A bősi református templom

2023.  június 11-én zengett a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű 90. Zsoltár 1. verse a megjelentek ajkáról, majd Oros Csaba lelkész előfohászával, a kulcs átadásával és az ajtó megnyitásával bevonult az ünneplő közösség a bősi református gyülekezet újonnan épült első templomába.

A református templom alapkövét ünnepélyes keretek között öt évvel ezelőtt, 2018. február 25-én tették le. Húsz évvel azután, hogy a szórványban lévő létet a gyarapodásnak köszönhetően szorosabb, a dunaszerdahelyi anyaegyházközséghez tartozó leányegyházközségi státusz váltotta fel.

Az egyházmegye lelkészei közösen mennek a református templomhoz

A közben városi rangot kapott Bősön még az év tavaszán elkezdődött a helyi református gyülekezet régi álmának a megvalósulása. A templom költségvetési terve közel háromszázezer eurós beruházással számolt. A településen azonban akkoriban csak 175 helyi vallotta magát reformátusnak, az egyházközség 98 személyt tartott nyilván. A választójogú egyháztag pedig ennek csak a harmada volt, mégis mertek nagyot álmodni és azon igyekezni, hogy amit elterveztek, véghez is vigyék.

Álmukat azonban nem tudták volna megvalósítani a legnagyobb támogatónak, a magyar kormánynak a hathatós támogatása nélkül, aki a korábbi években a Bethlen Gábor Alapon keresztül jelentős anyagi forrást biztosított a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak az egyházközségek szükséges javításaira és építkezéseire. A keretből miután a kiemelt építkezések közé sorolták a bősi református templom építését egyre több összeget csoportosítottak át erre a célra.

Ennek, de a gyülekezeti tagok adományainak, illetve más adakozóknak köszönhetően készülhetett el a korszerű igényeket kielégítő, hetven személy befogadására alkalmas, karzattal is kiegészített református templom, amely kimagasló tornyával jelzi a városban az utat mindazoknak, akik megnyugvást szeretnének találni falai között.

Oros Csaba lelkész

A köszöntések után Oros Csaba, a gyülekezet lelkésze egy Szent Bibliát helyezett el az Úrasztalára azzal a magyarázattal, hogy Isten Igéje legyen mindig a középpontban: ne csak nézzük a könyvet, hanem azt naponként olvassuk.

Görözdi Miklós esperes a hálaadó imádságában adott köszönetet azért, hogy a gyülekezetnek a hosszú keresésére és imádságára válaszul Isten megengedte a saját templom építését. „Javaikhoz javakat adtál, sokszor és sokféleképpel csodálatosan átérezhették, hogy itt voltál közöttük. Köszönjük a lelkész, a gondnokok és a gyülekezet áldozatkész munkáját, akik szüntelenül fáradoztak, hogy a te nevednek a dicsőséget szerezzenek a templom által, s népednek otthont adhassanak, ahol együtt imádkozhatnak“ – foglalta össze a több éves kitartó imádságnak az eredményét az esperes. 

Görözdi Miklós esperes

„Nemcsak Bősön és az egész egyházunk 320 gyülekezetében örvendezünk, de a felvidéki magyar közösségben is, mert Isten kegyelméből az imádságnak a házát nyithattuk meg ezen a mai napon“ – ezt már Géresi Róbert püspök mondta hálatelt szívvel igehirdetésének elején, amelynek alapjául Ézsaiás könyvének 56 részének 7-8 verseit választotta. – Egy templomnak a megépítése az mindig kiemelt valósággal bír. Egyik oldalon a megálmodásnak, az imádságnak, másrészt a tervezésnek és végrehajtásnak a valósága, amely emberi közösségeket mozdít meg és indít el – tette hozzá, majd háláját fejezte ki, hogy Bősön egy olyan épülő kis közösség van, amelyet Isten Szentlelke szólított meg és hívott össze az együtt való örvendezésre a rendszeres találkozásra. Ennek a kis közösségnek köszönhetően most átadhatjuk az imádságnak a házát – mondta Géresi Róbert.

