Kassai Gyula, a Lévai Református Egyházközség lelkipásztora a felvidéki magyarság identitásának megőrzése, valamint a lévai református közösség hitéletének erősítése érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át nemzeti ünnepünk alkalmából.

Hogyan fogadta a hírt, hogy a magyar kormány elismerésben részesíti?

Meglepett és örömet okozott. Bátorításként hatott. Tudtam, nemcsak nekem szól. Mindazoknak, akik szívemhez közel állnak. Ez a kitüntetés azt jelenti: sosem vagy egyedül és semmit sem tudsz elérni, ha csak magadra gondolsz. Együtt, a nemzet és a reformátusság sokra képes. Hinni, tenni és osztozni kell egymás sikereiben és kudarcaiban is. Fontos a megértése annak, mit tehetünk éppen és mit kockáztatunk, ha nem tesszük meg. Amit teszünk, azt mindig egy magasabb érdek kell, hogy vezesse. Ha így állunk hozzá az élethez és a szolgálathoz, akkor sosem fogunk kiégni. A célok és az odavezető út tele van áldásokkal és örömökkel. Menni kell tovább együtt, ezt értettem meg akkor, amikor a külképviselet képviselője értesített a kitüntetés odaítéléséről.

Kassai Gyula

Milyen keretek között került sor a kitüntetés átadására és hol?

A pozsonyi magyar nagykövetségen volt a kitüntetés átadása. Másodszor volt alkalmam odalátogatni. Először, amikor az állampolgárság elvesztésekor sorstársaimmal együtt fogadott bennünket az akkori nagykövet. Szép gesztus volt. Akkor is mellettem volt a feleségem, Tímea. Akik jól ismernek, tudják, nélküle nem tartanánk ott, ahol most. Mindent közös hittel és akarattal végeztünk eddig. A képességeink különbözőek, de közösen nagyon erősek vagyunk. Ezt az első pillanattól tudatosítottam. A kitüntetést az átadásig diszkréten kezeltük. Csak a közvetlen család tudott róla, ők is csak pár órával az átadás előtt. A lányunk nem tudott jelen lenni az eseményen, mert friss pályakezdőként akkor találkozott először munkatársaival. Így hárman, a fiunkkal együtt utaztunk Pozsonyba. Nagy örömünkre Géresi Róbert püspök is megtisztelte az alkalmat jelenlétével, aki gimnáziumi és teológiai osztálytáram volt. Vele hosszú, több évtizedes barátság köt össze. Sokat köszönhetek neki. A gyülekezeteink istentiszteleteinken, két vasárnap is köszöntöttek és elhalmoztak szeretettel.

A kitüntetés átvétele után megtartott beszédében úgy fogalmazott, hogy lelkészi szolgálata alatt többször megélte, hogy nincs egyedül – mindig voltak olyanok, akik Ön mellett álltak. Ennek ellenére azonban voltak nehéz pillanatok is a szolgálata idején. Egy évvel ezelőtt kénytelenek voltak meghozni azt a bizonyára nem könnyű, akár vereségként is felfogható döntést, hogy mintegy tíz év működés után végleg bezárja kapuját a magyar közösség megtartását is célzó Czeglédi Péter Református Gimnázium. Fájdalmas ez a veszteség?

A határon túli magyar közösségek mögött áll egy erős nemzet Magyarországon és annak kormánya. Mögöttünk áll Magyarország, mi ezért hálásak vagyunk: hiszen ez is Isten gazdag áldásának köszönhető. Református egyházunk mögött áll több százezer református a Kárpát-medencében és azon túl. Ezek hihetetlen erőforrások. A lelkészek mögött ott állnak a gyülekezetek. De hiszem azt is, hogy mi is ott állunk hívő keresztyénként ebben a társadalomban sok kihívás mögött. Mindez Isten dicsőségét és megmaradásunkat szolgálja, gyarapodásunkat előmozdíthatja. Mindent, amit teszünk nem egyedül végezzük. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? – tehetjük fel a kérdést.

