Alsószőlős

A település közigazgatásilag a Nyitrai járás része. Egyházi szempontból a barsi egyházmegyéhez tartozik, a Nyitrai Református Egyházközség egyik leányegyházközsége. Az eddig feltárt régészeti leletek szerint a település és környéke már az újkőkortól – neolitikum – kezdve lakott volt. A mai település régebbi részét – Felsőszőlőst – egy 1113-ból származó, a zobori apátsághoz tartozó falvak jegyzékben Zuolous néven említik. A lakosok még a 15. században is az esztergomi érsekség adófizetői voltak. A mohácsi csata után néhány évvel a Nyitra felé igyekvő török csapatok végigdúlták a környéket, és mintegy 80 falvat égettek fel. Alsószőlős megnevezése először egy 1531. évi iratban Also Zewlews néven található. Akkoriban a Khun, a Tát és a Bánky család birtokát képezte. Mivel a terület török megszállás alá került, az adóíveken (1570; 1664) Nagy Szöllős (a mai Alsószőlős) és Kis Szöllős (mai Felsőszőlős) néven szerepel. A lakosok átvészelték a nehéz időszakot. Felsőszőlős krónikájában számtalan korabeli érdekességet jegyeztek fel, mint pl. a község 1789-ben iskolát épített, és 1818-ban pedig megalakult az első plébánia, majd 80 évvel később felépült a katolikus templom is.

Az első világháborút is megsínylették ezek a települések, majd a két világháború közti időszak gazdasági válsága is lesújtott az itteni lakosokra. Nagy szegénység volt mindenütt, és az élelmiszerjegyek kiutalása segített a túlélésben.

Az első bécsi döntés (1938. november 2.) után a magyar katonák bevonultak Felsőszőlősbe, majd Nagycéténybe tették át székhelyüket. A helybéli szlovák ajkú lakosság nehezen viselte a magyar fennhatósághoz való tartozást, ezért decemberben a környékbeli szlovákokkal összefogva Komjáton csendes tüntetéssel adtak hangot nemtetszésüknek. A magyar katonaság sok tüntetőt letartóztatott. Több szlovák család felkerekedett, és a csehszlovák határvonal mögé települt át. Az alsószőlősi magyar ajkú lakosok lelkesedve fogadták ezt az újonnan előálló helyzetet.

A második világháború idején a két településen élő 17 zsidót először a nagysurányi gettóba, onnét pedig Dachauba transzportálták, és csak kevesen élték túl a holokausztot. 1945 után a két település csehszlovák fennhatóság alá került.

Az eddig feltárt régészeti leletek szerint a település és környéke már az újkőkortól – neolitikum – kezdve lakott volt. A mai település régebbi részét – Felsőszőlőst – egy 1113-ból származó, a zobori apátsághoz tartozó falvak jegyzékben Zuolous néven említik. Alsószőlős megnevezése először egy 1531. évi iratban Also Zewlews néven található. Mivel a terület török megszállás alá került, az adóíveken (1570; 1664) Nagy Szöllős (a mai Alsószőlős) és Kis Szöllős (mai Felsőszőlős) néven szerepel. A lakosok átvészelték a nehéz időszakot.

Az első világháborút is megsínylették ezek a települések, majd a két világháború közti időszak gazdasági válsága is lesújtott az itteni lakosokra.

Az első bécsi döntés (1938. november 2.) után magyar fennhatóság alá került ez a terület is. A helybéli szlovák ajkú lakosság nehezen viselte ezt, ezért decemberben a környékbeli szlovákokkal összefogva Komjáton csendes tüntetéssel adtak hangot nemtetszésüknek. A magyar katonaság sok tüntetőt letartóztatott. Több szlovák család felkerekedett, és a csehszlovák határvonal mögé települt át. Az alsószőlősi magyar ajkú lakosok lelkesedve fogadták ezt az újonnan előálló helyzetet.

A második világháború idején a két településen élő 17 zsidót először a nagysurányi gettóba, onnét pedig Dachauba transzportálták, és csak kevesen élték túl a holokausztot. 1945 után a két település csehszlovák fennhatóság alá került.

