A zsinati ülés magyar és szlovák nyelvű istentisztelettel kezdődött. Nagy Ákos Róbert, a gömöri egyházmegye esperese az ApCSel 12, 1-17 igéit választotta igehirdetésének alapjául. Beszédének elején bevallotta, hogy amikor ezt az igeszakaszt olvasta, akkor az nagyon megszólította és elgondolkodtatta, s bízik abban, hogy hasonló lesz a hallgatóságának az érzése is ezzel az igeszakasszal kapcsolatban.

Röviden ismertette az előzményeket, hogy pünkösdkor megalakult az első keresztény gyülekezet, azonban nem voltak teljesen békések azok az időszakok. A hithű zsidók, az izraeliták nem állhatták a keresztyéneket, a főpapok pedig igyekeztek mindent megtenni, hogy a zsidók meggyűlöljék őket.

Követni Isten akaratát

„Heródes kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Megdöbbentő látni azt, hogy a hit, a vallás milyen könnyen válik a politika játékszerévé. Nem igazából a keresztény hittel és a vallással volt baja. Egyszerűen úgy igyekezett népszerűséget szerezni magának a zsidók szemében, hogy a keresztényeket üldözte és szorongattatta. Nem érdekelte őt sem Isten, sem ember, csupán egyetlen egy dolog: saját népszerűsége és saját céljai” – fogalmazott az esperes, majd hozzátette: Meg kell látnunk, milyen önző és gyarló tud lenni az ember s mennyire elszomoríthat bennünket, ha megtapasztaljuk, hogy az emberi önzőségtől és a gyarlóságtól, sőt személyes érdekek kiszolgálásától még olykor a hit, a vallás és az egyház sem mentes.

Mint mondta, ez állandó önvizsgálatra és Isten ügye iránti alázatra kell indítson bennünket. Imádkoznunk kell azért, hogy az önző érdekek és emberi akarat helyett Isten akaratát keressük és kövessük, úgy a magán, mint az egyházi életben, a zsinat munkájában is. Fontos kérdés legyen a számunkra az is, hogy különböző kihívások között felmerjük-e vállalni a hitünket az élet különböző helyzeteiben, vagy olykor kiszolgálói vagyunk eszméknek és hatalmaknak.

Igehirdetésében utalt arra, hogy az apostolok nem inognak meg és ezért nagyon komoly árat fizetnek. Jakabot, János testvérét karddal kivégzik, s a leírás szerint mindezt tetszett a zsidóknak. Éppen ezért Heródes Pétert is elfogatta. Szigorúan őriztette a börtönben, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.

 

„Itt érdemes egy picit megállni. A gyülekezet imádkozott a másikért. Fontos tanítása ez a mai történetnek. Az ember ugyanis többnyire magáért, esetleg szeretteiért, vagy saját gyülekezetéért, egyházáért imádkozik. De vajon imádkozunk-e a másikért? Azért, aki esetleg másképpen gondolkodik, aki máshol lakik, vagy esetleg nem úgy lép fel velünk szemben, mint ahogyan azt mi elvárnánk?

A történet alapján az egész gyülekezet buzgón imádkozik Péterért, a saját vezetőjéért. Isten szabadító hatalma nem is marad el. A bibliai tudósítás szerint az Úr angyala felébresztette Pétert, a bilincsek lehulltak a kezéről, és ezt mondta neki, vedd fel a felső ruhádat és kövess. Az angyal pedig kivezette az őrök között a börtönből Pétert, majd eltűnt a szeme előtt. Ekkor mondja Péter azt, hogy most tudom igazán, az Úr elküldte az ő angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép vár.

A hit nélkül imádkozó közösség

„Amikor olvastam ezt a történetet ezen a mondaton is egy kicsit úgy elgondolkoztam. Miért olyan nagy dolog ez? Egész életében, legalábbis a tanítványsága ideje alatt, nagyon sokszor megtapasztalhatta hogy Istennek van hatalma beleszólni az életébe.