Kassai Gyula, Kassainé Mártha Tímea, Kassai Zsuzsanna és Kassai Tamás

Legértékesebb kincsünk a családunk. Ők állnak hozzánk legközelebb. Minden szinten tapasztaljuk – nem vagyunk egyedül. Egyszer bezárul egy ajtó, máskor meg kinyílik. Isten akaratát keressük szüntelen. Őt szolgálva a lépések nem fordulnak velünk szembe, hanem tovább visznek a cél felé. Az egyház legfontosabb küldetése Isten Igéjének hirdetése minden felületen. A gimnázium is egy ilyen felület volt. Két évtizeden keresztül nyitogattuk a fiatalok szívét. Erről azután sem mondunk le, hogy a gimnázium megszűnt. Fáj, de még sincs helye a szomorúságnak! Fel kell emelni a tekintetünket! Büszkék lehetünk arra, hogy eddig képesek voltunk szembe menni a valósággal. Húsz éven keresztül küzdöttünk az iskoláért.

A fejlesztések ellenére sem tudtuk megtartani intézményünket. De az eredmények kárpótolnak. Több mint 200 fiatalt magyar nyelven taníthattuk és készíthettünk fel az egyetemre. Ez egy kimagasló teljesítmény egy szórványközösségtől. Nem beszélve arról, hogy az iskola mindvégig egy református gyülekezet fenntartása alatt működött.

A magyar kormány és az egyházunk is a végletekig kitartott mellettünk. Nekünk kellett meghozni a szomorú döntést. 17-25 diákkal sajnos nem lehet gimnáziumot fenntartani. Felméréseink azonban még ennél is kétségbeejtőek voltak. Az alacsony létszám a költségvetésben olyan magas hiányt eredményezett, amelyből már nem tudtuk volna fedezni a pedagógusaink bérét. A pár évvel korábban átadott, modern kollégium viszont nem áll kihasználatlanul. A  felnőttképzésnek köszönhetően tölti be küldetését, valamint számtalan alkalommal nyújtott már átmeneti szállást Kárpát-medencei programoknak és közösségeknek.

A Forrás bölcsőde alapkövének letétele

Miközben küzdöttek a gimnázium megtartása mellett, az egyházközség bekapcsolódott a magyar kormány által indított és támogatott Kárpát-medencei bölcsőde- és óvodafejlesztési programjába. A presbitérium a városban lévő többi magyar tannyelvű oktatási intézmény megerősítése céljából a bölcsőde alapítása mellett döntött. Honnan merítették a bátorságot a nem kis feladathoz? Éreztek ehhez is elegendő erőt?

Mivel ismertük a gimnázium helyzetét és láttuk azt, hogy veszélyben van a léte, nem maradhattunk tétlenek. A lévai gyülekezet mindig is híres volt arról, hogy megvan az ereje az intézményeinek fenntartásához, hála az ősök bölcsességének. Annak ellenére, hogy a szórványlét korlátozza az emberi erőforrásokat, mégsem szabad teljesen feladni a pozíciókat.

Léván működik egy magyar óvoda, két osztállyal. Úgy véltük, az alapokat kell megerősíteni egy bölcsődével. Arra is gondoltunk, képesek lehetünk így az önkormányzati óvodát kisegíteni, ha ebben esetleg akadályozva lennének. Egy olyan közösségi tér jöhet így létre Léván, amely a fiatal családok összefogását segítheti elő. Ezen munkálkodunk.

Tavaly szeptemberben bezárta kapuját a református gimnázium, az idén tavasszal ünnepélyes keretek között Forrás néven átadták a bölcsődét. Tudnak már gyermekeket is fogadni?

Az átadás valóban megtörtént, az intézmény megnyitása még várat magára. Ennek egy akadálya van. A nyitrai munkavédelmi hivatal több kifogást talált a műszaki ellenőrzésen.  Jelenleg a kifogások elhárításán dolgozunk, ez anyagilag és időben is sok energiát von el tőlünk, de meg fogunk birkózni velük.

