Hosszas előkészület után 2019 nyarának végén kezdődött el a Kiskakas óvoda és bölcsőde építése a magyar tanítási nyelvű Corvin Mátyás Alapiskola tőszomszédságában. A következő év májusában pedig már kulcsra készen állt az épület. A modern konyhával is felszerelt oktatási-nevelési intézmény 2020 szeptemberében nyitotta meg kapuját az óvodások és bölcsődések előtt.

Idén szeptemberben működésének harmadik évét kezdte el az egyházközség által alapított és fenntartott intézmény. Bár induláskor még bőven fogadhattak volna jelentkezőket a három csoportszobás óvodában, mára már azzal kell szembesülniük, hogy még az újabb helyiséggel kiegészítve és 64 férőhelyessé váló óvoda is kevés arra, hogy mindenkinek elfogadják a jelentkezését.

Hasonló a helyzet a bölcsődében is, ahol az eredetileg 24 férőhelyesre tervezett két csoportszobásból egy idő után az egyiket átadták az óvoda számára. Most viszont már itt is túljelentkezés van. A két intézményt alapító és működtető református egyházközségnek, valamint az óvoda és a bölcsőde vezetésének sok gazdag tapasztalattal megáldott 2,5 évet tudhat maga mögött. Riportunkban annak járunk utána, hogy mi ennek a sikernek a titka.

Az intézmény észrevétlenül simul be a környezetébe. Az egyszintes épület külső szerénységével semmit sem árul el abból a csodálatos oktatói-nevelői munkából, amely a falak mögött zajlik.

Kilenc óra körül az óvoda mind a négy csoportszobája – a zöld, sárga, piros és mini – elcsendesül. Az óvónők vezetésével elkezdődnek a foglalkozások, majd jönnek a felszabadító közös játékok. A bejárati ajtótól bal oldalon lévő konyhában már készül a tízórai, illetve az ebéd. A folyosók tiszták, a falakon szeretetteljes üzenetek olvashatóak, vagy az ügyeskezű óvodások munkái csodálhatóak meg. A sarkokat sem maradt üresen, illetve a szabad helyek sem úszták meg, hogy ott valamilyen izgalmas kompozíciót ne tegye még varázslatosabbá, mesésebbé a közlekedési útvonalakat a csoportszobák között. De még az öltözőhelyiségek is tele vannak az ovisok alkotásaival.

Egy céltudatos, komoly erőket hordozó közösség 

„Az óvodával és bölcsődével nem is igazán célunk volt, hanem inkább kötelességünk. Meggyőződéssel vallom, hogy minden református keresztyén egyházi közösségnek, gyülekezetnek szüksége van arra, hogy azt a fajta krisztusi identitást oktatási intézményekben is meg tudja valósítani, amit a Biblia képvisel“ – mondja György András lelkipásztor, aki már tizenkilencedik éve pásztorolja a somorjai és a hozzá tartozó reformátusokat.

György András lelkipásztor

A református gyülekezet története a 16. századtól kezdve egészen a 20. század közepéig igen gazdag olyan eseményekben, ami egyértelműen egy céltudatos, komoly erőket hordozó közösségre utal.

Többek között oktatási intézményeket tartottak fenn. A tizenhatodik század végén hármat is, később már csak egyet, de azt egészen a 20. század közepéig. Az azt követő évek pedig magukkal hozták a mindenki számára teljesen ismert állapotot, hogy a református vagy akár a keresztyén egyházi közösségek számára nagyon nehéz volt bármilyen oktatási intézményt létrehozni és fenntartani.

Ennek ellenére a somorjai egyházközség vezetése már 2012-ben tervezgette, hogy jó lenne visszaállítani a számukra egyébként hitelesnek és helyesnek tartott korábbi állapotot. Készítettek is egy úgynevezett Csukás Zsigmond Programot, amelynek egyik sarkalatos pontja volt a kis lépésekben felépíthető és fokozatosan fejleszthető intézmény.

„Mintegy erre válaszul Isten kegyelméből a magyar kormány olyan lehetőséget adott a mi számunkra is a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programmal, aminek köszönhetően nem kicsiben kellett gondolkodnunk, hanem igen komoly bölcsődei és óvodai intézmény létrehozásában" – tette hozzá a lelkipásztor.

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház akkori és jelenlegi vezetésének is a szívügye, stratégiai elképzelése volt, hogy a lehetőséget kihasználva az egyházközségek alapításában és fenntartásában intézményi hálózat jöjjön létre. S így talált egymásra sok elképzelés, s benne a somorjai reformátusoké, az Egyetemes Egyházé és a magyar kormányé, akinek a támogatása és elkötelezettsége révén megvalósulhatott az egyházközség nagy álma: a saját oktatási-nevelési intézmény.

A gyülekezet számára ez egy nagyon egyszerű helyzetet teremtett – emlékszik a kezdetekre György András. Megvolt a forrás az építkezésre, a berendezésre, s hála Istennek, a működtetéshez is megvolt a megfelelő emberi erőforrásuk: az óvópedagógusok és a többi munkatárs.

A Kiskakas óvodával és bölcsődével az egyházközség teljesítette célkitűzését, hogy az elődökhöz hasonlóan intézményt tarthasson fenn. A lelkipásztor szerint azonban sok új célt is adott.