Olyan érzésem van ennél az új rácsodálkozásnál, mintha Péter egy kicsit úgy kezelte volna, Isten a múltamban segített. Néha mi is olyanok vagyunk, hogy szívesen visszaemlékezünk Isten csodálatos hatalmára, de bízunk-e abban, hogy Isten a jelenben és a jövőben is képes az ő segítő, szabadító szeretetével jelen lenni úgy az egyéni életünkben, mint egyházunkban és a közösségi életünkben?” – tette fel a kérdést az esperes.

A történetet folytatva elmondta, hogy Péter a szabadulását csodálatos módon megtapasztalva boldogan siet vissza ahhoz a házhoz, ahol imádkoznak érte. Amikor megzörgette az ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálólány, hogy megtudja ki az. Megismerve Péter hangját örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt és hírül adta, hogy Péter áll kint, de azok azt mondták: Elment az eszed.

„Egy kicsit képzeljük el ezt a történetet. Péter boldogan megérkezik, bezörget oda, ahol buzgón imádkoznak érte, s amikor megmondják nekik, hogy beteljesedett, amiért buzgón imádkoznak, azt mondják a szolgálónak: neked elment az eszed. Az a közösség, aki buzgón imádkozik Péterért, nem igazából hisz abban, hogy az Isten kiszabadíthatja. Majdhogynem azt is lehetne mondani, kicsit eltúlozva, élő hit nélkül imádkoztak” – fogalmazott Nagy Ákos Róbert, majd hozzátette: Megtaláltuk a népegyház első példáját, amikor gyakorlatilag imádkoznak, de még sincs ott az az erős hitvallás és bizonyosság. Nem egy pozitív példa ez a hit nélkül imádkozó közösség. Mégis azt kell látni, még ha hit nélkül is imádkoztak, az Úristen akkor is meghallgatta az imádságukat. Még ha bizonytalansággal is, de bármikor lehet Istent keresni, mert ő meghallgatja az imádságunkat. Pétert végül beengedik, majd azzal bízza meg őket, hogy menjenek és adják tovább a hírt.

Isten meghallgatja imádságunkat

Igehirdetésében kifejtette: A tanítványság nemcsak abból áll, hogy rácsodálkozunk arra, hogy Istennek lehetősége van arra, hogy beleszóljon az életünkben, de ezt az örömüzenetet tovább is kell adni.

„Mi is sokszor kicsit nehézkésen mozgunk, inkább várakozunk, várakozunk a templomainkban, s harangozunk, talán olykor meg is sértődünk, ha kevesen jönnek hozzánk. De lehet, hogy nekünk is mozdulni kell. Azért szemléljük szomorúan a fogyatkozásunkat, mert lehet még mindig azt várjuk, hogy jöjjenek hozzánk az emberek. Fontos, hogy megtartsuk templomainkban az istentiszteletet. Fontos, hogy tanítsunk, oktassunk, zsinaton törvényeket fogadjunk el, de ha missziót nem végzünk, akkor a fogyatkozás szomorú bizonyossága vár ránk. Ne csak várakozzunk, hanem induljunk el az emberek felé – hangsúlyozta igehirdetésének végén Nagy Ákos Róbert esperes.

Jaroslav Széles kassai lelkipásztor a vak Bartimeus példázata alapján szólt a zsinati képviselőkhöz. Bevezetőjében elmondta, ma sokféle kiabálást hallunk tömegektől és egyénektől. A történetben is egy ember kiabál, akit a többiek megpróbálnak elhallgattatni. A vak Bartimeus tudja, Jézus ott van a közelben, s szeretné őt látni. Tudja, hogy ő több, mint egy ácsmester, ezért nagy merészséggel és reménységgel szólítja meg Jézust. Kitartóan kiabál, hogy észrevegye őt.

„Mi sokszor feladjuk, ha próbálkozásunk nem jár sikerrel. De ő nem adta fel. Jézus magához hívatta, majd megkérdezte tőle: mit szeretnél, hogy tegyek veled? Lássak – volt a felelete. Vannak, akik látnak, de valójában mégsem látnak. Bartimeus nem ment hiába Jézushoz. A hite meggyógyította őt azonnal, s láthatta gyógyítóját, akit azonnal követett. Nekünk is szükségünk van a látásra. Nem volt hiábavaló Bartimeus kiabálása, a kérése, hogy láthasson. Nekünk is így kellene tennünk, hogy láthassunk – mondta végezetül Jaroslav Széles.