A reformáció elterjedése

Ficzere Tamás, aki 2008-tól pásztorolja a nyitrai és alsószőlősi gyülekezetet, készségesen osztotta meg velünk a kálvini tanok terjedésének történetét: „A reformáció tanai a Zsitva mentére már nagyon korán, a XVI. században eljutottak. Tudomásunk van róla, hogy a közeli Kismányán és környékén több református prédikátor is megfordult. A hívek nagy örömmel fogadták a reformáció eszméit. A kb. 10 kilométerre fekvő Komjáton volt nyomdája Huszár Gálnak, akinek református énekeskönyvünkben több szerzeménye is megtalálható.

Nincs róla ugyan konkrét feljegyzés, de valószínűsíthető, hogy a környék valamelyik református közösségében prédikálhatott is. A gyülekezet megalakulása 1785. május 9-re datálódik. Egy feljegyzés szerint ebben az időszakban az alsószőlősi gyülekezethez csatlakoztak a peredi, ürményi, szentmihályúri és falubai reformátusok is. Az ellenreformáció során a hívek újra a katolikus egyházba tértek vissza. A környék reformátusai templomaikat csak a türelmi rendelet után építették.”

A templom építése és felújítása

„Jelenleg arról még nem tudunk, hogy volt-e a településen sövény- vagy fatemplom, esetleg oratórium” – mondta a lelkipásztor, majd így folytatta: „A mostani templom 1790-ben klasszicista stílusban épült. A mintegy 100 férőhelyes hajléknak az akkori törvények szerint még nem volt tornya. Az csak sok évtizeddel később, 1876-ban készült el. Napjainkban a toronyban két harang lakik, és hívogatja a híveket minden vasárnap az istentiszteletre. Érdekes, hogy a kisebb harang a templomtoronytól is régebbi, 1799–ből származik.” Nagy a valószínűsége annak, hogy a torony nélküli templom közelében állhatott egy harangláb. A nagyobb harang 1935-ből való. Lehetséges, hogy volt egy elődje is, melyet a sorstársaihoz hasonlóan az első világháború idején hadi célokra rekviráltak.

A templom felújításával kapcsolatban megtudtuk, hogy az alsószőlősi református gyülekezet képviselői a Teleki László Alapítvány szakembereivel együtt 2019-ben döntöttek úgy, hogy a településükön lévő templom is bekerül a BGA támogatásából felújítandó templomok listájára. Mivel korábban Nyitrán, a református parókia homlokzatát is újíttatták, volt már tapasztalatuk a tekintetben, hogy milyen hivatalos dokumentumokra lesz szükség, és ezeknek beszerzése mennyire időigényes. „Első lépésként a kerületi műemlékvédelmi hivatal ajánlását kértük ki, amely valóban ajánló jellegű volt, mivel az alsószőlősi templom nem tartozik a műemlék épületek közé. Nagy előnyünkre volt továbbá, hogy a nyitrai parókia homlokzatának felújítását végző céggel és munkájával nagyon meg voltunk elégedve, így őket kértük meg az árajánlat elkészítésére. A kivitelező vállalat nagyszerű szakemberei és kiváló műépítészei nagyon készségesen jöttek el velünk minden ülésre, melyre egyházunk műemlékvédő bizottsága hívott bennünket. A munkálatokat 2020 áprilisában kezdték el, és ígéretükhöz híven, valamint a szerződésben megszabott feltételeknek megfelelően novemberre be is fejezték” – mesélte el Ficzere Tamás a templom külső homlokzata megújulásának történetét. Azt is megtudtuk, hogy a gyülekezet már korábban tervezte a templomtető festetését. Erre a falusi önkormányzattól kaptak némi támogatást, amit a gyülekezet saját anyagi forrásaival pótolt ki. A hívek tudatosították, hogy a templom külső homlokzatának felújítása úgy lesz teljes, ha a tető is új színben tündököl, így valóban az egész falu és környéke csodálhatja a megújult hajlékot. A tetőfestés folyamata közben derült ki, hogy a toronysisak szerkezete elég rossz állapotban van, és az is felújításra szorul. A jövőben ezt a munkát szeretnék még elvégezni, nehogy egy nagyobb szélvihar károkat okozzon a templomon.