Felidézte, hogy a 2020-as év eszméletlen tempóban zajlott a gyülekezetben. Mindamellett, hogy koronavírus járvány volt, az építkezést nem lehetett abbahagyni, még a nehézségek ellenére is folytatni kellet. Közben pedig szervezték az óvoda külső- és belső rendszereit, ráadásul mindenféle állami adminisztrációs kihívásoknak is eleget kellett tenniük.

Kovács Aranka óvónő a gyerekekkel

„Minden más járványügyi nehezítéssel együtt, de a mögöttünk lévő két év bizonyítja, hogy a kis céljainkat, amelyeket egy intézmény felépítésében és működtetésében el kell érni, azt el is értük. De ezzel nemcsak az óvodára és a bölcsődére gondolok, hanem úgy egyáltalán, a gyülekezet helyzetére“ – összegezte az elért eredményt a lelkipásztor.

A városban, illetve a tágabb régióban, a Felső-Csallóközben most már beépült a köztudatba a Kiskakas bölcsőde és óvoda, s ezzel komoly kihívások elé állítva a gyülekezet szolgáló közösségét. Ami nem baj, mondja György András, mert az mindig jó, hogyha van kikért és van kikkel szolgálni Krisztusnak, illetve nagyon is fontos még a tekintetben is, hogy ha van is egy intézménye, de az nem lehet célállomása a gyülekezetnek.

Az intézmény felelősséget, terhet tesz a vállunkra

„Ha ezt most szigorúan csak az anyagi oldaláról nézzük, az igazság az, hogy a két intézmény fenntartása nagyon komolyan megterheli a gyülekezet életét, pontosabban a bankszámláját a rezsi költségek vagy bármilyen más kiadás miatt" – mutat rá az intézményfenntartással járó nehézségekre a lelkipásztor, aki úgy véli, hogy ez viszont nagyon céltudatossá és összpontosítottá teszi a gyülekezetet: felelősséget, terhet tesz a vállára.

Az egyik hálószoba

„A Biblia pedig azt mondja, nagyon jó dolog Isten előtt, hogyha az emberek terhet viselnek. Ha az volt a cél az oktatási intézménnyel, hogy teherviselés közben erősödjön és céltudatosodjon a gyülekezet, akkor ezek is szépen megvalósulnak”– mondja György András tovább fűzve a gondolatát a gyülekezet feladatáról: kapcsolatot kiépíteni a szülőkkel, pedagógusokkal, munkatársakkal a különböző foglalkozásokon, hogy egy közösséggé váljanak.

Az óvoda szép sikereket ér el, teljes kapacitással működik, sőt a jelentkezőknek a száma is jóval magasabb, mint amennyi szabad hely maradna az iskolába kerülő nagycsoportosok után. Vajon mi ennek a titka? – tudakoljuk a lelkipásztortól.

„Ha a kegyelem titok, az Isten szeretete titok, akkor van titka a sikernek. De, hogy egészen hétköznapi kategóriákat is említsek, nincs itt titok: csak munka és minőség van" – összegzi a siker titkát, majd kifejti, hogy amikor elkezdték a nevelési-oktatási intézménynek az álmait szövögetni, akkor nem titkolt szándékuk volt, hogy valamelyest lassítsák, illetve hátráltassák a Felső-Csallóközben megállíthatatlannak tűnő asszimiláció folyamatát.

A korszerű konyhában készül az ízléses ebéd

Különféle megbeszéléseken és lelki alkalmakon kristályosította ki előttük az Úr Isten: minőség és igényesség a pedagógiai és a gyülekezeti lelki munkában – ezzel lehetne ellensúlyozni az asszimilációs nyomást.

„Ha minőségi pedagógiai munkát, foglalkoztatást kínálunk a helyben lakó, tisztán magyar, de akár vegyes ajkú családok gyermekeinek, akkor mindenkinek tudatosítania kell, hogy itt a nevelési nyelv a magyar. Hogyha ezt a részét nézzük, akkor ez egy olyan feltétel, ami lassan szépen teljesül"– teszi hozzá a lelkipásztor.

Legjobb reklám a szülő

Az óvodának és a bölcsődének is a legjobb reklámja a szülő. Ha az egyik szülő átadja a másiknak a pozitív megtapasztalást, hogy a gyereke jól érzi magát a Kiskakasban, nem butul, hanem fejlődik, nem tévét néznek egész nap, nem édességet rágcsálnak, hanem rendesen megtervezett, szakemberek által működtetett pedagógiai programban vesznek rész, akkor már nem is nagyon kell a hírverés a két intézmény számára. „S ez való igaz, mert hála Istennek jelenleg bőséges túljelentkezés van."

György András elmesélte, hogy 7-8 évvel ezelőtt, amikor még egy kockás papíron sem volt semmi lefektetve, a mostani igazgatónővel, Komzsík Dianával már elkezdték szövögetni a jövőbeli intézménynek a tervezetét.

„Diana remek csapatjátékos és nagyon-nagyon jó érzékkel válogatta össze azokat, akik most már nagyon erős munkatársi közösséggé váltak. A Kiskakas bölcsőde és óvoda indulásakor a presbitérium létrehozott egy kicsi szakmai műhelyt, ahol minden jelentkezőt meghallgattunk, mindenkivel elbeszélgettünk. Egy-két kivételtől eltekintve az a szakmai szándék valósult meg, amit Diana és a gyülekezet presbitériumában lévő, egyébként ebben nagyon jártas szakembereknek a munkája révén kialakult, s összeállt egy nagyon ütőképes, erős csapat.”