A megfontolandó gondolatokat a határozatképesség megállapítása, az előző két ülés – a tavaszi és a 100. évfordulóra összehívott ünnepi zsinat – jegyzőkönyvének az elfogadása, valamint a jegyzőkönyvvezetők megválasztása követte.

Köznevelési törvény

Elsőként a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház köznevelésről szóló törvénytervezete került terítékre. A kidolgozott törvénytervezet beterjesztője, Básti Péter ismertette annak szükségszerűségét. Elmondta, hogy a legutóbbi törvény e témában 2000-ben született meg, s azóta nemcsak az állami jogszabályok változtak, hanem jóval több intézmény is működik egyházunk területén, mint korábban. A Zsinati Tanács egy munkacsoportot – Krausné Rebres Sarolta, Édes Enikő, Molnárné Pelle Beáta, Molnár Sándor, Kassai Gyula, Szénási Szilárd, Básti Péter – bízott meg a törvénytervezet kidolgozásával. Az elkészült törvénytervezetet elküldték véleményezésre az oktatási intézmények fenntartóinak, illetve azok igazgatóinak, de az érintettektől nem érkezett visszajelzés, így a zsinati képviselők a munkacsoport által kidolgozott törvénytervezetet tárgyalták meg, majd fogadták el.

Felmerültek olyan kérdések is, mint mikor derül ki valakiről, hogy alkalmas-e igazgatónak, illetve megvan-e arra a képessége, hogy ezt a posztot betöltse, de az is, hogy csak a református felekezethez tartozó töltheti-e be ezt a posztot, illetve mi a teendő, ha nem találnak ilyen személyt. Elhangzott, hogy minden esetben törekedni kell arra, hogy a református alapítású oktatási intézmény élén református felekezetű igazgató álljon. Amennyiben nem református személy jelentkezik e tisztségre, akkor fel lehet neki ajánlani a konfirmálás lehetőségét, amely felnőttek esetében legalább három hónapos előkészületet igényel.

A köznevelésről szóló törvény felsorolja a köznevelési intézmények fajtáit, meghatározza a köznevelési tanács és tanácsos feladatkörét, szabályozza az alapítást, átvételt, megszüntetést, rendelkezik a köznevelési intézmény hitéleti és erkölcsi rendtartásáról, az iskolaszékről és azok tagjairól, a köznevelési intézmény vezetőségéről, igazgatójáról, az igazgató kinevezésének, illetve visszahívásának feltételeiről, az igazgató és a helyettese, valamint az iskolalelkész feladatáról és kötelességéről, illetve a nevelőtestületről, alkalmazotti közösségről, szülői és nevelői közösségről, a végén pedig az eskütételről. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház köznevelésről szóló 1/2023-as törvénye 2024. január 1-jén lép életbe.

Szeretetszolgálat

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház szeretetszolgálatról szóló 2/2022-es számú törvényének módosítása előtt Haris Szilárd, a Diakóniai Központ igazgató-lelkésze ismertette és indokolta a tervezett változásokat. Elmondta, hogy a javaslat szerint a Diakóniai Központ igazgatótanácsa hat tagúra bővülne az eddigi 5 helyett, a hatodik tag pedig – az igazgatótanács tagjaival egyetértésben – a mindenkori egyik lelkészi főjegyző lenne tanácskozási joggal.

Mint mondta, az eddigi gyakorlat azt mutatja, jó, ha közvetlen együttműködés van az egyház vezetése és a Diakóniai Központ között, hiszen amikor közegyházi gyűjtésről van szó, illetve annak rendelkezéséről, akkor fontos a gyors és hatékony kommunikáció a Zsinati Tanács vagy annak valamelyik képviselője, a Diakóniai Központ igazgatótanácsa és igazgatója között – magyarázta Haris Szilárd.

