, akik részt vettek a próbák során a kórus vezetésében. A tanár úr ugyanis mindig nagyon ügyelt arra, hogy bevonjon minél több kórusvezetőt, vagy olyanokat, akik tanulták ezt a szakmát. Elsősorban is azért, hogy tapasztalatot szerezzünk, gyakorlottabbak legyünk. A kórus a tizedik jubileumának alkalmából vette fel a Cantate Domino /Énekeljetek az Úrnak/ nevet, viszont már az ezt megelőző évben megjelent lemezünknek is ez lett a címe.

Ha már hanghordozóknál tartunk, akkor említsük meg a harmadikat is, amelyre még többet kellett várni. 2017-ben jött ki a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából, amely év egybe esett a kórus fennállásának 20. évfordulójával is.

Igen, itt is, mint az előző lemeznél, több minden összejátszott. Egyrészt, 2017-ben volt a reformáció 500. évfordulója, másrészt pedig a kórus akkor volt 20 éves. Érkezett irányunkba egy egyházi felkérés, hogy a reformáció jubileumi évére készítsünk el egy új cédét, amelyet a zsinat, őszi ünnepi ülésére érkezők is megkapnak.

Szolgálat az idősek otthonában

A munkához már tavasszal hozzáfogtunk: a repertoár összeállításával, a felvételekkel, s nyáron megtörténtek az utómunkálatok. Nagyon drukkoltunk, hogy a kért időre megjelenjen. Amikor már minden sínen volt, a gyártó közölte, mégsem tudja elkészíteni októberre. Könyörögtem neki, hogy legalább az a száz darab legyen meg, amit szétosztunk a zsinat képviselőinek. Végül egy isteni csoda folytán mégis meglett a hanghordozó. Szinte az utolsó pillanatban, az ünnepi zsinat előtti napon készült el, a gyártótól egyenesen vittük Rimaszombatba, amit nagy örömmel szétosztottuk. 

A lemez címe a sokat sejtető Körbeölel lett. Miért erre esett a választás és milyen üzenetet hordoz?

Nagyon sokáig kerestük a megfelelőt. Ez a hanghordozó volt az, amit a kórustagok együtt próbáltak összerakni úgy, hogy az legyen sokrétű. Ne csak egymás utáni kórusdarabok legyenek benne, hanem valóban érje el a célunkat: a zenével öleljük körbe az embereket. Ezért lett a cím: Körbeölel. 

A harmadik lemez borítója

Az elmúlt huszonöt év alatt nagyon sokan énekeltek a Fidesz kórusban. Többen kicserélődtek. Vannak, akik maradtak, s huszonöt éve együtt énekelnek a kórussal. Mi annak a titka, illetve mozgatórugója a kórusnak?

A kórus egy közösség. Nemcsak egy énekesekből álló közösség, hanem egymás testvérei is vagyunk a Krisztusban. És nem csak éneklünk egymás mellett, hanem a próba közötti szünetekben vagy az esti beszélgetésekkor meghallgatjuk egymást, támogatjuk egymást és imádkozzunk egymásért. Mindig nagyon várjuk, hogy a negyed év eltelte után újra találkozhassunk, mert olyanok vagyunk, mintha egy  család lennénk.

2021 Rimaszombat

A szolgálat köt össze bennünket a legjobban. Énekeltünk már templomban, gyülekezetek előtt, szociális intézményekben, idősek otthonában, cigánymisszióban, börtönben. Ez az énekszolgálat olyannyira egységessé kovácsol, megerősít, hogy az énekesek nem akarnak kiszállni ebből a folyamatból, hanem újra és újra szeretnék megtapasztalni a közösséget, annak az erejét.

Minden évre elkészítjük az éves programunkat, amelyet az előző év végén igyekszünk összeállítani. Éppen azért, mert nagyon sok helyről vannak a kórustagok, nemcsak Dél-Szlovákiából, hanem a határon túlról is. A dátumok pedig a találkozások tekintetében nagyon fontosak, ezért mindenkit kérünk, írják be a naptárukba, mikor hol fogunk próbálni vagy fellépni, hogy számoljanak vele. Természetesen még így is előfordul, hogy nem mindenki tud részt venni az egyes alkalmainkon.

Jubileumi koncert Komáromban

Mivel országos kórus vagyunk, ezért a programok összeállításánál ügyelünk arra is, hogy énekeljünk Kelet-, Közép- és Nyugat-Szlovákiában is. Ez három hétvége, de ezen kívül bevállalunk még más szolgálatot is: egy-egy felkérést vagy külföldi utat.

Vannak projektjeink is. Kineveztük az egyik évet missziósnak, amikor nem csak templomokban éneklünk, hanem szociális intézményekben vagy másutt.

Szükség van-e új tagok jelentkezésére? A komáromi jubileumi koncerten elhangzott ugyanis, hogy aki szeretne, az nyugodtan csatlakozhat az éneklők közösségéhez.

