A Kálvinista Szemle májusi számában verssel köszöntjük az édesanyákat. Csonthó Aranka gondolatai után Ján Semjan püspökhelyettes elmélkedik a Szentlélek kiáradásáról.

A Református szemmel című rovatban Szarka Miklós teszi fel a kérdést: „Együttjárás után boldog házasság?” Majd így folytatja: „E címet olvasva a cím végén kérdőjel tűnik fel. Valóban kérdéses, hogy az együttjárás után a boldog házasság évei következnek? Igen, kérdéses, hogy a boldog együttjárást valóban boldog házasság követi-e.  Az idevágó statisztikai adatok figyelmeztetnek, és kijózanítanak bennünket. Magyarországon a megkötött házasságok fele tíz éven belül felbomlik. A házasságszerű együttélők vagy az alkalmilag együttélők esetében Európa-szerte még rosszabb a helyzet. Mi lehet mindennek az oka? Egy „titkos fiókban”, a szívemben és a fejemben sok száz párkapcsolati történet eseményanyagát őrzöm az elmúlt 30–40 évre visszatekintve. Ezeket végiggondolva sajátos felfedezést tettem. Rájöttem, hogy a kapcsolatok keletkezésén is már nagyon sok minden múlik. A párkapcsolatok keletkezésének kétféle forgatókönyvét különböztettem meg.” Hogy mi is ez a kétféle forgatókönyv, kiderül a cikkből.

Antala Éva a bűn és ember kapcsolatát közelíti meg többféle szempontból. A bűn Isten szemével című szakaszból megtudjuk, hogy: „…A Biblia a bűnnel szemben nem szerel le soha: a vigasztaló szó nem ragadtathat minket a világbeli gonosz, az egyéni és társadalmi bűnök igazolására. Ne úgy értsük tehát az eredendő bűnt, hogy mi csak az első emberpár bűneiért lakolunk, holott ősszüleink tettében ártatlanok vagyunk. Az a tett önmagában véve csakugyan nem tartozik reánk, vagy legfeljebb úgy, mint a későbbi bűnök figyelmeztető paradigmája. De azért mégsem vagyunk ártatlanok, mert az első emberpár minden ivadékát ugyanazzal a bűnösséggel fertőzte meg, amelybe maga esett. Mibennünk is ott van ugyanannak a bűnnek mérge.”

Kerecsényi Zoltán  az első magyar űrhajósról, Farkas Bertalanról elárulja, hogy reformtus gyökerekkel rendelkezik, és az írásból megtudjuk az űrrepülés körülményeit és a korabeli kutatómunkából is ad egy kis ízelítőt.

A dunamocsi gyülekezet történetéből kiderül, hogy több pusztító árvíz után is megújult a település, és egyházi épületeikre is nagy gondot fordítottak. Csokonai múzsája, Lilla mellszobra a parókia közelében látható. Hogy miért? Megtudhatjuk az „Árvizek túlélőinek utódai” című írásból.

Molnár Sándor zsinati főtanácsost, rimaszombati lelkipásztort március 15-én kitüntették a Magyar Érdemkereszttel a felvidéki református magyar óvoda- és bölcsőderendszer megújítása érdekében végzett munkájáért. Feke György „Az egyház otthont ad” című interjújából megtudjuk, hogyan zajlik egy ilyen díjátadó, és Szarvas László grafikus jóvoltából pedig a Magyar Érdemkereszt fotója is látható lapunkban.

Lapunkban ismét megtalálható a film és könyvajánló. Szemben állva? című írásában Ficzere Anikó néhány olyan mítoszról rántja le a leplet, amelyek gyakran gátolnak bennünket a sikeres konfliktusmegoldásban. Pl: „A konfliktusok megfelelő igyekezettel elkerülhetőek”, illetve „Konfliktusaik csak az érzelmileg labilis embereknek vannak.” (…) „A konfliktusok romboló hatásúak.” (…) A konfliktusok célja a másik fél meggyőzése az igazunkról.”

Híreink között szerepel az a pályázat, melyben a kassai református óvoda igazgatót keres, és újabb csendesnapot tartottak a komáromi teológus hallgatók. Nagy Zsolt érdekes elmélkedése és rádióműsor zárja a májusi számunkat.

Fritz Beke Éva