A püspök emlékeztetett arra, hogy a településen eddig nem volt református templom, most pedig van. – Ha a Szentírás tanúságtételét vesszük alapul, akkor mindannyian érezhetjük, Isten teremtő hatalmával találkozunk egy ilyen pillanatban. Ott van a Biblia első lapjain: nem volt, de Isten teremtő ereje megalkotta. Nem volt, most pedig van – ismételte meg, majd emlékeztetett arra, hogy a Bőstől nem messze lévő másik városban, Dunaszerdahelyen sem volt templom a kilencvenes évek elején, de most már van, benne élő gyülekezettel és közösséggel. „Hálát adunk az Úrnak azért, hogy mindezt megélhetjük és megtapasztalhatjuk“ – tette hozzá.

Géresi Róbert püspök

Ne csak a pillanatnak éljünk. Nekünk már a jelenben számolnunk kell a jövővel, Istennek az ígéretével. A mi perspektívánk távolabb mutat. Nagyon fontosak az évek és évtizedek is, s az a horizont is, amit az ember beláthat ebben a földi valóságban, de mi fölfelé tekintünk. Ez a ház, az imádság háza. Legyen Isten ígérete ezen a templomon, gyűjtse össze a szíveket és a lelkeket, az emberi életeket, s Isten Szentlelke adjon megújulást, reménységet, bizodalmat az ő gondviselésébe, oltalmába és megváltásába vetett hit által“ –  foglalta össze a közösség felé megfogalmazott óhaját igehirdetésének a végén Géresi Róbert püspök.

Oros Csaba, a gyülekezet lelkésze felidézte a közösség formálásának kezdeteit, megemlítve az 1965-ös évet, amikor három református lelkipásztor Végh Dániel Nagymegyerről, Csukás Zsigmond Somorjáról és Brányik Sándor Patasról munkálkodni kezdtek a bősi idősek otthonában istentiszteletek tartásával, lelkigondozással és úrvacsoraosztással.

Oros Csaba lelkész

„Hiszem, hogy már akkor imádkoztak egy gyülekezetnek a létrejöttéért“ – tette hozzá, majd említette, hogy 1993-ban itt töltötte civil szolgálatát ifj. Görözdi Miklós, /a pozsonyi egyházmegye jelenlegi esperese/, amikor megfogalmazódott a bősi reformátusság összegyűjtése, s ebből a célból istentiszteletket hirdettek meg a helyi kultúrházban, majd a községházban.

Elmondta, hogy ő maga lévitaként 1995-ben kezdte meg a szolgálatát Bősön, majd emlékeztetett a gyülekezet életének egyik mérföldkövére, 1997. november 23-ra, amikor Mikó Jenő volt püspök vezetésével húsz alapítótag az egyházközségi közgyűlésen kimondta a leányegyházközség megalakulását s a dunaszerdahelyi anyaegyházközséghez való tartozását, valamit azt, hogy az igehirdetés nyelve magyar lesz. Emlékeztette a jelenlévőket arra is, hogy megalakult gyülekezet első konfirmandusai Izsmán Jónás /jelenleg ipolysági lelkipásztor/ és Hegedűs Katalin voltak.

A Te Deum Laudamus kórus szolgálata

A formálódó gyülekezet istentiszteleteiket a mozi termében, majd később a Csemadok-házban tartották meg. Elmesélte, hogy egyszer ellátogatott hozzájuk a Budapest-pesterzsébeti központi kórus nyolc tagja, s az igehirdető Takaró Károly esperes azt ajánlotta a gyülekezetnek, ha álmodnak, akkor merjenek nagyot álmodni.

„Ez a nagy álom, a templom megépítése most teljesedett be“ –  fűzte hozzá a lelkész, ugyanakkor a közösség életének egy másik jelentős eseményére is utalt, amikor 2013. szeptember 8-án átadták a bősi reformátusok gyülekezeti házát, amely otthont kapott abban az ingatlanban, amelyet feleségével, Mártával együtt vásároltak meg, s bocsájtottak a közösség számára húsz évi ingyenes használatra.

Mint mondta, Isten valóban meghallgatta a szívük óhaját, s zöldet kaptak a templom építésére. 2016-ban telket vásároltak /azt, amit korábban az egyik gyülekezeti tag szemelt ki magának, de lemondott róla/ a gyülekezet megspórolt pénzén, illetve a magyar kormány támogatásával.

