Ján Semjan szlovák püspökhelyettes, hernádcsányi (Čaňa) lelkipásztor köszöntő szavai után Mária Brecková, az egyházmegye lévitája gyakorlati szempontból ismertette a napi programot. A rendezvény áhítatát Haris Szilárd, egyházunk Diakóniai Központjának igazgatója tartotta, János apostol 3. levelének válogatott versei alapján.

Haris Szilárd a Diakóniai Központ igazgatója

Rámutatott arra, hogy amint az apostol hangsúlyozta Gájusnak, hogy a levélírás helyett inkább személyesen találkozna vele, ő is ugyanilyen érzelmekkel érkezett erre a rendezvényre. Ugyanis a jelenlévők közül számos személlyel még nem találkozott személyesen, csak emailen keresztül szokták ügyesbajos dolgaikat intézni. A személyes kapcsolatok, találkozások felelőségét is megmagyarázta. Végezetül ő is az apostolhoz hasonlóan kérte a jelenlévőket, hogy olyan szeretettel köszöntsék barátaikat, ahogyan azt Istentől látták.

Az áhítat után a jelenlévő gyerekek, kor szerint csoportokra osztva, az ifjúsági munkások vezetésével az iskolába mentek, ahol Andrea Hertnekyová által kidolgozott foglalkozásokra került sor. A nap játékainak mindegyike a teremtés különféle „állomásáról” szólt. Világosság és sötétség; ég és föld; vizek; növények és állatok; csillagok, Nap, Hold; ember; pihenőnap. Az utolsó állomáson ügyességüket bemutatva a napi alapverset – „…mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek.” (Kol. 1,16) – rakták ki a gyerekek, mégpedig szalmaszál segítségével halászták ki vízből az igevers egy-egy betűjét. A foglalkozás végén nem maradt el a kiértékelés sem, és mivel minden résztvevő becsületesen bekapcsolódott a foglalkozásokba ezért – finomságok formájában – jutalomban is részesült.

A gyerekek távozását követően egy kis frissítő fogyasztása után a templomban érdekes beszélgetés következett, melynek keretén belül Juraj Brecko az egyházmegye esperese kérdezte Andrea Korečková felsőcsáji (Vyšný Čaj) lelkésznőt, aki a beszélgetés után buzdító jellegű igemagyarázattal is szolgált.

A délelőtti templomi program keretében Erika Jutková nagymihályi (Michalovce) doktornő bizonyságtételére is sor került. A lelkésznő, Andrea Korečková az esperes kérdéseire adott válaszaiban elmondta lelkipásztori hivatásának állomásait, Prágában végezte doktori tanulmányait. Majd a jelenlévők azt is megtudták, hogy 14 éven át – amíg nem állt egyházunk szolgálatában – sok mindennel foglalkozott: négerek között szolgált, leszbikusokkal és homoszexuálisokkal is foglalkozott, majd Angliában és Németországban ismerkedett meg az igazi isteni szeretettel. Lassan rájött, hogy ő nem illik bele abba környezetbe és hazatért. Szolgálata Kassán (Košice) kezdődött, majd Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde) után Felsőcsáj (Vyšný Čaj) lett a következő állomás, ahol napjainkban is szolgál. Lassacskán ráébredt, hogy mindenki rendelkezik valamilyen szolgálatra alkalmas, Istentől kapott ajándékkal.

A lelkésznő számára Pál apostol volt az az inspiratív személyiség, kinek élettörténete és munkássága vezette őt arra, hogy szolgálatával az egyházba hívogassa az embereket. Ez a felismerés buzdította arra, hogy elfogadja a Bibliai Iskola igazgatói állását. Juraj Brecko imádsága után Andrea Korečková elemezte az alkalom igeversét (Kol 1,16), éspedig három szemszögből közelítette meg az „itt vagyok én” kifejezést: a láthatatlan Istenben, a láthatatlan Istennek és a láthatatlan Istenen keresztül. Igemagyarázata végén pdig összefoglalta Pál apostolnak a börtönből írt leveleinek jelentőségét, lényegét különös tekintettel a Kolossébeliekhez írt levélre, mivel ez is ebbe a csoportba tartozik.

Erika Jutková, a nagymihályi gyülekezet presbiterének bizonyságtételéből megtudta a hallgatóság, hogy hívő családból származik, gyerekkora, egyetemi évei, majd családalapítása teljesen átlagosnak mondhatók. Ám a 10 éves fiuk váratlan betegsége nagy próbatételt jelentett az egész családnak. Ekkor döbbent rá, hogy a nagy tudású, bel- és külföldi orvosok kezelése mellett még valami hiányzik… Az ima ereje! És… Akkor került kapcsolatba egy imaközösséggel, és a rendszeres, közös imádságok eredményeként a kisfiú rohamosan kezdett gyógyulni. Azóta sok év telt el, a felnőtté vált fiatalember dolgozik, de az imaközösség még mindig rendszeresen találkozik és azon kívül, hogy másokért imádkoznak, megtapasztalták saját lelki, hitbéli fejlődésüket is.

Ezzel véget ért a délelőtti, templomban rendezett program, majd a jelenlévők közül ki-ki a saját érdeklődése szerint választhatott az előadások közül.

Haris Szilárd a templomban tartotta meg előadását, melyről így nyilatkozott: „A téma alapjául Pál apostolnak a Timóteushoz írt első levél 6. fejezetét választottam. Arra törekedtem, hogy a hallgatóság körében egyfajta párbeszéd alakuljon ki. Hogy a résztvevők találkozzanak saját érzéseikkel, szembesüljenek hiányosságaikkal, de egyúttal ismerjék meg erős oldalaikat is.” Ezt követően beszélt Timóteus személyéről, Pál apostol és Timóteus kapcsolatáról, különös tekintettel Pál apostol buzdító szavairól.

