Jézus tanította a sokaságot és tanítványait. Hallgatták is sokszor és sokan, de kevesen jutottak el a megvalósításig. Hallgatni, és nem cselekedni viszont annyi, mint főzőműsorokat nézni, és azt gondolni, hogy attól majd jóllakunk. Nem így lesz, csak még éhesebbek leszünk.

A Biblia tanításával is hasonlóan járhatunk, ha csak nézzük és olvassuk, mert cselekvése nélkül az életünk üres marad. Reformátor őseink olvasták az igét, megértették, és az Úrtól kapott bátorsággal igyekeztek visszahelyezni az egyházat és az emberi életeket is az egyetlen alapra: Jézus Krisztusra. Ugyanis aki hallja, és cselekszi az ő szavát, olyan, mint az okos ember, aki kősziklára építette a házát.

Ezt a házat is érte eső, zápor, özönvíz és szél – azért, mert sziklára építették, még mindez nem kerülte el –, de a ház állva maradt, mert az alapja erős, és megtartotta. A homokra épített háznak – bármennyire is lehetett szép – gond volt az alapjával, és a természeti csapások miatt összedőlt. Az alap az, amely többnyire nem is látszik, mégis ezen múlik a megmaradás. A mi életünkben is! Ezért nem mindegy, hogy milyen alapon állunk, mint ahogy az sem, hogy csak hallgatjuk az igét, vagy engedelmeskedünk is.

Elolvasni a kijelölt bibliai részeket, meghallgatni a prédikációkat nagyon jó, de ha nincs megvalósítás, akkor az élet próbái alatt minden összedőlhet. És az élet igenis megpróbál! Nézzünk csak magunkba, családunkra, közösségeinkre! Majd tegyük fel a kérdést: megtaláljuk-e az évek/évtizedek óta hallgatott igének a megélését, vagy csak hallgatást találunk, vagy még azt sem?!

Így a reformáció aktuális üzenete számunkra: hallgatni és tenni az Úr szavát! Az igéből pontos útmutatást kaphatunk mindenre, ezért is kellett visszatérni hozzá a reformáció tanaiban. Nem volt elég ugyanis hallgatni a papok bármiről szóló beszédét – az Isten szava kellett! Azt pedig érteni kellett! Nem volt elég csak érteni, aszerint kellett élni is! Ez pedig nem volt egyszerű – ahogy ma sem az. Ezért bátorítson minket maga az Úr, aki tudja, hogy mi a jó és a helyes, és így szeretne vezetni minket.

Merjünk hitünkben és életünkben is megújulni az ő lábánál, mert a reformáció ma is tart: így térhetünk vissza a Szentíráshoz, vissza Jézus Krisztushoz, a meg nem rendülő alaphoz, nemcsak elméletben, hanem a valós életben. Így amikor viharok, próbák, nehézségek, válságok, betegségek vagy maga a halál ütögeti is a házunkat, az életünket, akkor is rendíthetetlen az alap, és megtart az Úr. „Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11).

Alap nélkül összedől az élet, kárhozatra jut az ember. Ez így van – ezt egyszerűbben talán nem is lehet elmondani. De aki az Úrra bízza az életét, megmenekül. Biztos alapon áll akkor is, ha próbák jönnek, mert az Úr nem hagyja el az övéit, hiszen az élete sem volt drága, hogy megmentsen. Vegyük komolyan a hívását, útmutatását, hogy őt hallgatva, aszerint cselekedve, hittel és engedelmesen járjuk végig az életutunkat, bármennyi is legyen még belőle, mert egy ponton elébe kell állnunk, vagy azért, mert mi megyünk, vagy azért, mert ő jön.

Bohony Beáta