Léván már jelentős százalékban élnek szlovákok, így a magyarok kisebbségbe szorultak. Hogyan tudja egy szociális intézmény felvállalnia a magyar identitás megőrzését?

Nem titkoljuk, a bölcsődét megnyitjuk mindenki előtt. Ám azzal számolnia kell minden szülőnek, hogy az intézmény magyar nyelvű lesz. Léván és környékén sok a vegyes nemzetiségű család, akik számára a magyar nyelv nem idegen. Egy-két mondat után a gyökerek láthatóak. A szlovák társadalom egy jelentős része számára ma már nem jelent akadályt nyitni a magyarok felé. Olyan társadalmat építünk, ahol mindkét nemzet partnerként tekinthet egymásra. Mi magyarok ebben élen járunk. A magyar nyelv fel kell, hogy értékelődjön, s ezért küzdeni fogunk.

A templomból átvonulás a kollégiumi avatására és a Forrás bölcsőde alapkövének letételére

Még a bölcsőde átadásakor hangzott el Öntől, hogy a reménység nem szégyenít meg, mert szívünkben árad az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Ez a meg nem szégyenítő reménység ereje mindig ott volt Önnel egész szolgálata idején?

A lévai gyülekezet a leányegyházközségeivel együtt egy kis közösséget alkot. Egy kis sziget vagyunk az egyházban, a reformátusságban, Barsban. A lelkészi hivatal körül egy szép közösségi tér kezd kialakulni, ahová jó tartozni. Nagyon sok rendezvényünk van, sokan látogatnak el Lévára, rengeteg barátunk van. S ami a legfontosabb: magyar nyelven hirdetjük az igét, magyarul élünk, imádkozunk, gondolkozunk, dobban a szívünk Istenért és egymásért.

A közösségeinket a szeretet és a sorsközösség tartja egyben. Ezt több nemzedéken keresztül megtartani, ápolni, csak reménységgel lehet. A régi rendszerben történt egy törés és rossz irányt választott sok közösség és család a Felvidéken. Asszimiláció és szekularizáció rombolja identitásunkat. Mi ellenkező irányt tűztünk ki magunk elé. Ezt az utat nem lehet másképp megfutni. A helyes útra és ezáltal a közösségbe is becsatlakozni, csakis reménységgel lehet. Ezért azt a közös teret, amit Léván kialakítunk, Reménység Szigetének neveztük le. A nagyterem homlokzata hirdeti küldetésünket. Hitünk pedig azt diktálja: sose adjuk fel a reményt, és egymás hite által erősödjünk.

2011 augusztusában vette fel a magyar állampolgárságot, amelyet nyiltan fel is vállalt. Származott is ebből néhány kellemetlensége. Nem bánta meg?

Azt hittem többen élnek a magyar állampolgárság felvételével. A Felvidéken a megfélemlítés hatékonyan működött az elmúlt 100 évben. Az emberek óvatosak lettek. Belénk ívódott, hogy nem vagyunk biztonságban. A keresztyén ember nem lázadó típus. Én is hiszek az imádság erejében, Isten meghallgatja azt, aki szenved, osztozik sorsán. A mi nemzetünk sokat szenvedett. A múltat visszaforgatni nem lehet. A következményeket viselni kell. Az állampolgárság a békés út első állomása. Ugyanis nem határok mozgatásáról, hanem az identitás begyógyításáról szól. Ezért vettem fel. Nem büszkeségből. Hitből, reménységből és magyarságtudatom gyógyulásáért. Amiért pedig nyiltan felvállaltam, az abból táplálkozott, hogy a magyarság megvallása, mint a keresztyén hit megélése egyenességre tanít. Másrészt az szabad, aki szabadon tud gondolkodni és cselekedni, nem  valami ellen, hanem egy nemes célért. Felemelő ezért egy ilyen nemes célért nemzetemmel együtt cselekedni. Az érhet el változást a tömegek gondolkodásában, aki nem fél. A politika kicsit más pálya. Azt csinálják a politikusok. Én lelkész vagyok, s így szabad is. Szabadságom van megszólalni, mint Isten szolgája társadalmi kérdésekben is. Ma az állampolgárság ügye tabu lett Felvidéken. Nem feszegeti tovább senki, én sem. Egyet teszek: élek vele. A szívenben viszont tovább ég a vágy, hogy mások is élhessenek vele.

