A négy év alatt már kialakult ennek a napnak a menetrendje. Gyülekező tíz órakor, igehirdetés, a hittanos gyermekeink év végi hittanvizsgája, egy helytörténeti előadás és szeretetvendégség.

Az idén a gyülekezetek lelkipásztora a megdicsőülés hegyéről beszélt a megjelenteknek. Garamsalló és Ipolypásztó gyermekei – nincs iskolai hittan, hanem gyülekezeti hittanórákon tanulják a gyermekek a hitélet dolgait – a tanítványokról tanultakról számoltak be a gyülekezet előtt. Majd Verbók Noémi, az ipolypásztói gyülekezet tagja, a zselízi Comenius Gimnázium diákja, aki a történelem és faluja iránti szeretetből és érdeklődésből egy komoly munkával pályázott és ért el jó eredményt a Rákóczi Szövetség a Felvidéki Kitelepítettek Napjához kiírt pályázatán, Zalabán tartott előadást abból a munkájából, amellyel a második helyet érte el ezen a pályázaton. A kitelepítés fájdalmát, a veszteségeket ezek a települések, különösen Garamsalló és Ipolypásztó ma is érzi, hiszen a falvak, meg a református gyülekezetek gerincét törték meg akkor. Felvidéken elsőként éppen Ipolypásztón állítottak emléket a kitelepítés áldozatainak a templomban elhelyezett emléktáblával, amelyet annak idején Zalabai Zsigmond, a falu szülöttje álmodott meg, s munkált is.

A „hivatalos” rész után következett a szeretetvendégség. Minden évben közösen főz a négy gyülekezet.  A szakácsok a garamsallói gyülekezet tagjai, az ételhez az alapanyagot mindig valamelyik gyülekezet adja,  a sütemények, pogácsák, rétesek sorát a négy gyülekezet asszonyai adták össze.

Amíg a felnőttek beszélgettek - mert az is nagyon jó ezekben az alkalmakban, hogy nem siet haza senki sem, hanem beszélgetnek -, addig a gyermekekkel Urbán Anikó, Pannika foglalkozott, gyönyörű kézműves termékek kerültek ki kezeik alól.

Mivel az istentiszteletek szerves része a perselybe való adakozás, így az itt sem maradhatott el. A pénzbeli adományok a felújítás alatt álló zalabai templom javítását szolgálja.

Gyönyörű környezetben, a természet lágy ölén, Isten szabd ege alatt, most is jó volt lenni. Jó volt együtt lenni, az igét hallgatni, dícsőíteni az Istent, együtt örülni, hogy vannak még a gyülekezetben gyermekek. Az előadással emlékezni, együtt étkezni, beszélgetni. Az Isten szabad ege alatt a békesség és szeretet fényében az Isten tenyerében érezhették magukat a résztvevők.

Ambrus Erika