Másrészt megoldaná azt a kérdést is, hogy ki hívná össze a Diakóniai Központ igazgatótanácsának alakuló ülését. Bár a meglévő törvény erről rendelkezik, de a részletekre nem tér ki. Így viszont evidenssé válna az, hogy az első ülést az egyetemes lelkészi főjegyző hívná össze – tette hozzá az igazgató. A lelkészi főjegyző viszont csak tanácskozási joggal venne részt az ülésen, szavazati joggal nem rendelkezne. A javaslat másik része a Diakóniai Központ igazgatója és az igazgatótanács tagjai fegyelmi ügyeinek a rendezéséről szóló rendelkezéseket tartalmazza, melyek eddig hiányoztak a törvényből.

A Zsinat jóváhagyta a szeretetszolgálatról szóló 2/2022-es számú törvény módosítására vonatkozó – ám a Zsinati Jogi Bizottság által korrigált – javaslatot, mely szerint az 1. § a következő szövegre módosul:

„(2) Az igazgatótanács hat tagból áll, akik közül legalább egy lelkészi képesítésű személy, egy pedig az egyetemes főjegyzők egyike. Az igazgatótanács tagjait a Zsinat választja meg a választási időszak kezdetét követő első ülésén az Egyház lelkészi képesítésű személyei vagy presbiteri tisztségre választható tagjai, valamint az egyetemes főjegyzők közül. Az igazgatótanács tagjainak megbízatása, beleértve az egyetemes főjegyzők közül választottét is, az új igazgatótanács megválasztásáig szól.”

A Diakóniai Központ működésével együtt járó esetleges fegyelmi ügyek rendezése érdekében a Zsinat – a bírósági illetékességeket megállapítva – módosította még a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyetemes Egyházi Bíróságról szóló 2/2006-os számú, valamint az egyházi bíráskodásról szóló IV. szabályrendeletet is.

Az Alkotmány módosítása

Pavol Gurbaľ szlovák egyetemes világi főjegyző indítványozta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Alkotmányában az egyháztagság szabályozásának módosítását. Indítványával korábban foglalkozott a Zsinati Tanács is, amely a ZST-80/2023-as számú határozatában az Alkotmánymódosítás kérdését széleskörű megvitatásra bocsátotta. A lelkészi közösség részéről azonban nem érkezett örvendetes fogadtatás a módosítással kapcsolatosan.

Rákos Loránt magyar egyetemes lelkészi főjegyző szerint az Alkotmány ilyen jellegű módosítása esetében biztonsági féket kell bedolgozni. Géresi Róbert püspök javasolta, hogy a téma kerüljön megvitatásra a Zsinat elé, amelynek a döntése majd mindenki számára kötelező lesz. Így került a javaslat a zsinati képviselők elé azzal, hogy Zsinat döntse el, kívánja-e módosítani az Alkotmány 5. §-ának (2) bekezdését vagy nem.

Az erre vonatkozó javaslatot, amely a lakhely szerint jegyzett egyháztagság kérdését illeti, hosszas vita előzte meg. Pavol Gurbaľ elmondta, még 2018-ban adott be erre vonatkozó javaslatot, amely azzal lett elutasítva, hogy az új Alkotmány ezt majd orvosolja, de ez ügyben nem történt azóta előrelépés. Géresi Róbert püspök jelezte, a megfontolt haladásnak a híve. Az egyháztagságnak az állandó lakhelyre való kötődése már idejétmúlt, változtatni kell ezen, bár érti az aggodalmakat a teljes feloldás miatt, amely károsan érintené a hagyományos gyülekezeteket.

A zsinati képviselők végül egy határozatot fogadtak el, mely szerint a Zsinat elismerve a stabilan helyhez kötött egyháztagság helyzetének a jelenkorban nehézkes fenntarthatóságát, kész arra, hogy a szabad egyházközség-választás lehetőségét megnyissa azon egyháztagok előtt, akik valamely egyházközséghez konfirmálásuk vagy származásuk vagy jelentős életesemény okán kötődnek vagy éppen ennek érdekében egyházközséget akarnak váltani. A Zsinat egyben elrendeli ennek a koncepciónak mentén az alkotmánymódosítás folyamatának a megkezdését, a 2024. évi tavaszi zsinati ülésre előkészítve a módosító törvénytervezetet.