Úgy véli, ha megvan az összhang, s a gyülekezet, mint fenntartó képes biztosítani a megfelelő hátteret és nyugalmat a színvonalas pedagógiai munkához, akkor ennek az eredménye meglátszik a pedagógusokon is.

Feszültségmentes nevelés

Elsődleges szempontjuk volt a nyugodt munkakörnyezet biztosítása. Nem szeretnék ugyanis, ha bárki a maga feszültségét bárkivel szemben behozná a hétköznapi teendőkbe. Szeretnék megelőzni azokat a rosszindulatú szándékokat is, amik sokszor sokféleképpen emésztenek apró sértődésektől kezdve nagy csalódásokig.

„Ez folyamatosan alakul és én úgy gondolom, hogy e tekintetben jó az irány, jó az alapanyag, de ezen folyamatosan dolgozni kell.” György András elmondja, a leendő munkatársak esetében nem volt feltétel az, hogy reformátusok legyenek. Hozzáteszi, ezt nem is lehetett elvárni, hiszen Somorja a Felső-Csallóközben, a katolikus tenger kellős közepén helyezkedik el, s tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a legközelebbi református gyülekezet majd 20 km-re van tőlük.

A környéken kevés a református, de még inkább az, aki református pedagógus lenne. Szerinte a szakmaiság a legfontosabb elvárás a munkatársaktól, ugyanakkor vallja, hogy egyfajta lelki kémiának is működnie kellene.

„Olyan vonzásnak, kötődéseknek és kötéseknek kellene lenni, amelyben az óvodapedagógusok megtalálják egymással az összhangot, s ez nyilván mindenki részéről igényel egyfajta kompromisszumot is.”

Amikor megszólították a pedagógusokat, illetve volt, aki saját maga is jelentkezett, de a szakmaiságon, mint alapfeltételen kívül nem volt más követelményük, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy olyanokra esett a választásuk, akikkel együtt lehet működni a céljaik, a gyerekek foglalkoztatása, nevelése és a családokkal való együttműködés megvalósításában.

Az intézmény programjának az ismertetésekor majd négy évvel ezelőtt a gyermekek számára egy kis kert kialakítása is a célok között volt. „Több kihívás is volt ezzel kapcsolatban, ami miatt még nem tudott elindulni. Elsősorban ez pénz kérdése, de hisszük, hogy az Úristen ezt is kirendeli. Az előző két évben valahogy nem is nagyon hiányzott az óvoda programjából, de nem adtuk föl. Az elmúlt évben nagyon sok gyümölcsfát ültettünk ki a kertbe, viszont maradt hely egy kicsi kertgazdálkodásra is a gyerekek számára“ – magyarázza a lelkipásztor.  

György András elárulja, az egyházközségnek, mint fenntartónak segítenie kell az óvodát. A mostani, szlovákiai rendszer szerint az intézmény ugyanis nem tud önfenntartóvá válni, csak valamilyen extra, állandó bevétel kapcsán. Másrészt, mint mondja, a gyülekezet van előbb, s abból van az óvoda. A maga részéről nem is szeretné, ha önfenntartóvá válna az óvoda. Így ugyanis rá van szorulva a gyülekezetre, másrészt pedig, ha egy intézmény emiatt kezdene el önállósodni, s nem függne az alapítótól, azt már nem tartaná helyesnek.

Ha az óvodának vagy a bölcsődének valamire szüksége van és az indokolt, annak általában meg tudják teremteni a hátterét. Erre vonatkozóan van egy polgári társulásuk, ahová az adó két százalékát fel lehet ajánlani, ezzel is segítve az óvodát. De érkeznek folyamatosan adományok a gyülekezeti tagoktól is. „Igyekszünk olyan módon hozzáállni az óvoda céljaihoz, megvalósítandó projektjeihez, hogy abban ne legyen gond.”

György András elmesélte három különleges élményét az intézménnyel kapcsolatban. Az elsőre akkor került sor, amikor 2020 augusztus végén ünnepélyesen átadták a Kiskakas óvodát és bölcsődét.

„Amikor mindenki hazament, éjszaka visszajöttem és becsületesen kibőgtem magam itt az óvodában, az Úristen színe előtt. Egy nagyon komoly kiváltságnak tartom, hogy én lelkészként ilyet átélhettem, s ez engem még most is mindig így meghat" – árulja el belső titkát könnyes szemmel.

A második az első ovis ballagás volt, ami pici továbblépése a történetnek. Ők voltak az elsők, akik még kevesen voltak, s azokért az ember felelősséget is vállal, figyeli őket a városban, az iskolában és érdeklődik, hogy mi van velük.

Logopédiai foglalkozás 

A harmadik pedig a hittanórák az iskolában, ahol tudom, hogy vannak olyan gyerekek, akik a Kiskakasba jártak. Az iskolában mindig számolhatok azzal, hogy egy abszolút váratlan pillanatban valamelyik sarokból elkezd rohanni felém egy gyerek „András bácsi" felkiáltással s majdnem feldönt.

