Az idei konferencia előadásait megelőzte a – Léván, ez év június 17-én bemutatott – 100 éves a felvidéki magyar református egyház című kiállítás, melyet Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója nyitott meg.

Venyercsan Pál

„Nemcsak a történeti tények bemutatásáról szól, hanem egy távkapcsolatrendszer kiépítését segíti elő, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán a közelmúltban alakult 20. századi egyháztörténeti kutatóintézet és a magyarországi, illetve a szlovákiai intézmények között” – mondta köszöntő beszéde elején Venyercsan, majd megemlítette, hogy a Református Teológiai Kar műhelyében született az itt látható kiállítás anyaga a hozzátartozó egyedi anyagot tartalmazó könyvvel együtt, melyet Léván mutattak be azon a napon, amelyen száz évvel ezelőtt ülésezett a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház jogelőd egyházi közösségének alkotmányozó zsinata.

Méltatta azok munkáját, akik megalkották a nagyszerű – gyülekezetek számára is hozzáférhető – ismeretterjesztő kiállítást. „Tudják, hogy példát kell állítani a jelenkori közönség elé. A bemutatott anyagban olyan életutak bontakoznak ki, amelyek tanúbizonyságot tettek emberi magatartásból, hitéletből, egyházhoz és nemzethez való hűségről. Ezen kívül a szemlélő megismeri a református oktatás, sajtó, vagy éppen a belmissziós munka történetét” – mondta Venyercsan.

Ezt követően egy októberben esedékes évfordulóra, a Calvin János Teológiai Akadémia 1991-es megalakulására hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva az intézmény munkájának fontosságát, hiszen azon kívül, hogy 1994-tól 2004-ig képezte jelen korunk lelkipásztorainak, hitoktatóinak számottevő részét, Molnár János dékánnal az élen, jelentős szerepet játszott a Selye János Egyetem megalakulásában. 

Somogyi Alfréd dékán

Miután a jelenlévők megtekintették az egyházunk 100 éves történetéből szerkesztett „roll up” összeállítást, átvonultak a konferencia helyszínére. Somogyi Alfréd dékán bevezetőjében a jelenlévők szívére helyezte az előadásokban bemutatandó egyházi személyiségek hitvalló szerepét, az idők viharában tanúsított helytállását. Megköszönte a szervezők munkáját, a hazai és külföldi előadóknak és kutatóknak a felkészülést – külön köszöntötte a Vatikánból érkező előadót, Tóth Krisztinát ­–, majd megnyitotta „Hitvalló egyház magyar mártírjai” konferencia második szakaszát.  

A plenáris előadások előtt még Petheő Attila a Történelmi Tudományok Tanszékének tudományos munkatársa szólt a jelenlévőkhöz. Bevezető szavai röviden ismertette a 2022-ben rendezett „Hitvalló egyház magyar mártírjai” című konferencia létrejöttének történetét, kiemelve, hogy nagyon nagy lökést adott nekik, mint szervezőknek a római katolikus és református egyház teljeskörű támogatása, melynek eredményeként a történeti jelentőségű egyházi anyagok digitalizálására is sor kerülhet.

Petheő Attila és Venyercsan Pál

Megköszönte Bukovszky László segítségét az egyetem és a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Intézetével kötött megállapodás létrejöttéhez, amely mérföldkövet jelent további kutatások terén. Reményét fejezte ki, hogy a 20. századi intézettel és a Nemzeti Emlékezet Intézetének bizottságával is jó együttműködés alakul ki. Az évről évre megrendezendő konferencia pedig arra fog szolgálni, hogy a több évtizeden át tartó diktatúra lelkekben hagyott nyomairól beszélve a jelen embere ismerje meg a történelmi tényeket.

Tájékoztatásul elmondta, hogy az idei konferenciáról is – a tavalyiról megjelenthez hasonlóan – készül egy angol nyelvű kötet, mely magyar fordításban is tartalmazza az előadások szövegét.

Az első előadást Bukovszky László – történész, levéltáros – a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa tartotta „Papok és lelkészek a diktatúrák árnyékában” címen. 

Bukovszky László

„Az elmúlt több, mint egy évszázad eseménysorozatai a történelmi egyházakat számos kihívás és megpróbáltatás elé állították” – ezzel a gondolattal vezette be előadását. Ezt követően a 19. század utolsó éveiben bekövetkezett egyházpolitikai változásokkal kezdődően mutatta be az egyház és mindenkori államhatalom viszonyát, különös tekintettel a felvidéki magyar ajkú történelmi egyházak sorsára.