Grezsa István, Géresi Róbert és Kassai Gyula a Forrás bölcsőde átadásán

Hogyan lett lelkipásztor? Ki vagy mi vezette a lelkészi pályára? Milyen tényezők voltak hatással Önre?

Egy bodrogközi kis községben, Kiskövesden nőttem fel. Több nemzedékre visszamenőleg itt éltek őseim. Egyszerű földművelő életet folytattak. Istenfélő, magyar református ősökkel rendelkezem, akiknek a múltban szintén hitet kellett tenni hovatartozásuk mellett. Üknagyapám Amerikából visszajövet alapozta meg a család jövőjét földvásárlással. 1903-ban nagyobb adományt tett az akkor épülő kiskövesdi református templomra, aminek köszönhetően az első szék illette volna meg a családját, ő viszont ezt nem fogadta el – megmaradt korábbi helyén.

1945-ben apai nagyapámat három napos munkára hurcolták el. Szovjet lágerban hunyt el 32 évesen – Szamborban. Ez mélyen megérintett. 1945 után apai dédnagyapámat, mint a község (Kiskövesd) bíráját börtönbe zárták, mert felszólalt a kollektivizáció ellen. Anyai nagyapámat, mint kulákot az 50-es években börtönbe zárták, mert nem volt hajlandó belépni a szövetkezetbe.

Apai nagyanyám egyedül nevelte édesapámat és amikor a 60-as évek második felében a parókiát elvették a kommunisták és tanácsház lett belőle, akkor a lelkészt özvegy nagymamám fogadta be a házába, aki egykorú volt édesapámmal. Én ezeken a családi történeteken nőttem fel.

Kiskövesdiek a léva gyülekezet tagjaival

Nagymamám a napjait bibliaolvasással, zsoltárénekléssel, imádsággal kezdte és zárta le. Én ezt láttam, hallottam – a lelkisége bennem maradt. A Bibliát a kezembe adta. Mivel jártam zenére, ezért sokszor segítettem a bibliaórán az énekeket megtanítani. A konfirmációi igémet (Jn 3,16) is megjegyeztem, szívembe zártam. Amikor elkerültem otthonról Eperjesre, mivel ott nem volt református templom, a kassai gyülekezet istentiszteleteit látogattam. Barátaim ezalatt úgyszintén közeledtek Istenhez és a hittel kapcsolatos tapasztalatainkat megosztottuk egymással. Bekapcsolódtunk az akkori fiatalok ébredési mozgalmába, amelyből később a Firesz nőtt ki.

Amikor lelkésznek jelentkeztem, édesanyámat (szüleim sohasem voltak párttagok) el akarták bocsátani a nevelőnői állásából. Szerencsére, illetve Istennek köszönhetően ezt a rendszerváltás megakadályozta. Ilyen „egyenes út” vezetett a szószékre, hogy az evangélium szolgálatába álljak.

A rendszerváltozás előtt a leendő lelkészek Prágában készültek a hivatásukra. Okozott-e nehézséget, hogy kiszakadva a magyar közösségből egy idegen, cseh nyelvű fővárosban kellett helyt állnia?

A nyelvekkel mindig bajom volt. Léván szükség van a szlovák nyelvismeretre. Azonnal rájönnek, ha fordítok. Régen bántott, ha tévedtem. Ma már elfogadtam, hogy sosem leszek tökéletes. Különben rólam az idegenek azt hiszik, Magyarországról jöttem. Elmondhatom, tisztelnek bennünket a szlovákok. Prágában nagyon tolerálták a csehek a magyar diákokat. Szerettek bennünket, igaz nem mindig értették a reakcióinkat. De azt látták, hogy a szívünk Istennek ég, és összetartozunk. Ami nagy szó, mert a magyarról általában azt tartják, hogy individualista. Prágában létrehoztuk a magyar gyülekezetet, sokat utaztunk felvidéki gyülekezetekbe és vittük az ifjúsági lelkületet és a nyitottságot.   