A lelkület sem mellékes, sőt

S mitől jó egy óvoda vagy mitől sikeres? A lelkülete miatt. „Ha a lelküket befogadó és célként tartja maga előtt, hogy szeretetteljes, itt szeretünk mindenkit. És nem azért, mert szeretnünk kell mindenkit, hanem azért, mert nekünk az a természetes, hogy szeretünk mindenkit, s ha így van, akkor tulajdonképpen nincs semmi más káros hatás, ami ezt az élményt esetleg torzítaná vagy pedig elcsúfítani. Ez itt cél – árulja el György András az óvoda és bölcsőde sikerének a titkát.

Komzsík Diana

Az intézmény igazgatója, Komzsík Diana 13 évig a somorjai Duna utcai óvodában dolgozott óvónőként. A gyülekezet lelkipásztora, György András már évekkel korábban jelezte neki, hogy egy református óvoda létrehozását tervezik és szeretné, ha annak megvalósításában ő is részt venne. 

„Megtiszteltetésnek vettem, hogy rám gondoltak, bár az elején tiltakoztam, mert nem volt igazgatói tapasztalatom, s egy intézmény vezetése pedig sokkal nagyobb felelősséggel jár, mint óvónőként foglalkozni a gyerekekkel. Némi segítséget viszont jelentett az, hogy már előző munkahelyemen is betekintést kaphattam az intézményi vezetésébe. Az igazgatónő bizalmát élvezve nehezebb feladatokat is rám bízott.

A Kiskakas óvoda elindulásakor ezekből az ott szerzett tapasztalatokból tudtam meríteni, de később nagyon sok szakkönyvet is áttanulmányoztam, hogy minél felkészültebb legyek, viszont nem szégyelltem másoktól sem kérni tanácsot, eligazítást. Ebben a munkakörben elengedhetetlen a folyamatos tanulás, hogy minél jobb minőségű nevelést tudjon biztosítani az intézményünk a ránk bízott gyermekek számára" – emlékszik vissza a kezdetekre.

Felvállaltuk az indulással járó nehézségeket

Egyébként nem véletlenül esett Komzsík Dianára az egyházközség vezetésének a választása. Aktív gyülekezeti tagjaként korábban számos rendezvény szervezésébe is bekapcsolódott, s tudták róla, hogy óvónőként dolgozik, s így, amikor szóba került az óvoda alapításának a terve, eleve nem is gondoltak másra. Voltak ötletei, javaslatai is a leendő óvónők kiválasztásában, de lehetőséget kapott az előkészítési folyamatban a véleménynyilvánításra is, amit fontosnak tart egy induló óvoda életében.

„A korábbi munkahelyemről öten jöttünk el ide a Kiskakasba, négy óvónőt meggyőztem, hogy tartsanak velem. A leendő munkatársak kiválasztásakor így már a presbitériumnak konkrét személyeket javasoltam magam mellé, akikkel el tudtam képzelni az együttműködést az óvodában. Majd bemutattam őket az egyházközség vezetése előtt, s megindokoltam, miért rájuk esett a választásom. Jóváhagyták elképzelésemet. Most utólag is örülök, hogy egy jó csapattal kezdhettem meg az első tanítási évünket."

Mellesleg, akiket megszólított, azok szívesen is váltottak, bár az elején mindenki izgult, hogy vajon az újonnan induló intézményben jól alakulnak-e majd a dolgok, bekerülnek-e a köztudatba, s lesznek-e szülők, akik rájuk bízzák a gyermekük nevelését.

„A harmadik év elején, két oktatási évvel mögöttünk elmondható, egyikük sem bánta meg, hogy fel merte vállalni egy induló intézménnyel járó bizonytalanságokat, de kihívásokat is" – mondta Komzsik Diana, akire az egyházközség, mint fenntartó, teljesen rábízta az óvoda működéséhez szükséges koncepció kidolgozását.

Az óvoda alapfilozófiája, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog gyermekkort megérő gyerekeket neveljenek, akik nemcsak pozitív énképpel rendelkeznek, hanem sokoldalúak, érdeklődőek és egyben nyitottak az őket körülvevő világra.

Célkitűzéseik között határozták meg a magyar identitás megőrzését, az általános emberi értékek továbbadását, valamint felébreszteni a gyerekekben a jóságra, a szeretetre való törekvés igényét. Igyekeznek a gyerekekben elültetni a hit csiráit, de játékosan és nem erőszakosan, illetve kiemelt helyen szerepel a gyermekek harmonikus fejlesztése igényeiknak megfelelően és a néphagyomány ápolása is.

Többet adni a szükségesnél

Az oktatói-nevelői munka mellett, ami az állami előírás szerint működik, a gyermekek számára még külön foglalkozásokat is biztosítanak. Minden héten egyszer van úszás előkészítő tanfolyam, amit az igazgatónő elmondása szerint nagyon szeretnek a gyerekek és a szülők is örülnek ennek a lehetőségnek. A néptánc foglalkozást a 40 éves néptánc tapasztalattal rendelkező Valacsay Franciska vezeti, Nyársik Bucsuházy Anikó, az egyházközség presbitere pedig felvállalta, hogy önkéntesen hetente egyszer a délutáni órákban fejleszti a gyermekek szlovák nyelvi készségét.