Így a Trianon, az első Csehszlovák köztársaság, a visszacsatolás és az 1944-es nyilashatalom idején a zsidók gettósítása, haláltáborokba való elhurcolása ellen fellépő papok, lelkészek mellett rámutatott a rendszert kiszolgáló egyházi személyek tényére is. 1945 tavaszán véget ért a második világháború, és bár az új csehszlovákiai népi demokrácia garantálta a szabad vallásgyakorlatot, de elkötelezte magát az ateista világnézet mellett, a vallást megsemmisítendőnek tekintette, és ennek érdekében az egyházakat belülről is bomlasztani kezdte. A hitük mellett szilárdan kitartókat többszörösen börtönbe zárták, hogy ott lelkileg, testileg megtörjék.

1949 nyarán elindították a nyíltan kollaboráns, az ú.n. „békepapok” mozgalmát, akik az állam kiszolgálásán kívül még reprezentációs feladatot is kaptak. A pártállam a klérust a rendszer működtetésének eszközévé tette, így az egyház a pártállam fogságába került.

Az állambiztonság az egyházon belül is létrehozta a hatalommal titokban együttműködő személyek szerteágazó hálózatát, akik a világi személyek számára zárt szférából szolgáltak információval a pártállam felé. A hitvalló egyház tragédiáinak tanúságtételével párhuzamosan megjelent a túlélést jelentő kollaboráció ténye.

„Ha tényleg a diktatúra árnyéka mögé szeretnénk nézni, és az egyházüldözés áldozatainak emléke, példaértékű kiállásuk megőrzése a cél, az ellenállás versus együttműködés, üldözöttek egyháza versus ügynökök egyháza, leegyszerűsített interpretációján túl igyekezzünk a teljességre törekedni, hogy az egyház államszocializmusbeli sorsának szerepében történelmi feltárása kerekedjen ki” – mondta Bukovszky, majd előadását azzal a gondolattal zárta, hogy úgy tudunk teljes képet kapni arról, hogy mit jelenttett a felvidéki magyar papok és lelkészek számára a diktatúrák árnyéka, ha a vázolt szempontok mentén dokumentáljuk a hitvalló egyház mártírjainak személyes történetét.

Tóth Krisztina

Ezt követte Tóth Krisztina, Magyarország Szentszéki Nagykövetségén a 2022-ben megalakult Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltségének levéltári delegátusa, aki a vatikáni levéltári kutatás rejtelmeibe nyújtott betekintést „A 20. századi magyar források a vatikáni levéltárakban” előadásában.

A hallgatóság megtudta, hányféle levéltár tartozik a Vatikánhoz, hol helyezkednek el, hogyan lehet őket megközelíteni, melyik helyen milyen határidőn belül tudják fogadni a kutatókat s milyen iratokhoz lehet hozzáférni. Elmondta, a kutatónak érdemes előre tájékozódnia, hogy az általa óhajtott irat melyik szentszéki szerv hatáskörébe tartozhat. Ebben néhány hasznos kiadvány is segíthet, illetve az adott ügy kapcsán érdemes több levéltárat is felkeresni, majd összevetni a hazai és vatikáni forrásokat.

A források nyelvezete időszaktól függően többnyire latin, majd francia, angol német. Ezeken a nyelveken kívül még hasznos lehet az olasz nyelv ismerete is, de pl.: az adott nunciatúrai anyagban az adott ország nyelvén íródott dokumentumok is fellelhetők. Ismertette a Vatikáni Apostoli Levéltár felosztását is, és bemutatta a magyar szempontból legfontosabb szentszéki képviseletek jegyzékét – vagyis mely szentszéki képviselet mely korszakból hány doboznyi anyagot tartalmaz.

Majd konkrét példákon keresztül mutatta be, mi is található a prágai nunciatúra ill. alnunciatúra, a bécsi nunciatúra és svájci nunciatúra anyagában. A kongregációk, hagyatékok, Pápai Államtitkárság első szekciójának iratanyaga között milyen témákra számíthat a kutató. A Pápai Államtitkárság történeti levéltárában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja iratanyaga, Nemzetközi szervezetek iratai (XI. és XII. Pius idejéből), Hagyatékok (Agostino Casarolié ill. XI. Piusé), valamint kiemelt figyelmet érdemel az Ebrei sorozat.