A vendéglátó gyülekezet parókiáján a helyi lelkipásztor Ján Semjan szlovák püspökhelyettes tartott előadást, a Hatalmasságok láthatatlan világa címmel. Bevezetőként az előadó megközelítette a téma bibliai hátterét. Az újszövetségi igerészeken kívül tömören felvázolta, hogy mit is jelentett az ókor emberének a gonosz emberfeletti erejébe vetett hit, hogy békéltek meg ezzel, és a különféle korokban és vallási rétegekben milyen megnyilvánulásai voltak ennek a hitnek. A jelenlévők eleinte bátortalanul szóltak hozzá a témához, de végülis egy jó beszélgetés alakult ki és a különféle kérdések is felmerültek a babonákkal, valamint az okkultizmussal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a válaszok szakemberek, lelkészek szájából hangzottak el, mégis úgy tűnt, hogy a felvetődött témák kielégítő megválaszolása egy külön keretet és több időt igényelnek.

Jaroslav Géci, gercselyi (Hrčeľ) lelkipásztor a moziteremben tartott előadást az Elsőség-ről, éspedig a Kol 1,18 vers alapján: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első.”A témát 3 pontra osztotta fel: 1 – Isten elsősége. Ő az első. Senki sem volt Ő előtte. Egyedül Ő nem teremtmény, hanem Ő a teremtő. 2) Jézus elsősége. Megteszi az első lépést az ember megmentésére. Ő volt az első és egyedüli, aki bűntelen, és az egyedüli, aki az összes ember bűnét magára vette. Ő az egyedüli közvetítő ember és Isten között. Ám az Úr Jézusnak mindenekelőtt a feltámadásban jár ki az elsőség. Ő az első, aki legyőzte a halált. Ennek köszönhetően sokan fogják követni, sokaknak ad az Ő neve örök életet, akik majd Vele együtt lesznek az Ő királyságában. 3) Az ember elsősége, aki olyan akar lenni, mint az Isten. Az ember és az ördög bukása. Pál apostol az ember másfajta elsőségére mutat rá: „én vagyok az első bűnös, aki szüksége van Isten megváltására…” (1Thessz 1,15) Előadása végén az Jaroslav Géci a következő kérdéseket tette fel, mintegy elgondolkoztatásul: „Miben lehetek még első? Fedezd fel a lehetőségeidet életedben! Mivel ajándékozott meg Isten, hogy tudom teljesíteni a feladataimat?”

Az általános iskolában két előadás között is választhattak az érdeklődők. Marian Hamari tarcavajkóci (Vajkovce) lelkipásztor a következőket mondta el az előadásával kapcsolatban: „Arra törekedtem, hogy a jelenlévőket bevonjam egy, az egyházhoz való viszonyról szóló párbeszédbe. A témát három síkról közelítettük meg: saját tapasztalataim az egyházzal kapcsolatban; mit jelent számomra az egyház részének lenni;  mit jelent számomra az, hogy az egyházon keresztül kapok valamit Istentől és adok valamit Istennek. Az egyház református értelmezése az egyház láthatatlanságénak és láthatóságának egyfajta metszéspontjából indul ki. A látható az, amit szociológiai szempontból is meg lehet magyarázni. A láthatatlan pedig Jézus jelenlétére, a Lélek működésére, Isten országára, Krisztusban való isteni megváltásra vonatozik. Tehát valódi egyház ott van, ahol találkozik az emberi, a látható és az isteni.” Majd az előadó azt is kifejtette, hogy a láthatatlan adja az egyház lényegét, de az egyház közvetítésével bekapcsolódhatunk az isteni műbe is. A Szent Lélektől kapott képességeinkkel, felajánlásokkal egyéb lehetőségeink felhasználásával.

Varga Zoltán szádalmási lelkipásztor a Kol 1,20 („És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.”) alapján közelítette meg a Megbékélést. Az előadás elején két barát történetét vázolta fel: „Képzeljünk el két barátot, akik veszekednek. Az évek óta tartó baráti kapcsolat már a pattanásig feszült. Nem beszélnek egymással; kettejük kommunikációja is kínos. A barátok fokozatosan elidegenednek egymástól. És ez már csak a megbékéléssel hozható helyre. Amikor a régi barátok rendezik nézeteltéréseiket, a kapcsolat is helyreáll közöttük - akkor beszélünk megbékélésről.”

Ezután a Szentírásból vett példákkal mutatott rá a megbékélésre: a tékozló fiú történetén keresztül.  De a megbékélés legfőbb példája Jézus kereszthalála volt. Megváltotta a világ bűneit, tehát a megbékélés a keresztfán be is fejeződött. „Ebből az következik, hogy a kövessük Urunkat, és békében éljünk egymással. Ahogy ő cselekszik velünk, úgy cselekedjünk mi is egymással” – foglalta össze gondolatait Varga Zoltán.

Az előadások után mindenki visszatért a templomba, ahol Marianna Sláviková petőszinyei (Svinica) lelkésznő összefoglalta a nap eseményeit, és köszönetet mondott mindenkinek, akik bármivel is hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenlévők testileg, lelkileg feltöltekezhettek. A rendezvény meghittségéhez hozzájárult a Plán B elnevezésű dicsőitő ifjúsági zenekar és a tarcavajkóci gyülekezet énekkarának szolgálata is.

Fritz Beke Éva

Képek: Fritz Beke Éva, Fritz Rudolf