„Aminek nagyon örülök az a logopédiai foglalkozás. Szerintem minden óvodában szükség lenne rá, mert egyre több gyerek küzd beszédhibával. Egy egyetemi hallgató hetente egyszer jön el hozzánk az óvodába, s akiknek erre szüksége van a nyelvi fejlesztésre, azokkal egyénileg foglalkozik. Ezzel levesszük a szülő válláról a terhet, mert nem kell máshová elvinni a gyermekét, hiszen mi biztosítjuk feltételeket, viszont önköltséges, külön kell érte fizetni".

A gyerekek vallásos nevelésének egyik részét képezi György András lelkipásztor szolgálata a gyerekek között, aki minden héten hétfőn a délelőtt a nagyteremben gitár kísértében énekel, történetet mesél nekik, majd beszélget velük. Először a kisebbekkel, majd a nagyobbakkal foglalkozik. 

Ezen kívül minden reggel van beszélgetőkör, a gyerekek imádkoznak étkezés előtt és után is, sőt lefekvés előtt is. Az óvodapedagógusok pedig szabad kezet kaptak abban is, hogy a vallásosságot a foglalkozásokba bármikor beiktassák. A szülők tisztában vannak azzal, hogy ha egyházi óvodába íratták be a gyermeküket ez együtt jár a vallásos neveléssel, de eddig senkinek sem volt kifogása ellene – teszi hozzá Komzsík Diana.

A siker sok összetevőből áll

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az igazgatónő miben látja a sikerüket, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy nincs egy szabad helyük sem, s a májusi hónapban meghirdetett beiratkozás után pedig az óriási érdeklődés miatt sok szülő kérvényét sajnos el kell utasítaniuk helyhiányra hivatkozva. S még annak ellenére sem tudják az összes jelentkező gyermeket felvenni, hogy 64-re emelkedett az óvodai férőhely száma.

„A háromosztályos óvodaként indult Kiskakas óvodát tavaly bővítettük. A két csoportszobás bölcsődében eleinte csak az egyik telt meg, ezért a másikat az óvoda vette át. A mini csoportszobát a legkisebbeknek, a két és három éves gyermekek számára alakítottuk ki".

Komzsík Diana úgy látja, a sikerük egyik szeletét képezi az, hogy a gyerekekkel korosztály szerint, külön csoportban foglalkoznak. Bár az elején az alacsonyabb számú érdeklődés miatt nem tudták ezt teljes mértékben garantálni, de a későbbiek során, amikor már elegendő jelentkező akadt, azokból fel tudták tölteni korosztály szerint az osztályokat.

Másik pozitívumként említette meg, hogy egy-egy csoportban maximum 16 gyermek van. Mint mondja, ehhez ragaszkodott is, mert 25-27 gyermekkel sokkal nehezebb foglalkozni, egyénileg fejleszteni őket pedig szinte lehetetlen.

„A kisebb létszámú csoport ezért is vonzó a szülők számára, hiszen ezáltal jobban tudjuk őket fejleszteni akár egyénileg is"– mondta az igazgatónő azzal, hogy a sikerhez még sok minden más is párosul: a szakképzett és felkészült, magukat állandóan képező óvónők, akik akkor is elmennek a számukra fontosnak tartott továbbképzésekre, ha esetleg annak költségét maguknak kell megteríteni.

Az óvoda oktatási-nevelési koncepciója, a különféle fejlesztések a gyermekek számára, illetve a plusz foglalkozások mind alapját képezik a sikernek. Ezen kívül szerveznek még a gyermekek számára koncerteket, színházi előadásokat és sok egyéb hasznos, ismeretterjesztő alkalmakat.

„Mindig minőségi előadókat hívunk, amellyel újabb pluszt adhatunk a gyerekeknek. A kolléganők is mindig kitalálnak valamilyen érdekes tevékenységet a gyerekek számára. Nálunk tényleg izgalmas és mozgalmas élet folyik" – árulja el Komzsík Diana.

Nem szabad elfeledkezni arról a tényről sem, hogy Somorján nyolc önkormányzati óvoda működik. Ezekhez társult kilencedikként a református egyházközség által alapított és fenntartott óvoda, ami bizonyára a sokféle húzóerejével erős konkurenciát jelent a meglévőknek, s egyfajta versenyszellemet is elindíthat, s ösztönző erőként is hathat egymás irányába. S ez pedig már érzékelhető is.

Bővítünk és fejlesztünk

Az egyházközségi fenntartású Kiskakas óvodába való jelentkezésnek nincsenek kritériumai: bárkit felvesznek, legyen az református vagy katolikus, illetve akár felekezeti hovatartozás nélküli. Ugyanúgy vonatkozik ez az óvodapedagógusokra is, vannak, akik a református gyülekezethez tartoznak, vagy a katolikus közösséghez és akadnak nem hívők is. Elsődleges szempontként a kiválasztásnál a szakmaiságot jelölték meg.

A meglévő foglalkozási eszközöket, játékokat igény szerint fokozatosan bővítik. Azokat a fejlesztő eszközöket, amelyeket az óvodapedagógusok megálmodnak, s szerintük hasznosak lehetnek a gyermekek fejlesztésére, azokat megpróbálják beszerezni, egyeztetve azokról előzőleg a fenntartóval.

„Terveink között szerepel egy hangszerpark kialakítása az óvoda udvarán, amelyek a gyerekek aktívan ki is használhatnak gyakorlásra és fejleszthetik a zenei hallásukat. Úgy néz ki, hogy az idei iskolai évben már meg is valósulhat ez az álmunk" – avatott be az igazgatónő a következő céljukba.