A gyülekezetről

A lelkipásztor elmondta, hogy az eredetileg két falu, Felső- és Alsószőlős 1960-ban egyesült egy településsé. A felsőszőlősiek katolikusok, az alsószőlősiek megmaradtak reformátusoknak. Ők azok, akik a magyar hagyományokat is tovább éltetik. A 18. század végén az itt lakó, főként református családok mezőgazdasággal, valamint szőlőtermesztéssel foglalkoztak, amelynek a környéken nagy hagyománya van. Ezt mutatja a falu neve is.

Egészen 1897-ig, a magyar népiskola megalakulásáig a faluban református iskola működött. Ide jártak a római katolikus és zsidó gyerekek is.

Ficzere Tamástól megtudtuk, hogy az Alsószőlősi Református Egyházközség 2015-ig anyaegyházközség volt. Mivel önálló lelkészi állást jelenleg nem tudna fenntartani, ezért a nyitrai anyaegyházközség leányegyháza lett: „Az utolsó, helyben lakó lelkésze Vendégh Béla volt, aki a közeli Kismányáról származott, és egészen 1978-ig szolgált a gyülekezetben. A gyülekezet tagjai ma is nagy tisztelettel beszélnek róla és az egyházközségben végzett lelkészi munkájáról. Lelkipásztori hivatása mellett kiváló szőlő- és virágtermesztő hírében állt. Kedvenc virága a rézvirág (zinnia elegans) volt. Szárított magjait Hollandiába szállíttatta eladásra. Részben ebből tudta finanszírozni a templomon szükséges munkálatok elvégzését.” Vendégh tiszteletes nyugdíjba vonulása után Berecz István nyitrai református lelkész kezdte el beszolgálni a gyülekezetet. Ettől az időtől már helyben lakó lelkésze nem volt az alsószőlősi híveknek, hanem a mindenkori nyitrai református lelkipásztor látta el ezt a szolgálatot is.

A templom előtt négy hatalmas tölgyfa látható, melyeket a gyülekezet 1896-ban, a millennium évében, az országos ünnepségek keretében ültetett ki.

Nagy csapás érte 1870-ben a gyülekezetet, mivel tolvajok elvitték a perselyt, valamint a gyülekezet arany úrvacsorai kelyhét. Míg az 1895-ös évben számos gyülekezetben jeges árvíz pusztított, Alsószőlősön ebben az évben hatalmas tűz ütött ki, és az átterjedt a parókia épületére is. A gyülekezet archívumából számos dokumentum vált ekkor a lángok martalékává.

A jelen

A lelkipásztortól megtudtuk, hogy „a nyitrai gyülekezet vegyes, míg az alsószőlősi csak magyar ajkú. Mivel a gyermekek zöme már nem beszél magyarul, a hitoktatás szlovák nyelven is folyik. Istentiszteletet minden vasárnap 11 órától tartunk. Hétköznap főleg bűnbánati alkalmakkor gyűlnek össze a hívek a templomban. A keresztség sákramentumát évente 2–3 alkalommal szolgáltatjuk ki. Sajnos esküvőre nagyon ritkán kerül sor. Jelenleg a választók névjegyzékén 49 gyülekezeti tag neve szerepel, akik közül vasárnap átlagosan 10 ott van az istentiszteleteken. A gyülekezet szívesen fogad bármilyen vendég igehirdetőt vagy olyan alkalmat, mely színesíti a gyülekezet életét. Szolgált már körünkben a Firesz kórus, a Tabulatúra régizene-együttes, valamint a Sola Schola zenés istentisztelet is nagyon tetszett a gyülekezet tagjainak.”

Kérdésünkre, hogy Nyitra közelsége ellenére mennyire őrizték meg magyarságukat a település lakói, a gyülekezeti tagok, a lelkipásztor elmondta, hogy: „A felsőszőlősi katolikus falurészben már senki sem beszél magyarul. Bátran ki tudjuk jelenteni, hogy az alsószőlősi reformátusok azok, akik a magyarság megőrzői a faluban. A gyülekezet nagy része nagyon szépen beszél magyarul, de a fiatalok között már nagyon sokan egyáltalán nem. »De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el« –valahogy így vagyunk ezzel mi is, és reménykedünk, hogy az Úrban bízva a mi erőnk is megújul” – fejezte be a beszélgetést Ficzere Tamás Ézsaiás próféta könyvében a 40. fejezet 31. versében olvasható igével.

Fritz Beke Éva, Kálvinista Szemle

Fotó: Ficzere Tamás