2017-ben egy hetet azzal töltött el néhány presbiterrel, hogy megnézzék, milyen templomok épültek Győr-Moson-Sopron megyében az elmúlt 30-40 évben. Az ennek eredményeként született ötleteiket tolmácsolták a felkért tervezőnek, aki a saját elképzelését is megfogalmazta a rajzokban. A közös egyeztetések után pedig fél éven belül jóváhagyták a tervdokumentációt, amelyhez módosítani kellett Bős városfejlesztési tervét is. 

A lelkész az újabb mérföldkőként a 2018. február 25-ei ünnepélyes alapkőletételt említette meg, amellyel elindult az építkezés. „Isteni csoda, amit a gyülekezet megtapasztalt a templomépítés során. Isten hathatósan segített elakadásainkban. Bősön vannak református imaharcosok, akik nap, mint nap Isten elé vitték a gyülekezet életét és a templom építését“ – utalt beszámolójában Oros Csaba arra a háttérre, amely nélkül nehebb lett volna a sok küzdelemmel, de áldásokkal teljes időszakot átélniük.

A köszöntések sorát Fazekas László emeritus püspök kezdte el. „Megdobogtatja a szívemet az, ami itt történik. Ez a mostani alkalom Isten munkálkodását bizonyítja. Ezért bízunk benne, s ezért van reménységünk a jövendő felől.“ Felidézte, hogy az öt évvel ezelőtt az alapkőletételkor 1 Péter 3,15 alapján szólt a megjelentekhez: „... legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet“.

Fazekas László emeritus püspök

Ez a reménység élő reménység volt, amely a jövendőre tekint s nyomában csodás élet bontakozik ki. Öt év alatt ebből a reményből buzgóságotok, Magyarország Kormányának, a városnak, különféle szervezeteknek, testvérgyülekezeteknek és sok mindenkinek a támogatásából megépülhetett ez az Isten háza. Látni lehetett ahogyan az alapokat lerakták, ahogyan a falak épültek, majd a csodálatos modern torony - ez mind látható – fűzte hozzá. De templom ott van, ahol Isten lakik“ – figyelmeztetett Fazekas László, aki végül azt kívánta, legyen ez a templom olyan hely, ahová a közösség másokat is hívogat az élő Isten közelségébe.

Emlékeztetett arra is, hogy az idén 100 éves a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, amely oly sokszor volt kilátástalan helyzetben. – Az 1920-as elszakítás után azonban Isten adott egy ébredést: árvaházak jöttek létre, elindult a teológia a lelkészképzés számára, majd jött a visszacsatolás időszaka, a deportálások, kitelepítés, lakosságcsere, a hontalanság évei, majd az Isten háttérbe szorítása az egyházban élőkön keresztül – foglalta össze dióhéjban a száz év eseményeit.

„De itt vagyunk. Nem zárunk be templomokat, hanem újakat építünk. Istennek legyen érte hála, hogy megtartott bennünket, s ez kilátásunk a jövőre nézve is. Van reménységünk Jézus Krisztusunkban, aki nekünk ezt a jövőt teremtette közöttünk lévő szolgálatával, halálával, feltámadásával. S nekünk ebben kell bizakodnunk, mert Krisztus a jövő“ – mondta biztatásként Fazakas László emeritus püspök.

A templom elkészült. Fizikailag kész van. Szép és praktikus. Csodálatos. A kérdés az, hogy mi lesz a folytatás? A lélek és imádság helye lesz-e? – ezekkel a felvetésekkel kezdte köszöntését Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, majd mintegy ajánláskét fogalmazta meg óhaját: telítse be ezt a templomot a lélek és az imádság.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára

Mint mondta, a templomépítés nem csak református és nemcsak magyar ügy, hanem itt a Felvidéken, Szlovákiában közös keresztyén ügy a szlovákokkal együtt is. S miért? Mert torz ideológiák rombolják a világot – tette hozzá, majd elmondta, hogy mi mindent kell alatta érteni.

„Az a kérdés, van-e válaszunk mindezekre? Szerintem van, s kötelességünk ki is mondani. Ez pedig nem más, mint a keresztyénség, amely sosem mások ellenében tesz, cselekszik és tanít, hanem mindig a közösségért. S nemcsak a keresztyénekért, s ezt fontos hangsúlyozni. Ha mi nem mondjuk, más nem teszi meg helyettünk“ – tette hozzá Soltész Miklós, hozzáfűzve, hogy az elmúlt évtizedben a templomaink szépítése és építése, a parókiák felújítása, az óvodák és iskolák építése figyelmeztessenek arra, hogy hitünk, keresztyénségünk megőrzése által lehet csak értelme annak, amit teszünk.

