A 2003-ban alakult Tábita bábcsoport eddig hat ószövetségi történetet dolgozott fel és mérettette meg magát a bábosok versenykategóriájában az országos seregszemlén, a Duna Menti Tavaszon.

Először Noé bárkájára esett a választásuk, amelyért Zöld-ág díjat kaptak, majd Jónás és a cethal történetét vitték színre. Ezért Fantázia-díjban részesültek. Öt évvel később az Édenkerti történetüket már aranysávval jutalmazták. Bábel tornyáért, valamint Dávid és Góliát előadásukért ezüssávos besorolást kaptak. Hat évvel ezelőtt ismét aranysávosak lettek a József és testvérei drámai történetükért, amely a legjobb színpadi rendezés és a legjobb gyerekszínész díjával is párosult. Idén egy újszövetségi történetet, A kánai mennyegzőt vitték színpadra, ezúttal is sikeresen.

A bibliai történet kiválasztásának okáról, a megjelenítés nehézségeiről, a népi elemek felhasználásáról és az üzenetről még az előadás után beszélgettem Écsi Gyöngyivel, a darab rendezőjével, a Tábita bábcsoport vezetőjével.

„Régóta dédelgettem azt a gondolatot, hogy a kánai menyegzőt milyen szép volna eljátszani bábokkal. Talán elsősorban azért, mert a mennyegző szóban ott van a menny, menny  ... asszony. Az egész egy felemelő történet. Maga a lakodalom, mint mennyegző. A másik, hogy megjelenik benne Jézus, s ez egy rendkívüli helyzet, miközben történik egy csoda is, ami szintén nagyszerű“ – idézi fel a kezdeteket a rendező, aki egyben a hetényi gyülekezet beosztott lelkésze is.

A kánai menyegző Jn2, 1–12

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk.  Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért.  Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort. Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.

„Bármit mond nektek, tegyétek meg – hangzik el ez a nagyon egyszerű, de a mai ember számára is fontos mondat Mária részéről a történetben, s jó lett volna, ha ez valahogyan kiérződik az előadásból. De nem tudom, hogy ez így volt-e vagy sem, de nagyon nehéz dolgom volt – mondta Écsi Gyöngyi nem éppen panaszként, majd felelevenítette, hogy három éve határozta el, hogy a Kánai mennyegzőből egy bábelőadást készít, de sokáig képtelen volt megírni a forgatókönyvet.

Az okokat azzal magyarázta, hogy elakadt. Olyan kérdések merültek fel benne, hogy mit kezdjen egy lakodalommal. Egyik korábbi előadásukban, mint mondja, a Bábel tornyáben fel lehetett építeni egy hatalmas nagy tornyot, óriási látványt idézve elő ezzel, ami később lezuhan. Vagy ott van Góliát – sorolva tovább az eddig feldolgozott ószövetségi történeteket.Felállítottunk egy 2,9 méter magas kasírozott bábut. Látványban ez is óriási volt. Jónásnál a cethal sem volt mindennapi megjelenítésű, vagy az özönvíz történetében Nóé bárkája, hatalmas építmény lebegett a vízen. Egy mennyegzővel mit is tudnék kezdeni, hogy látványban hozza a korábbi évek színvonalát – tettem fel magamnak a kérdést, viszont nagyon sokáig izgatott a történet – fűzte hozzá.

Akárhányszor is olvastam végig, nem láttam a teljes képet magam előtt. Én úgy vagyok vele, néha előbb látom az egészet, hogy abban mi hogyan mozdul meg. Itt azonban nem mozdult meg semmi. Előadva a történetet ebben a változatában is – őszintén szólva –  nagyon kevés, ami látványos. Hiszen egy lagziba csöppenünk be, ahol ott van a menyasszony a vőlegénnyel. A csodának, a víznek a borrá való átváltozását sem volt egyszerű megjeleníteni. Majd arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a mennyegzőt úgy mutatnák be, ahogyan az valamikor is volt: azzal a nagy örömmel, dísszel, pompával, gyöngysorral, illetve azzal méltósággal, viselettel, amijük volt beleértve a vőfélymondókákat, népi énekeket – ecseteli a nehézségeket, amelyeket viszont később sikeresen megoldottak.

Elmeséli, hogy rettenetesen nehéz dolga volt abban is, hogy nem talált a bábuk számára a turkálóban fekete öltönyt, vagy fekete nadrágot, illetve, ami hihetetlenül hangzik, még fehér inget sem. Hogyan öltöztessünk fel így 16 bábut? – tette fel a kérdést.

Elárulta azt is, hogy az eltelt három év alatt képtelen volt megírni a forgatókönyvet, csak az utolsó pillanatban, amikor már nagyon kellett készülni a darabra, de az előadásban elhangzott énekeket viszont folyamatosan énekelték a hittanórákon. – Ezek nagyon jó énekek. Vagy azok a népdalok és mondókák is, amelyek a részeseivé váltak a történetnek. Törekedtem arra, hogy minden benne legyen, ami egy lakodalomban is elhangzik – tűzte hozzá Écsi Gyöngyi.

