A komáromi református teológiai oktatás beindulásával, s azzal, hogy egyre kevesebb magyar református diák ment Prágába, kezdett elsorvadni a sok évtizedes kapcsolat a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Csehtestvér Evangélikus Egyház között.  A kapcsolat felújításának apropóját az a zsinati döntés indította el, amellyel  a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz. Voltak olyan zsinati képviselők, akik nem tudták elfogadni sem a csatlakozást, sem a döntés célját, mibenlétét és hozadékát, ezért azt félreértelmezve nemzetiségi indíttatásúnak állították be. Félretájékoztatták a külföldi nyilvánosságot is, (többek között a CSTEE vezetését ) sőt a legitim döntés ellen panaszt tettek a Szlovák Kulturális miniszterénél.  Ilyen az események után tett látogatást hosszú idő után első alkalommal 2009-ben a Csehtestvér Evangélikus Egyház  egész vezetése a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznál. Azóta évente, váltakozva Szlovákiában vagy Csehországban találkoznak és tanácskoznak az előre egyeztetett témákról.

Az idei tanácskozás helyszínéül az egyház vezetése az Európa Kulturális Fővárosát, Kassát választotta.  A vendégeket a helyi magyar egyházközség lelkipásztora, Orémus Zoltán esperes fogadta.  A csehországi vendégek a napirendi pontok ismertetése előtt megköszönték, hogy a  Szlovákiai Református Keresztyén Egyház híveinek pénzadományai segítették az ez év tavaszán árvízzel sújtott csehországi keresztyéneket.

A tárgyalási pontok között szerepelt a Csehtestvér Evangélikus Egyház és a cseh állam közötti vagyonjogi kérdések rendezése, a teológia valamely tudományágából doktorálók és a Csehtestvér Evangélikus Egyház viszonya, a lelkésztovábbképzés szabályozása a Csehtestvér Evangélikus Egyházban, a magyarok és szlovákok közötti viszony fejleményei a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban és az egyházak szembesülése a szekularizációval.

A Csehtestvér Evangélikus Egyház és a cseh állam közötti vagyonjogi kérdések rendezése kapcsán elhangzott, hogy  Csehországban, mint ahogyan Szlovákiában is a politika témái között időről-időre felmerült az egyház és az állam teljes különválasztása. Mivel a jogállamiság megköveteli a két fél vagyonjogi viszonyainak rendezését, - ami az egyházak állami támogatásának megszüntetésével, másfelől pedig a kisajátított egyházi vagyon visszaszolgáltatásával jár, illetve az egyházak kártalanításával, - az állam e kérdésben párbeszédet folytatott az egyházakkal és a  vallási közösségekkel. A  hosszas egyeztetés és tárgyalássorozat után megszületett a kölcsönösen elfogadható rendezés módja, amelyen törvényes formáját elfogadta a cseh törvényhozás – tájékoztatta a jelenlévőket  Pavel Stolař, a zsinati főgondnok helyettese hozzátéve, hogy az erről szóló 428/2012 Sb. számú cseh törvény 2014. januárjától lép érvénybe.   

Fazekas László püspök elmondta, hogy már több alkalommal is vett részt a szlovák kormány által összehívott, az állam és az egyház szétválasztását célzó egyeztető találkozókon. Véleménye szerint ezen megbeszélések alapján nem lehet kizárni, hogy a szlovákiai rendezés szem előtt fogja tartani a csehországi megoldást. Meglátása szerint pótolhatatlan tapasztalatokra és ismeretekre tettek szert ezen a téren a Csehtestvér Evangélikus Egyház képviselőivel folytatott tárgyaláson.  A tanácskozás során kiderült az is, hogy a csehországi rendezés két fél, az állam és az összes csehországi keresztyén felekezet közös képviselete között zajlott. A rendezés értelmében az állam a vissza nem szolgáltatható vagyon fejében több mint 10 éven át, minden év januárjában részletfizetésként törleszti az adott egyházzal szembeni halmozott tartozását. Továbbá a törvény hatályba lépése után a harmadik évtől kezdődően fokozatosan, évente 5 százalékkal csökkenti az 218/1949 Sb. számú törvény alapján fizetett állami támogatás összegét. A cseh vendégek arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyes egyházak polgári szerződést kötöttek az állammal, mivel ez az állam részéről nehezebben felbontható, illetve tekinthető semmisnek.            

A témával kapcsolatban elhangzott az is, hogy a  Csehtestvér Evangélikus Egyház a törvény megszületése előtt több mint 10 évvel létrehozta a gyülekezetek évente növekvő befizetéseiből gazdálkodó Személyi Alapot azzal a céllal, hogy szükség esetén majd ebből tudja kiegészíteni a lelkészeknek nyújtott állami támogatást, s idővel az egész egyházban át tudja vállalni a lelkészek fizetését [megj. egyházunkban ezt a célt is szolgálja a 1/2009. törvény a SZRKE Közalapjáról].

A tanácskozás során nyilvánvalóvá vált az is, hogy ha majd Szlovákiában is életbe lép az új rendszer, akkor fájdalmas döntés elé állítja a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat és annak vezetését. Egyrészt azért, mert felül kell vizsgálni a lelkészi állások számát, meg kell határozni a lelkészek munkakörét, fel kell mérni a gyülekezetek életképességét és számba kell venni a gyülekezetek áldozatkészségét, másfelől elő kell készülni a visszakerülő vagyon kezelésére, befektetésére, kamatoztatására. A Csehtestvér Evangélikus Egyház vezetői elmondták, hogy komoly előnynek tartják az elődök által 1918-ban kötelező érvénnyel létrehozott központi pénztárat és nem az egyes egyházmegyékre bízták az egyház pénzeinek kezelését. Mindezek, vagy ezekhez nagyon hasonlító lépések várnak a református egyházra és a gyülekezetekre. Itt az ideje, hogy elkezdődjön a felkészülés.