A Pápai Levéltár történeti levéltárában fellelhető anyagból adott ízelítőből kiderült, hogy a felvidéki zsidóság megmentése érdekében tevékenykedő Slachta Margitról, a kárpátaljai görögkatolikus papság üldözéséről, illetve Mindszenty József mártír főpap szenvedéseiről, édesanyjával folytatott levelezésről, valamint megindító emberi sorsokról szóló iratok találhatók.

A Propaganda Fide történeti levéltár anyagának felosztásáról is értesülhettek a jelenlévők.  Az előadás összegzéséből kiderült, hogy a 20. század magyar anyagot tartalmazó fondok száma rendkívül szerteágazó. Különösen gazdag a Felvidékkel és Kárpátaljával kapcsolatos 2. világháború előtti anyag, míg az 1945 utáni szegényebb, de ezt az egyes nunciatúrák és államtitkárságon őrzött bejövő levelezés ellensúlyozza.

Fekete Rajmund 

Az előadók sorát Fekete Rajmund nyitotta meg „A remény apostola” – Mindszenty József című előadásával, melyből a jelenlévők előtt feltárul Mindszenty szolgálatának kora, személyisége, munkássága.

Az ’50-es években a kommunizmus is egyfajta vallás volt, melynek Bibliája Marx Tőkéje, ill. Mao, Sztálin munkái, katekizmusa a Kommunista kiáltvány volt. A kommunista terror rendszere az egységesítésen alapult. Az a rendszer mindent megtett, hogy megsemmisítse az egyház szolgáit – apácákat, szerzeteseket, papokat, bár a katolikus egyház komoly befolyással rendelkezett, hiszen a lakosság több, mint 65 % volt katolikus vallású.  Az új világot Isten, egyház és vallás nélkül képzelték el, és ehhez Rákosiék eleinte óvatosan közelítettek, hatalmuk megszilárdítása érdekében együttműködtek a klérussal, majd az egyházi iskolák államosítása után az egészségügy és szociális térről is kiszorították az egyházakat, végül az iskolai hitoktatást is ellehetetlenítették.

Az egyházi személyeket üldözték, bebörtönözték. Egy személlyel nem bírtak! Pehm József 1892-ben született Csehimindszenten, és 1941-ben vette fel a Mindszenty nevet szülőfaluja iránti tiszteletből. 1921-től 24 éven át zalaegerszegi plébános volt. Korán felismerte, hogy kommunizmus és a nemzeti szocializmus egyaránt fenyegetést jelent a magyar katolikus egyházra. 1944-ben veszprémi püspökként fellépett a vidéki zsidóság gettóba zárása, deportálása ellen, s ezért bebörtönözték.

A magyar katolikus egyház élére, az esztergomi érseki székbe 1945-ben került, és továbbra is szembeszállt a nácizmussal, majd kommunista diktatúrával. Sorra látogatta a börtönöket, internáló táborokat, fellépett a Szovjetunióba elhurcolt magyar foglyok kiszabadításáért, a külföldön élő magyarok sanyargatása és a  szlovák-magyar lakosságcsere ellen. Ez a bátor kiállás volt az alapja népszerűségének. 1946-ban bíborossá szentelték. A magyarországi államhatalom teljes erővel lépett fel ellene, s letartóztatását 1948. december 26-kára időzítették, és mindent elkövettek, hogy megtanítsák vallani. Koncepciós perével a külföld felé is példát akartak statuálni. A főpap példaértékű kitartásával erőt adott a nemzetnek, és mindenkit a kitartásra buzdított, kiváltképpen az 1956-os és az azt követő embert megpróbáló nehéz időszakban is. 1992-ben rehabilitálták, és a szentszéken folyamatban van a boldoggá avatása.

Lányi Gábor 

Lányi Gábor szintén 1956-hoz kapcsolódó témával készült a konferenciára, melynek címe „Incze Gábor lelkipásztor eltávolítása az óbudai gyülekezetből” volt. Incze Gábor egyháztörténészként a kiváltképpen a reformáció korával fogalakozott. 1956. október 20-án a Magyarországi Református Egyház egyetemes konventje bekérte az egyházkerületektől a háttérbe szorított személyek nevét tartalmazó jegyzéket, hogy rehabilitálják őket. A téma érdekessége abban rejlik, hogy ezek az emberek nem politikai ügyekből kifolyólag, hanem egyházon belüli, fegyelmi eljárások következtében lettek elmarasztalva. Az egyház a politikai koncepciós perek modelljét használta fel ezekben az esetekben.