Jóisten a legjobbakat rendelte ide

Gyén Mónika dadus és óvónő. Eredetileg geodéta, de később pedagógiai képesítést szerzett Sárospatakon, a Tanítóképző Főiskolán. A somorjai református gyülekezet aktív tagjaként már régóta foglalkozik a gyerekekkel az istentiszteletek alatt a vasárnapi iskolában. A harmadik gyermekével sokáig maradt otthon még a gyermekgondozási szabadsága letelte után is, s amikor lányának egészségi állapota lehetővé tette, önkéntesként besegített a bölcsődében. Idén szeptembertől pedig bizalmat kapva alkalmazták itt és az óvodában is.

Gyén Mónika

„Nagyon megszerettem a kisgyerekekkel való foglalkozást, s éreztem is, hogy szükség van rám. Hálás vagyok azért, hogy itt kiteljesedhetem. Hivatalosan szeptemberben kezdtem el dolgozni a Kiskakas óvodában, ahol éppen megüresedett egy hely, illetve a bölcsődében" – mondja Gyén Mónika, aki számára, mivel előzőleg a bölcsődében már szerzett tapasztalatokat, az óvodai foglalkozások teljesen újak voltak a számára. S mivel óvodapedagógiai képesítése még nincs, beiratkozott a szenci Pedagógiai Szakközépiskolába a három iskoláskorú gyermeke mellett.

„Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a helyet nekem a Jóisten így készítette el. S érzem, hogy itt a helyen, ahol szívvel-lélekkel végezhetem a munkámat. Az a plusz, amit az egyházi fenntartású intézménynek nyújtania kell, a bibliai rész, nem idegen a számomra. Vasárnapi iskolát tartok a gyerekeknek.

Tavaly nyáron besegítettem az egyhetes ovis egyházi tábor szervezésébe: együtt dolgoztuk ki a programot, majd a történeteket közösen adtuk elő, kiválasztottuk az énekeket. Ami még érdekel, az egy összegyházi konferencia megszervezése az egyházunkban lévő óvodapedagógusok számára, ahol arra keresnénk a választ, hogy miként feleljünk meg az állami és egyben az egyházi elvárásoknak is. A gyerekekkel ugyanis ugyanúgy kell foglalkoznunk, mint másutt, de nekünk az egyházi vonalról sem szabad elfeledkeznünk, azt is vinnünk kell".

Elmondja, hogy a gyerekek nagyon nyitottak. Aki vallásos nevelésben nő fel, annak teljesen természetes, hogy van Isten, sőt lassan bármilyen témában is számolnak ezzel a ténnyel, s így is gondolkodnak.

Gyén Mónika és Nagy Mónika foglalkozása az ovisokkal

„Nagy kihívást jelent, hogy a hét egyik felében a bölcsisekkel vagyok, a másikban pedig az óvodásokkal. Sok mindent meg kell még tanulnom pedagógiából, de ez nem okoz gondot, szívesen képezem, fejlesztem magam. A legjobban azt szeretem, ha valamilyen kézművességre taníthatom meg a gyerekeket" – mondja Gyén Mónika, aki beleavat abba is, hogy az óvodában minden óvónőnek megvan a saját területe amiért ő a felelős. A folyosókat közösen díszítik, de neki külön szívügye a bejárati ajtónál lévő faliújság készítése egyházi témára.

„Presbiterként mi építettük az óvodát, ezért a magunkénak érezzük. A gyülekezetnek az volt az elképzelése, hogy amennyire lehet, próbáljunk meg szakembereket keresni a gyülekezetből. A Jóisten pedig tényleg a legjobbakat rendelte ide. A legfontosabb talán az, hogy jó nekünk így együtt lenni ebben a közösségben. S tudatosítanunk kell, hogy nem véletlenül vagyunk itt. Attól függetlenül, hogy vannak közöttünk más felekezetűek, vagy felekezeten kívüliek, mindenki magáénak érzi az óvodát és senkinek nem okoz gondot az, hogy a Bibliából kell történetet felolvasni vagy Istenről kell beszélnie, hanem szívesen teszi" – foglalja össze meglátását az óvodával kapcsolatban.

Nemcsak somorjaiak vannak az óvodában

A gyerekek fele somorjai, fele pedig a környező településekről jár az óvodába: Gútorról, Úszorról, ahol nincs magyar óvoda. Szlovák gyerekek is vannak az óvodában, de már egyre kevesebb a számuk. Mivel most már nagyon sokan jelentkeznek az óvodánkba, tudunk válogatni. Jelenleg húszan vannak a várólistán, holott a beiratkozás májusban lesz. A bölcsődéseknek és a testvéreknek előnyük van, ha hozzánk jelentkeznek, velük fel is tudjuk tölteni a megüresedett helyeket – avat be a háttérinformációkba az igazgatónő, s közben többször is megcsörren a telefon és szülők vagy nagyszülők érdeklődnek van-e szabad hely a bölcsődében, illetve számolhatnak-e majd azzal, hogy csemetéjüket szeptembertől felveszik-e az óvodába.