Az egyetem elvégzése után egy bodrozközi kis faluban, Örösben kezdte meg lelkészi szolgálatát, a szülőfalujától nem messze. Ez így alakult vagy egyébként is szeretett volna közel lenni a családjához?

Mikó Jenő, egyházunk akkori püspöke Örösbe helyezett bennünket. Oda már férj és feleségként mentünk Tímeával. A szolgálat kezdete nagyon nehéz volt. Örösben és Léván is érkezésünk előtt megosztott volt a közösség. De mi ifjú hévvel kezdtünk hozzá a lélekmentéshez. Hihetetlen energiákat mozgósított bennünk Isten Lelke. Ennek meglett a gyümölcse. Jó látni a mostani örösi közösségen, milyen lelkesen és tisztán szolgálják az Urat. Köszönhető mindez a mostani lelkésznek, Kiss Miklósnak és az elődömnek, Molnár Elemér nyugalmazott királyhelmeci lelkipásztornak is. Egy lelkész sem tud egyedül csodát tenni, de Isten képes általunk is átformálni a lelkeket és életeket, hogy Őt szolgálják.

Szüret Léván

Egy színmagyar településen nem nehéz megvallani a magyarságot. Léván már sokkal nehezebb, ahová 11 év szolgálat után került. Egy faluból egy járási székhelyre. Hogyan sikerült beépülni a lévai magyar közösségbe, milyen programok által?

Másként kell szolgálni tömbben, másként városban, másként szórványközösségben. Isten Igéje helyszíntől függetlenül élő erő. Örösben akkor volt egyértelmű a gyerekek magyar iskolába való beíratása, amikor a mi gyermekeink beiratkoztak – a többi szülő is követett bennünket. A tömbben is nagy veszély leselkedik a magyar oktatásra és a nyelvválasztásra. Oda kell figyelni erre minden lelkésznek és jó példával szolgálnia.

Ami Lévát és a szórványközösséget illeti: gyülekezetünk tagjainak nagy része nem Lévához kötődik elsődlegesen. A kötődés megerősítése, a városi gyülekezetbe való betagolódás sok erőfeszítésbe kerül. Ám azok, akik bekapcsolódnak a lelki életbe, azok olyan erős magot alkotnak, hogy szolgálatuk nem ismer határokat. Elsődleges feladatunk ennek a közösségnek a megbecsülése és identitásuk erősítése.

Az idén több mint 20 gyerek kapcsolódott be a nyári napközis táborba Léván.  Hontvarsányban, ahol a gyülekezet lélekszáma csak a 30 főt éri el, 7 gyermek tartozik. Felsőszecse összetartó közössége példaadó lelki életet él. Meglátásom szerint reménységgel tekinthet a szórványban élő lévai reformátusság a jövő elé.

Egy választási ciklusban a Barsi Református Egyházmegye esperese is volt, s ezzel párhuzamosan a zsinat és zsinati tanács tagja is. A 2016-os évtől a magyar kormány jelentős támogatást biztosított az egyházi ingatlanok, épületek állagának megőrzésére, melynek révén elindulhattak a gyülekezetek által régen dédelgetett álmok megvalósítása. Nagyon mozgalmas volt ez az időszak?

Felemelő érzés egy nagyobb közösséget szolgálni. Készültem az esperesi szolgálatra. Összefogni a lelkészeket, a gyülekezeteket, ez nagyon szép kihívásnak tűnt. Voltak nehézségek ugyan, de szerintem a feladatnak maximálisan eleget tettem. Egy ciklusra vállaltam az esperesi tisztéget. Léva elegendő kihívás egy lelkésznek, nem is akartam többet vállalni. Egyetemes Egyházi tisztségeimre is így tekintek. Időben kell felismerni, hogy mi a következő feladat. Az embereket megszólítani, megérteni, ehhez idő, energia és békesség kell. Ezt keresem, erre vágyok 50 évesen túl is.

