Elgondolkodtak-e már azon, mit jelent az otthonmaradás? Saját életünkre, vagy akár a tékozló fiú történetére gondolva álljunk csak meg e mellett a gondolat mellett. A példázatot jól ismerjük, de a főszereplők, a tékozló fiú, az édesapa és az otthon maradt testvér közül, az utóbbira nemigen figyelünk oda. Pedig ez az otthonmaradás, az álljak helyt ott, ahova engem az Isten tett, a valószínűleg ezzel nehezebb utat, sorsot vállalás a mának is nagy problémája. Gyermekeink, ifjaink sorra mennek el a jobb élet lehetőségét keresve. Emberek, népek vándorolnak a világban, most ugye a migránskérdés foglalkoztat bennünket. Mit jelent otthon maradni? Ezzel a kérdéssel foglalkozott Varga Róbert lelkipásztor a nagykálnai, egy éve felszentelt református templomban megtartott egyházmegyei evangelizáción.

A barsi egyházmegye gyülekezeteiből érkezettek az ige alapján, de tiszteletes úr személyes bizonyságtétele alapján is elgondolkodhattak azon, milyen nehéz az otthonmaradást választani. Nehéz, de mégis nemes döntés. Sok mindenről talán lemarad az ember, sokkal többet kell hajtania, dolgoznia, de az Isten kárpótolja az itthoni hegyek, fák, táj, szülőföld és nem utolsó sorban a család szeretetével. Nagy és komoly döntés, felelősség, melyet csak az Úr előtt elcsendesedve, az Ő akaratára figyelve lehet meghozni. A kérdés persze sokak számára továbbra is nyitott. Menni, vagy maradni? De az ige alapján elmondott gondolatok mindannyiunk szívébe gyökeret vertek.

Az alkalomért, az igehirdetőért, a Tóth Zoltán és Szatmáry Zsuzsanna házigazda lelkészházaspárért, a nagykálnai gyülekezetért, a barsi egyházmegye templomos népéért, akik a  délutánjukat itt töltötték Istené a hála és köszönet és dicsőség.

Ambrus Erika