A szülőkkel is a kapcsolatuk, bármit szerveznek, ha szükség van rá, jönnek és segítenek. A vallásos neveléssel kapcsolatban még nem volt olyan szülő, aki tiltakozott volna amiatt, hogy a gyereke részt vegyen ilyen a foglalkozásokon. Sőt, örülnek annak, hogy megkapják a keresztyén élet alapjait. Ennek pozitív visszajelzését az egyik anyuka el is mesélte az igazgatónőnek, hogy otthon addig nem kezdhették el az étkezést, amíg előtte nem imádkoztak. „Apa, még nem ehetsz, mert nem imádkoztunk. Étkezés után is figyelmeztetik a szülőket. Jó visszahallani, hogy amit itt megtanultak, azt otthon is alkalmazzák."

Itt tényleg nagyon jól érezzük magunkat – teszi hozzá  Komzsík Diana. Nekem szinte ez otthonom, mert az egész napomat itt töltöm. Jó a légkör közöttünk, s úgy vélem, ez mindennél a legfontosabb. S ez pedig az alap, hogy mindenki, aki itt a gyerekekkel foglalkozik, az jól érezze magát, szeressen dolgozni és szívessel-lélekkel végezze a munkáját.

Nagyon jó közösséget alkotunk

Dóczé Mónika a három- és négyévesekkel foglalkozik a kiscsoportban. A délelőtti foglalkozásuk éppen befejeződött, készülődnek ki az udvarra egy kicsit játszani. Közben beszélgetünk. Szeptemberben volt egy éve, hogy a Kiskakasban óvónő.

Dóczé Mónika

„Az igazgatónő kérdezett rá, nem jönnék-e el ide, mert bővítették az óvodát, s új óvónőket keresnek. Akkor a nagyszarvai óvodában dolgoztam, s bár nagyon szerettem ott lenni, mert fantasztikus kollégák vettek körül, viszont minden nap ingáznom kellett Somorjáról. Azonnal igent mondtam. Nemcsak azért, mert az utazás terhei alól ezáltal mentesültem, hanem azért is, mert nagyon szimpatikus volt a számomra, hogy református óvodában dolgozhatom, annak ellenére, hogy katolikus vagyok. A hitbeli dolgok továbbadása azonban nem okoz gondot, sőt, ennek is nagyon örülök".

Mint mondja, közel áll hozzá a hit, s erre próbálják nevelni a gyerekeket, de táncpedagógusként a népi hagyományok is a szívügye. Nagyon örül annak, hogy ez utóbbit kamatoztathatja itt a gyerekek között is.

Nagyon jól érzi magát ebben a közösségben, bár először furcsának találta, hogy itt jóval többen vannak óvónők, mint az előző munkahelyein, ahol csak ketten vagy négyen foglalkoztak a gyerekekkel.

„Kedvesek a kolléganők, mindenkire mindig lehet számítani. Szakmailag felkészültek, s nagyon jó közösséget alkotunk. Odafigyelünk egymásra, s úgy dolgozunk, mint egy csapat. Mindenkinek más az erőssége, s azt bontakoztatja ki, amiben a legjobb, így tudunk eredményesen közösen együtt dolgozni."

Úgy véli előny, hogy egy csoportban a létszám 15-16 fő, ezt ideálisnak tartja. Az előző munkahelyein csak egy-két osztályos óvoda volt, vegyes korosztályúakkal és sokkal több gyermekkel. „Mivel nincsenek sokan, mindenkivel tudunk külön is foglalkozni, megfigyelni, diagnosztizálni, majd ehhez mérten pedig összeállítani a megfelelő foglalkozásokat, s akit szükséges, azt szakemberhez irányítjuk."

Egyházi óvodában dolgozni többletet jelent

Bélik Ildikó, az óvoda igazgatóhelyettese a legidősebb, iskolába készülő gyerekek, a Piros csoport óvónője. Amikor feltették neki a kérdést, eljönne-e az egyházi fenntartású Kiskakasba dolgozni, nagyon megörült a lehetőségnek.

„Óriási kihívást jelentette ez a számomra. Alapiskolában tanítottam, ötödikeseket, mégis igent mondtam a felkérésre, bár volt bennem egyfajta félelem is, s foglalkoztatott az is, milyen lesz az itteni közösség, a kolléganők. A rám bízott gyerekek nagycsoportosok ugyan, viszont kisebbek, mint akiket tanítottam, s az elején többet követeltem tőlük, de rájöttem, ők még nem képesek mindenre. Sokat kell még tanulnom, de egyáltalán nem bántam meg, hogy váltottam. A légkör olyan jó itt, mintha relaxálni, kikapcsolódni járnék ide” – mondja Ildikó, hozzátéve, nagyon szereti a mostani munkáját, amelyben kiteljesedhet. Gyakorló katolikusként egyfajta többletet jelent a számára, hogy egyházi óvodában dolgozhat, az pedig külön örömet jelent neki, hogy a gyerekek nyitottak a bibliai történetek hallgatására.

Bélik Ildikó a gyerekekkel

„Van egy nagy, bibliai történeteket tartalmazó könyvünk, tavaly is végig olvastuk. Mindennap éneklünk, imádkozunk. Már megtanulták a gyerekek, hogy imádkozáskor összetesszük a kezünket, becsukjuk a szemünket, alváskor pedig letesszük a fejünket, s akkor is imádkozunk" – mondja Bélik Ildikó.