A honfüzesgyarmati református templomban megtartott egyházmegyei imaközösségen

Hálás vagyok a sok-sok eredményért, amit hat év alatt elértünk. Egyházmegyei napokat szerveztünk, táborokat, közös kirándulásokat. A lelkészi szolgálatok védelme, a gyülekezetek bokrosítása, a kis gyülekezetek bekapcsolása az egyház életébe – ezek voltak számomra az első helyen.  A kis gyülekezetekbe is igyekeztük elvinni az alkalmainkat.

Kiállítások, emléktáblakészítés, rengeteg templom- és parókia felújítás fémjelezte ezt az időszakot. A lelkészekkel közösen adtunk ki prédikációs kötetet. Büszkék lehetünk ezekre az eredményekre, mert együtt értük el lelkészekkel, gyülekezetekkel, gondnokokkal. Nincs tehát hiányérzetem. A szolgálatot egy olyan szolgatársnak adtam át, aki tőlem fiatalabb, és tömbben szolgál. Kész vagyok neki és munkatársainak minden segítséget megadni egyházmegyénk fejlődéséhez.

Lelkészfeleségével Tímeával Kárpátalján 2021

Jelenleg a lévai egyházközség lelkipásztora, nem tölt be semmilyen egyházi funkciót, habár voltak felkérések erre vonatkozólag. Szeretne egy kicsit megpihenni a mozgalmas évek után, amelyben ott van egy kudarc is, vagy inkább sokkal több időt szeretne fordítani a gyülekezetére?

A lelkészi szolgálatot nem az emberek, hanem Isten méri meg. Nem az a fontos milyen tisztségben vagy, hanem az, milyen lelkész vagy. A jó lelkész képes magasabb tisztség betöltésére. Nagy felelősség egyházi kormányzat élén állni. A gyülekezeti lelkész is vezető, egy közösség élén áll. Lévához négy leányegyházközség is csatlakozott az elmúlt években. Az esperesi vagy zsinati tanácsi tagság nagyon sok energiát vont el, de egyúttal rengeteg áldást is kaptam. Úgy éreztem, ha átadom ezeket a tisztségeket, példámmal többet segíthetek, mintha megtartom őket. A legmagasabb feladathoz és tisztséghez térhettem így vissza: a családomhoz és gyülekezeteimhez, s erre nekem szükségem is volt. Még teljesebbnek érzem így most a munkám, hisz közelebb lehetetek az igazi résekhez, a repedésekhez és az alapokhoz. Az egyház feje egyedül Krisztus, mi pedig azok a kövek, a lelki kövek vagyunk, akik beépülhetünk Isten lelki házába. Ezt a lelki házat szeretném még tovább építeni a jövőben szolgálati helyemen Krisztus erejével közösen Isten dicsőségére!

Iski Ibolya

Fotó: archív

 

Kassai Gyula

Születési év: 1968 Királyhelmec

Szolgálati területek: református lelkipásztor

Szolgálati helyek: Örös 1994-2005, Léva 2005-2022

Teológiai tanulmányok: Prága 1988-1993, Károly Egyetem Hittudományi Kar

Külföldi tanulmányok – Debreceni Egyetem Hittudományi Kar- pasztorálpszichológiai lelkigondozó 2003-2005

Hitvestárs: Mártha Tímea 1972 lelkész

Házasságkötés: 1993 Nagyszelmenc

Gyermekek: Tamás /1994/ politológus, Zsuzsanna /1997/ pszichológus

Fontosabb tisztségek: esperes a barsi egyházmegyében /2015-2020/, Zsinati tag és Zsinati tanácstag /2015-2020/

Kitüntetések: Erdély tiszteletbeli polgára 2012, Miskolc tiszteletbeli polgára 2012, Magyar Arany Érdemkereszt 2022