Incze Gábor életrajzi adataiból kiderült, hogy teológiai tanulmányai mellett magyar-francia szakos tanári diplomát is szerzett, több helyen szolgált református lelkészként és 1945-től az óbudai gyülekezetbe került. 1956 februárjában kérette őt Fekete Sándor esperes, és lelkészhez nem méltó magatartással vádolta a nyugdíjkorhoz közeli lelkészt. Többek „fondorlatos” keresztelések vádjával is illette. Az esperes lemondásra szólította fel Inczét azzal a kikötéssel, hogy az óbudai lelkészi állás helyett egy hasonló volumenű budapesti állást adnak neki. Fekete Sándor maga biztatta az óbudai presbitereket – szépen félrevezetve őket – a lelkészcsere kérelmezésére, ugyanis Szabados Sándort szerette volna felhozni Incze helyére.

Amikor 1956 december 2-ára már eltávolították Incze Gábort az óbudai lelkészi állásából, a presbitérium levélben fejezi ki az esperes iránti neheztelését, miszerint félrevezette őket, és ezért szavazták meg a lelkészcserét. Incze ekkor 58 éves, a hercehurca kikezdte egészségét, és nem foglalta el a szegedi tanyavilágba szóló lelkészi állást, leszázalékoltatta magát. 1958-ban az egyház vezetése bocsánatot kért Inczétől, de anyagi jóvátételt nem kapott. Az agglegény lelkésznek a sorsa – közvetlen hozzátartozója nem lévén, senki sem szorgalmazta az ügy teljes kivizsgálását – nyugdíjba vonulása után ismeretlen.

Fritz-Beke Éva

Fritz-Beke Éva a hajdani nyitrai zsidómentő lelkész Sedivy László meghurcoltatásának körülményeiről tartott előadást. A nyitrai parókián található feljegyzésekből kibontakozik az emberséges lelkipásztor tevékenysége, melyet levéltári adatok, köztük a Nemzeti Emlékezet Intézete levéltárában őrzött hivatalos iratok egészítenek ki.

A visszacsatolást követően Nyitra az ott élő magyar lakossággal együtt az önálló szlovák állam területén maradt. 1939-ben elkezdődött a szlovákiai zsidó lakosság körében a kikeresztelkedés, és amikor 1942 tavaszán híre ment, hogy a március végéig megkeresztelkedettekre nem vonatkozik a gettósítás, majd elhurcolás – tömegesen kerestél fel a parókiákat, lelkészi hivatalokat e célból.

Sedivyhez is rengetegen fordultak a gyülekezetei körzetében élő zsidók, sőt, amikor a pozsonyi kollégáját helyettesítette, az ottani zsidóság köréből 50 személy vette fel a keresztséget. Sedivyt augusztus 27-én „Krstil židov” – zsidókat keresztelt – vád alapján letartóztatták, és azonnali hatállyal az ilavai gyűjtőtáborba vitték.

A Gardista című újság a letartóztatás másnapján már a nyitrai rendőrség jelentését felhasználva szellőztette meg az ügyet azzal megtoldva, hogy nyerészkedés, valamit Nyitra elmagyarosítása céljából történt mindez, ugyanis a 717 megkeresztelt zsidó személy azonnal magyarrá válik, mert a református az magyar vallás.

Sedivy meghurcolása 1942. november 25-éig tartott, amikor feltételesen szabadon bocsátották. Az aktákból az ügy kapcsán sok ellentmondás rajzolódik ki. A testileg-lelkileg megtört, 72 éves lelkész a gyűjtőtáborból való visszatérést követően az állami szervek által megfigyelve még bő másfél éven át szolgált a nyitrai református gyülekezetben az 1944 nyarán bekövetkezett haláláig.

A vészterhes időkben helytálló férfiú 2012. augusztus 3-án Raul Wallenberg születésének centenáriumán Helytállásért posztumusz oklevélben részesült, melyet a nyitrai lelkipásztor Ficzere Tamás vett át, mivel Sedivynek nincs élő leszármazottja.

Filep Tamás Gusztáv 

Filep Tamás Gusztáv az Egyházi emberek nyilasok és a gestapo kezén – „a világ legkülönösebb kálvinista gyülekezete” című előadásában főként a világ legkülönösebb kálvinista gyülekezetét mutatta be – amely 1944-ben a mauthauseni koncentrációs táborban összezárt politikai foglyokból alakult meg.