A tanácskozás második témája  a teológia valamely tudományágából doktorálók és a Csehtestvér Evangélikus Egyház viszonya volt. A beszélgetés során világossá vált, hogy míg Szlovákiában a távtagozatos képzésben résztvevő doktoranduszok tandíjat kötelesek fizetni, addig Csehországban nincs ilyen kötelezettség.  Szlovákiában viszont a nappali képzésben résztvevő doktoranduszok ösztöndíja lényegesen magasabb a Csehországinál. Szó volt arról is, hogy Szlovákiában is helyzeti előnyben vannak a teológiához közelebbi településeken szolgáló lelkészek, akik hamarább jelentkeznek tudományos képzésre, ugyanakkor egyik egyház sem tesz fizetésbeli különbséget a magasabb tudományos képzettségű lelkészek és azok között, akiknek nincs ilyen végzettségük.

A következő téma a lelkésztovábbképzés volt. A református egyház vezetése ismertette a vendégekkel a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkésztovábbképzési rendszerét, melynek kialakításánál a szabályozásunk megfogalmazói a Csehtestvér Evangélikus Egyház rendszerét is figyelembe vették. Kiderült, hogy a csehországi szeminárium rendszere szerint egyházmegyénként rövid, három napos, vasárnap estétől szerda estéig tartó szemináriumokat tartanak adott, általában gyakorlati témákról, pl. temetés,  keresztelő. Külön bizottság dönt az egyes szemináriumok elismeréséről, a lelkésznek pedig három évente legalább egy szemináriumon kötelezően részt kell venni.           

A tanácskozás során a vendégek elmondták, hogy a Csehtestvér Evangélikus Egyház szabályzata lehetővé teszi, hogy a lelkész öt évente egy alkalommal három hónapra fizetett tanulmányi szabadságra menjen. Kiderült az is, hogy minden kezdő lelkész köteles részt venni egy ún. belépési iskolázáson, melyen a lelkész napi gyakorlatának különböző, a lelkészképzésben nem oktatott készségeivel ismerkednek meg. A Csehtestvér Evangélikus Egyházban pár lelkész szupervízorra képesítő iskolázást is elvégezte.

A szlovák-magyar, illetve magyar-szlovák viszony legutóbbi fejleményei kapcsán Fazekas László püspök tételesen ismertette a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház néhány szlovák anyanyelvű lelkésze által is szorgalmazott, a Magyar Református Egyház Generális Konventje által elfogadott alkotmánymódosítás szövegét. Elmondta, hogy ennek alapján a szöveg majdnem összes vitatott megfogalmazását módosították is. Sajnálatosnak tartotta viszont, hogy  az utóbbi időben az egyházvezetés tanácskozásairól annak szlovák tagjai ismételten távol maradtak amikor az őket érintő dolgok voltak soron. Joel Ruml, a Csehtestvér Evangélikus Egyház zsinati esperese ugyanakkor örömmel üdvözölte a Magyar Református Egyház alkotmányának módosítását. Úgy vélte, hogy ezzel tulajdonképpen megszűnt a szlovák-magyar, magyar-szlovák viszonyban előállt feszültség kiváltó oka. Ezzel kapcsolatban felszólalt Marián Hamari szlovák püspökhelyettes, akinek véleménye szerint a módosítási javaslatok egy személy részéről érkeztek, de azok nem érintették a lényeget: a Magyar Református Egyház magyar nemzeti elkötelezettségének megszüntetését. Úgy véli, ha a Magyar Református Egyház más nevet viselne, az elfogadható lenne.

Géresi Róbert magyar püspökhelyettes a témával kapcsolatban kifejtette, hogy a vita alapkérdése az egyház mibenlétének tisztázása. Elmondta, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak a kezdetektől fogva voltak felvetései a Magyar Református Egyházzal kapcsolatban. Véleménye szerint jelenleg a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon belüli, nemzetiségi kérdés ügyében, a dolgok elcsendesedéséig, egy angol filozófus gondolatára kell támaszkodni a feleknek: „meg kellene maradni a békés meg nem értés állapotában.”

Batta István zsinati tanácsos részéről elhangzott, hogy zsinat döntése alapján néhány szlovák lelkész magatartását eseti bizottság vizsgálja és értékeli. A vendégeket tájékoztatta arról is, hogy az államigazgatástól eltérően az egyház igazgatása paritásos rendszerben működik: az egyházon belüli szlovák kisebbség csekély, de növekvő aránya ellenére az egyházvezetésben a magyar többséggel egyenrangú képviselettel bír.

Az idő előrehaladta miatt sajnos az utolsó témára, a szekularizáció megvitatására már nem maradt idő.

A tanácskozás végén a vendégek  részt vettek Kassa történelmi városmagját bemutató gyalogos városnézésen is, valamint a „Kassa- Európa kulturális fővárosa“ jegyében a Kassa-ÉRT találkozó folytatásaként megrendezett koncerten.

Vasárnap Pavel Kašpar, a zsinati esperes második helyettese a szlovák, míg Joel Ruml zsinati esperes a magyar nyelvű istentiszteleten hirdetett igét.

bi, ii