A Cantate Domino kórusnak negyven stabil tagja van, ebből 25 – 30 személy tud összejönni egy kórushétvégére. Pénteken, szombaton próbálunk, vasárnap pedig szolgálunk valamelyik gyülekezetben. Folyamatosan hívogatunk és jönnek is új énekesek. Erre nagyon nagy szükség van, mert azért mindig van, aki egy időre kiesik a kórus vérkeringéséből családalapítás vagy más elfoglaltsága miatt, s ezért szükséges feltölteni a megüresedett helyeket.

Jubileumi koncert Komáromban

Hála Istennek mindig van elég érdeklődő. Vannak olyanok is, akik kezdetektől énekeltek a kórusban, de a család vagy munka miatt egy időre kiestek, de most már - mivel nagyobbak lettek a gyerekek - újra megengedhetik maguknak a kórusba való bekapcsolódást. S vannak olyanok is, akik családostól jönnek a próbákra, a feleség vagy a férj addig kint tologatja a babakocsit, amíg tart a gyakorlás.

Gondolom ennek egyik példája az Önök családja, ahol férj, feleség és a gyerekek is már énekelnek.

Igen, most már a nagylányom is szopránként ott van a kórusban. Az elején nem volt olyan egyszerű, mert akkor egyfajta szülői kényszernek éreztem,  most már viszont önként, nagyon nagy örömmel csatlakozik a kórushoz. Az elején próbáltunk példát mutatni mi is és vittük az apró gyerekeinket. Ott voltak a kórushétvégéken, de később mégis úgy láttam, hogy egy picit le kell fékezni, egy kis időre ki kell maradni ebből s átadni a kórus vezetését másnak.

Vezényel Szabó Csongor

Egy ideig Szabó Csongor egyházzenész vezette a kórust, amikor édesanyai feladatokat látta el, de akkor is ugyanúgy ott volt a háttérben s nem feledkezett el teljesen a kórusról, hanem tudott minden lépésükről?

Ez így van. Nagyon hálás vagyok Csongornak, hogy felkarolta azt a 2-3 évet, amíg én egy picit visszavonulhattam. Bár a szívem szakadt meg, hogy akkor nem vehettem részt a kórus életében. Amikor megszületett az első, a második és harmadik gyermekünk, mindig mentünk a férjemmel és ott voltunk. De amikor már jött a negyedik és az ötödik is, egyre nehezebb lett mindent összeegyeztetni. Túl sok volt.

A komáromi református templomban 2014-ben

Ön mióta a kórus tagja? Egészen a kezdetektől?

Én már tizenhét évesen ott voltam az első kórustáborban, mivel Édes Árpád a keresztapám, így nem is volt más lehetőségem. Azt mondta,  jönnöd kell, itt a helyed. Akkor még nem volt internet, e-mailes levelezés, hanem személy szerint szólította meg azokat, akiket ismert. A Kálvinista Szemlében is megjelent a felhívás, hogy egyházzenei táborba lehet jelentkezni, de a személyes kapcsolat volt a meghatározó a toborzásban.

Egykori énekesként és jelenlegi kórusvezetőként hogyan értékelné az elmúlt huszonöt évet?

Május közepén ünnepeltük meg egy jubileumi koncerttel a 25 éves évfordulónkat, amelyet megelőzött egy kórushétvége. Meghívtuk azokat a régebbi tagokat is, akik már nem énekelnek a kórusban. Közel 100 e-mail címre küldtünk meghívót, ebből negyvenöten jeleztek vissza.

Vezényel Süll Kinga

Egy körbeszélgetés keretében értékeltünk, sokat meséltünk az eltelt időszakról. Összegzésnek az lett a végkicsengése, hogy egy nagyon nagy hála van a szívünkben az eltelt időszakért, hogy szinte a semmiből létre jöhetett ez a nagy csoda, s kinőhetett belőle egy igazi kórus. S nagyon sok gyülekezetben énekeltünk, több azoknak a száma, ahol már voltunk, s kevesebb az, ahol még nem hallottak bennünket. Sok helyen megfordultunk, sok arcot megismertünk, nagyon sok kilométert leutaztunk, s ezekért nagyon hálásak vagyunk, illetve azokért a tapasztalatokért, amelyeket ezáltal szereztünk.

Nekem énekesként és kórusvezetőként nagy is hála van a szívemben. Szakmailag ez egy hatalmas lehetőség és kihívás volt, megismerni, hogyan tudunk haladni a fejlődésben, a kölcsönös együttműködésben, illetve akár emberileg miként tudtuk egymást erősíteni és bátorítani. Ezek nagyon-nagyon fontos évek voltak a számomra. S remélem ilyen a következő huszonöt is.

Jubileumi koncert Komáromban

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László, archív