A gyülekezetalapítás ötlete egy pesti presbitertől, Fellner Frigyes közgazdász professzortól az MTA és a felső ház tagjától származott. Több heti rábeszélés után létrejött e gyülekezet, melynek főgondokául Szentiványi Lajost a Kisgazdapárt országos igazgatóját, lelkésznek Rátkai Károlyt az Esti Kurír felelős szerkesztőjét, gondnoknak egy evangélikus hajdani főispánt és egy reformátussá lett zsidó földbirtokost választottak meg. Rátkai Károly szabadulása után megjelent A kék torony című könyvében olvasható a mauthauseni foglyok története.

Gonda László

Gonda László a huszadik század második felében megtörtént meghurcolásra, ellehetetlenítésre hívta fel a figyelmet „Németh Géza (1933 – 1995): egy szokatlan lelkészi életpálya a 20. századi Magyarországon.”

Az előadást egy idézettel kezdte, melyben Németh Géza boldog embernek mondja magát, és mindezt annak ellenére, hogy 1967-túl 1968-ig tartó egyházi per után kizárták őt az egyházból és 1971-ben levették róla a palástot.  Meghurcoltatása miatt alkalmas a mártír címre, holott a feljegyzés szerzője külön felhívta a figyelmet a Németh ellen való radikális fellépésre, de semmiképpen sem úgy, mintha koncepciós per lenne, mert akkor népszerű lesz és bátor ellenállónak fogják tekinteni.

A zsinati bírósági iratok is megállapítják, hogy a Németh Géza által kezdeményezett templomépítés körül minden rendeben folyt, és nem volt szükség mártíriumra ahhoz, hogy a gyülekezet igényeit kielégítsék. „Vajon mit értettek a zsinati atyák a mártírium alatt ebben a kontextusban?” – tette fel a kérdést Gonda László.  Németh Gézát meghurcolták, becsületsértés vádját súroló kifejezésekkel illették, kizárták az egyházból. Ezt követően 12 évvel később ő maga boldog embernek tartja magát, bár az egyházban nem volt számára hely, de saját bevallása szerint mégis a helyén érezte magát.

Kóczián Viktória

Kóczián Viktória az előadása elején elmondta, hogy Gonda Lászlóval együtt a Legato Alapítványnál végzik kutatásukat, és így jutottak el Tőkés László püspök személyéhez, akinek 70. születésnapjára készítettek egy kötetet.

A könyvben nagyrészt az őt ünneplő barátok és kollégák írásai, valamint az ünnepelt eddig megjelent írásaiból készített válogatások kaptak helyet. A jövőre nézve pedig az a terv, hogy egy sokkal szélesebb körű válogatásból szeretnének egy hasonló jellegű könyvet megjelentetni.

Ebben az évben Tőkésnek az 1970-től 1990-ig készült írásaiból készült összeállítás kiadása a cél. Majd az előadó a dolgozat egyes pontjaiba adott rövid betekintést.

Kovács Ábrahám

A konferenciát Kovács Ábrahám „Török István a hitvalló teológus” című előadása zárta, melyben kirajzolódott a téma választásának miértje is. Török István a debreceni teológia dogmatika professzoraként maradt a köztudatban. Publikációi mindig józan hangvételűek voltak, kiváltképpen a ’30-as és ’40-es években, de ez alól nem képeznek kivételt az ’56-os vagy akár a későbbi időszakban megjelent munkái sem. Vérét nem hullatta a hazáért – az ilyen jellegű mártíromságot elkerülte. 64 éves korában nyugdíjazták.

A családi levéltári anyag alapján érdekes mozzanatok bukkannak fel életéből. Török István alázatosan, de bátran mert mindenkiről egészséges kritikát mondani, a nácizmustól kezdve a kommunizmuson át az egyházról is, ha ott „kisiklott vágányt” tapasztalt. 

Törökről példát vehetne a ma embere is, aki viszont általában nem mer bírálatot mondani, mert félti egzisztenciáját. Előadása végén rámutatott, hogy a rendszeres teológusok, egyetemei tanárok részéről nagyon fontosak lennének a Török féle kritikai hozzászólások ideológiákkal, vallásokkal, világnézetekkel kapcsolatban.

Tömösközi Ferenc 

A Hitvalló egyház magyar mártírjai II. elnevezésű konferencia végén Tömösközi Ferenc adjunktus, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara Történeti Tudományok Tanszékének oktatója megköszönte a kutatóknak a tartalmas előadásokat, a jelenlévőket pedig már most invitálta a témát feldolgozó következő fejezetére.

Fritz Beke Éva

Kép: Fritz Beke Éva, Fritz Rudolf