Felidézte, hogy nagyon sokáig keresték Jézusnak a báb alakját. Minden bábnak kosárból készítettek fejet, de úgy, hogy mindegyik máshogyan nézzen ki, nem is volt köztük egyforma. Nagyon nehéz volt a kosárral dolgozni, drótokkal, mindenféle kitömésekkel kellett illeszteni, hogy megállon a boton – emlékszik vissza az előkészületekre.

„Ezekkel eléggé megküzdöttek a gyerekek. Én ugyanis ragaszkodom ahhoz, hogy a bábukat ők készítsék el. A kosárfejre ragasztópisztollyal illesztették a megfelelő helyre a szemet, az orrot, a szájat, nagyon sok ötletet felhasználva. Nagyon élvezték, ahogy dolgoznak a bábukon. Fúrtak, faragtak. Ez egy nagyon izgalmas része volt a felkészülésnek – nyomatékosította Écsi Gyöngyi hozzátéve, hogy a legnagyobb gondot a jézusi csoda megmutatása okozta: hogyan változzon át a víz borrá, s milyen megoldást válasszanak:  fénytechnikát vagy leplet. Végül a kis csengettyűk mellett döntöttek, jelezvén, hogy itt valami történni fog.

Jézusnak szintén kosárból készítettünk egy hatalmas napocska fejet. Teljesen elvegyült a tömegben, nem akarta felfedni a kilétét, s nem is akart csodát tenni. Az anyja, Mária háromszor szól neki, hogy tegyen valamit, mert elfogyott a bor. A történetből tudjuk, hogy Jézus végül eleget tett a kérésnek, a háziak, illetve a vendégek legnagyobb meglepetésére.

Megfogalmazódott bennem is a kérdés, hogy vajon mennyire jut el a Kánai mennyegzőnek az üzenete azokhoz, akik számára idegen az bibliai történet. Végül arra jutottam, nekem lelkésznek az a dolgom, hogy megpróbáljak egy bibliai titkot a színpadról sejtetni, hogy sejthető legyen annak a közegnek is, akinek ez semmit sem mond.

Végezetül elmondta, szeretné, ha nagyon sok gyülekezetben bemutathatná a Tábita bábcsoport a Kánai mennyegzőt, s várja az érdeklődő közösséget jelentkezését. „Használható ez a darab úgy is, mint egy bibliai részlet, vagy film, illetve akár segédanyagként is hasznos lehet".

A történet üzenete pedig az, amit a mai ember is megfogadhat: Bármit mond nektek, tegyétek meg. Azt gondolom, amikor emberileg úgy látjuk, már nincs megoldás, akkor mindig ott van Jézus, mert ő a megoldás – fogalmazott Écsi Gyöngyi.

A Tábita báb- és színjátszó csoport 2003-ban alakult a hetényi református gyülekezet égisze alatt az iskola támogatásával. Tagjai alapiskolás gyerekek /8-14 éves kor/, számuk az elmúlt években 15-20 között volt.

A bábcsoport célja megeleveníteni az egyes bibliai történeteket és zenés, énekes, bábos előadással bemutatni őket. Eddig öt bábelőadása született a csoportnak: Édenkerti történet, Noé bárkája, Jónás és a cethal, Bábel tornya, Dávid és Góliát. 2015-ben született meg az első drámai előadásuk József és testvérei címmel.

A Tábita mindegyik előadásával eljutott a szlovákiai országos gyermekjátszó fesztiválra, a Duna Menti Tavaszra Dunaszerdahelyre és szép díjakat kapott.

Játszottak Budapesten, Erdélyben és Brüsszelben is. Az egyes előadások ősiségük ellenére nagyon mainak tűnnek a színpadon. A megválaszolandó kérdések aktuálisak és mélyen megérintik a lelket. Misztikus feszültségek kerülnek fényre. Kinyílik az erő és a végtelen dimenziója. A személyiség értéke a gyerekek számára szinte naiv és játékos egyszerűséggel fogalmazódik meg.

Eszköztáruk a felvidéki magyar népi mondókák, népdalos betétek és a népi humor. A csoport tagjainak létszáma a 2022-es évben 15. A csoport forgatókönyvírója és rendezője Écsi Gyöngyi. A bábok készítői Kotiers Éva vezetésével a csoport tagjai.

Díjak:

Noé bárkája – Zöld-ág díj – DMT Dunaszerdahely 2003

1.helyezés – Magyarországi bibliai gyerek-bábjátszók országos versenye Budapest 2004

Jónás és a cethal – Fantázia-díj – DMT Dunaszerdahely 2004

Édenkerti történet – aranysáv –  DMT Dunaszerdahely 2009

Bábel tornya – ezüstsáv – DMT Dunaszerdahely 2014

Dávid és Góliát – ezüstsáv – DMT Dunaszerdahely 2015

József és testvérei – aranysáv – a legjobb színpadi rendezés és a legjobb gyerekszínész díja – DMT Dunaszerdahely 2016

A kánai mennyegző – aranysáv – gyerekzsűri díja – DMT Dunaszerdahely 2022

Kép és szöveg: Iski Ibolya