Emlékeztetett arra is, hogy nagyon fontos volt az elmúlt évtizedben az egyházakkal közösen templomokat, parókiákat megújítani, amit több, mint kétszázat tett ki. Több tucat óvoda és iskola újult meg, illetve épült meg a Felvidéken a magyar kormánynak köszönhetően.

Majd beszélt a megmaradásról, mint fontos alappillérről. „A megmaradáshoz az kell, hogy meg legyen az összefogás. Ha itthon akarunk maradni, akkor kötelességünk összefogni azért, hogy száz év múlva az utódaink el tudják mondani: elődeink jól dolgoztak, jól döntöttek és összefogtak“ –  ajánlotta beszéde végén Soltész Miklós a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

A bősi gyülekezet ifjúságának szolgálata

A bősi gyülekezetet templomszentelése alkalmából levélben köszöntötte a váci-felsővárosi testvérgyülekezet lelkipásztora, majd Kohn Zsolt Mihály tótvázsonyi lelkipásztor és Mező István jászberényi lelkipásztor személyesen adták át ajándékaikat és tolmácsolták ünnepi gondolataikat.

Fenes Iván Bős polgármestere is szólt a megjelentekhez, a római katolikus egyház részéről pedig Szakál László esperes és Parák László bősi espres-plébános.

Görözdi Zsolt lelkipásztor

„Jó volt mindig megtapasztalni azt, hogy ez a gyülekezet tudta: a Seregek Urának a féltő szeretete viszi mindezt véghez. Akkor is, amikor kezdett álmodni, s akkor is, amikor megalakult a leányegyházközség, s akkor is, amikor többször is csalódnia kellett, s reményveszettnek érezte magát vagy azt kellett megtapasztalta, hogy Istennél még nem érkezett el az ideje a templomépítésnek – idézte fel a múltat Görözdi Zsolt, a dunaszerdahelyi anyaegyházközség lelkipásztora.

„De a gyülekezet akkor is tudta: a Seregek Urának féltő szeretete vihet mindent végbe. Az ő akaratában már megvolt ez a nap, de mi nem tudtuk, hogy ez mikor fog bekövetkezni. S ő tudja azt is, mi volt az értelme annak, hogy ez a templom megépülhetett. Mi most egymást nézzük, de leginkább fölfele kell tekintenünk a Seregek Urára, akinek a féltő szeretete visz végbe mindent. Ezt kívánjuk az anyaegyház részéről a bősi leányegyháznak, amelyet szabadjára engedtünk, mert mindig is önálló volt“ – mondta Görözdi Zsolt.

Az ünnepi istentiszteleten többek között tiszteletét tette Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete, Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja, Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékiekért felelős főosztályvezetője, Berényi József Nagyszombat megye alelnöke.

A bősi református templom építését a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül 277 ezer euróval támogatta, amelyből telekvásárlásra 29 500 eurót fordítottak. A gyülekezet önrésze 116 ezer eurót tett ki. A templom építésére segitséget kaptak az Egyetemes Egyháztól, Bős városától, a testvérgyülekezetektől, valamint több vállalkozó is hozzájárult az építkezés költségeihez.

A padok a jászberényi gyülekezet ajándéka, akik a műemléktemplomuk felújítása során már nem tervezék azokat visszahelyezni, így a bősiek a jó állapotban lévőket elhozták és rendbe tették.

A templom 240 kilogramos, 1885-ben, Walzer Ferenc áltak Budapesten öntött harangja pedig sok-sok évvel korábban a zeherjei reformátusokat hívogatták istentiszteletre. De mivel a gyülekezet megszűnt, a templom kiürült, tornya egy idő után leomlott, így azt a Hanvai Diakóniai Otthonban helyezték el. Onnan hozták el három évvel korábban, hogy ezentúl a bősi református templomban teljesítsen szolgálatot.

Az eseményről készült képek megtekinthetőek itt a galériában.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László