A gyerekek mintha a sajátjaink lennének

A bölcsőde egy épületben van az óvodával, de külön bejárattal, kis konyhával és étkezővel. 2020 augusztusának a végén két csoportszobás, 24 férőhelyes bölcsődét adtak át, s tíz gyermekkel kezdte meg működését. A koronavírus járvány idején ettől többen, vagy kevesebben is voltak. Mivel általában csak az egyik csoportszoba telt meg, így az előző iskolai évben csökkentették a férőhelyek számát, 24-ről 12-re, s a fennmaradt helyiséget átadták az óvoda céljára. Az elmúlt év második felétől azonban ismét megnövekedett az érdeklődés a bölcsődei helyek iránt, most egy szabad helyük sincs.

Az intézmény vezetője Hodek Andrea, aki a gyermekgondozási szabadságának a letelte után szintén az igazgatónőnek, Komzsík Diana meggyőzésének köszönhetően döntött a bölcsőde mellett, s az új kihívást ő sem bánta meg.

Hodek Andrea

„Januárban is sokan szerették volna beíratni a bölcsődébe a gyermeküket, de vissza kellett utasítanunk a kérelmezőket. Úgy látom, egyre nagyobb igény van a bölcsődére. Kezdetben csak a 2,5 évesek, az óvodás kor előttiek kerültek hozzánk, akiket az óvodába nem vettek fel, de el kellett őket valahová helyezni, mert az anyuka szeretett volna visszamenni dolgozni. Most már vannak másfél éveseink is, sőt néhányan már egy évesen is ránk bíznák a gyermeküket, a feltétel legalább az, hogy tudjon járni. A megnövekedett igény annak is tudható egyébként, hogy kevés bölcsőde van Somorján, magyar nyelvű pedig ez az egyetlen. Ugyanakkor meglepően nagyon sok szlovák szülő is ide hozná a gyermekét. Abban sem látnak gondot, hogy itt magyar a nevelési nyelv, s azzal reagálnak, hogy legalább ezzel a nyelvvel is tisztában lesznek" – meséli Hodek Andrea.

A gyerekeknek gyakran beszélnek a Jóistenről és szinte mindennel, ami a környezetünkben van összefüggésbe hozzák. Az étkezések előtt imádkoznak, majd megköszönik, hogy kaptak ételt, illetve alvás előtt kérik Istent, hogy szép álmaik legyenek.

A bölcsisek ebéd közben

Mivel ők még nagyon kicsik, így velük csak az alapdolgokat tanítják meg. Nekik nincs külön bibliai foglalkozás a lelkipásztorral. Az imát is napi rendszerességgel ismétlik. Még a kétnyelvű szülő gyerekei is, akik inkább szlovákul beszélnek, az imát és a versikéket viszont nagyon szépen elsajátítják magyarul.

„Mi úgy nyilvánulunk meg a gyerekekkel szemben, mintha a sajátjaink lennének. A szeretetet a kisgyerekek nagyon kiérzik. Ez megmutatkozik abban, hogy amikor reggel elhozzák őket, könnyen elválnak a szülőktől, mert szeretnek itt lenni. A sikerünk titka? A szeretetteljes közeg. Jézus is a szeretetet hirdette, s arra kérte az embereket, hogy szeressék egymást.

Azok a szülők, akiknek a gyerekei itt voltak bölcsisek és elégedettek voltak, valószínűleg tovább adták másoknak, emiatt is lehet túljelentkezés. Egyes szülők már tavaly májusban jelezték, hogy szeretnék, ha 2023 szeptemberétől ide járna bölcsődébe a gyermeke, sőt van, akit 2024-re jelentettek be. Terjed a híre, hogy a korlátozott létszám és a túljelentkezés miatt nehéz ide felvételt nyerni, egyes szülők ezért már jó előre gondoskodnak a helyről" – avat be a szülők buzgóságába Hodek Andrea.

A bölcsődében két teljes munkakörű, egy pedig félállású dadus váltja egymást meghatározott időbeosztással reggel héttől délután ötig.

A szőnyegen buliznék velük

A lelkipásztor kötelező jelleggel heti hetente egy alkalommal, hétfőn délelőttönként gyerek-istentiszteleteket tart a gyerekeknek gitár kíséretében a nagyteremben, ahol énekelnek, tapsolnak, imádkoznak.

„Ez nagyon helyesen beépült az óvodának a programjába. A hét többi napján pedig rendszertelenül jövök a Kiskakasba, ahogyan az időm engedi, akár az aktuális oldandó ügyek miatt vagy csak úgy meginni egy kávét" – mondja György András lelkipásztor. Nagyváradon él a Pállfy József nevű általam nagyon nagyra becsült lelkész kolléga, tudós ember. Nekik is van óvodájuk. Amikor még csak szövegettük az óvodának az ambícióit, meglátogattuk őket, hogy megnézzük, hogyan működtetik a zenei irányultságú óvodájukat. Elárulta, ha pihenni akar, bemegy az óvodába. „S nálam ugyanez van. Ha én ide bejövök, akkor én nem tudom megölelgetni őket, mert nekem ez nem megy. De a legszívesebben a szőnyegen buliznék velük naphosszat. De azt meg a pedagógusok, hála Istennek, nem engedik meg nekem" – teszi hozzá a lelkipásztor.

Kép és szöveg: Iski Ibolya