Új elnök a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség élén

Porubán Ferenc főgondnok és Kiss Pál magyar egyetemes világi főjegyző indítványozta, hogy mivel a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség megbízott elnöke, Fekete Vince volt főgondnok, már több alkalommal kérte a Zsinatot, hogy mentse fel ebből a funkciójából, a Zsinat fogadja el lemondását. Helyette pedig javasolták új elnökként megbízni Csonthó Csabát, a Komáromi Református Egyházmegye egyházmegyei gondnokát.

A képviselők elfogadták a javaslatot azzal a kiegészítéssel, hogy a Zsinat megköszöni Fekete Vince nyugalmazott főgondnoknak a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség élén végzett többéves szolgálatát, életére és gyülekezeti szolgálatára Isten áldását kéri. A Zsinat a Szlovákiai Magyar Református Presbiteri Szövetség megbízott elnökének pedig megválasztotta Csonthó Csaba egyházmegyei gondnokot, amelyhez Istentől erőt és áldást kívántak a számára.

A Diakóniai Központ szervezeti és működési szabályzata

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának igazgatótanácsa elkészítette a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának szervezeti és működési szabályzatát, amelyet a beterjesztés alapján a zsinati képviselők elfogadtak.

A szabályzat rendelkezik a Diakóniai Központ nevéről, székhelyéről, az általa nyújtott szolgáltatások és ezek feltételeinek közzétételi módjáról, szerveiről, igazgatótanácsáról, igazgatójáról, gazdálkodásáról és annak ellenőrzéséről, ülések jegyzőkönyveiről, könyvelésről, a tevékenységről és a gazdálkodásról szóló éves jelentésről, illetve a záró rendelkezésekről.

Hitoktatók az oktatási intézményekben

A zsinati képviselők – kisebb egyeztetés után – ugyancsak elfogadták a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 3/2023-as törvényét az 1952. évi II. szabályrendelet módosításáról, amely a hitoktatóknak az oktatási intézményben a hitoktatásra való felhatalmazásáról, illetve annak mikéntjéről szól. A módosítás a 26. § A/1. bekezdésének a c) pontját érinti, amelynek a helyére a következő szöveg kerül 2024. január 1-jétől: „c) az egyházközség területén lévő nem református köznevelési intézményekben a református hittant tanítja, kivéve, ha a lelkipásztor javaslatára az egyházközség presbitériumától más lelkészi jellegű személy vagy hitoktató kapott megbízást”

Az első nap folyamán – a Közalapi törvény módosítására vonatkozó javaslaton kívül – a zsinati képviselők az összes beterjesztett programpontot megvitatták és kisebb módosításokkal elfogadták.

Szombaton tovább folytatódott a zsinati ülés, amelyen rövid áhítattal szolgált Rákos Loránt magyar egyetemes lelkészi főjegyző és Erika Dékányová, a Nagymihályi Református Egyházmegye esperese. Az első napirendi pontként a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjáról szóló 1/2009-es számú törvényének módosítása szerepelt.

A Közalapról szóló törvény módosítása

Ennek előzménye, hogy Rákos Loránt magyar egyetemes lelkészi főjegyző 2023. augusztus 21-én kelt beadványában tájékoztatta a Zsinati Tanácsot, hogy az 1/2009-es számú törvényt módosító 1/2022-es számú törvény megalkotását kiegészítve – a motivációs keret hatékony alkalmazása érdekében – szükséges még a 8. § (2) bekezdésének módosítása is a következő szöveggel:

„(2) Az egyházközség vagy egyházközségek bérleti és választói járulékai befizetésének jóváhagyott elhalasztásából vagy tartozásából keletkező hiány esetében a befizetés teljesítése után a befizetett összeg az eredeti kötelezettség évére vonatkozó szabályok szerint íródik az egyes keretekhez.”

Majd ismertette a jelenleg hatályos törvényt: A motivációs keret bevezetésével a 8. § (2) bekezdésének első mondata – „Ha a bérleti és választói járulékokból valamely évben nem folyna be akkora összeg, hogy az (1) bekezdés a)-e) pontjaiban megnevezett keretekhez az előírt összeget hozzá lehessen írni, akkor a személyi kerethez a befolyt összeg 5%-át kell írni, a többi kerethez írandó összeget pedig arányosan csökkenteni kell” –  a motivációs részkeret bevezetésével nehézkesen alkalmazhatóvá, ennél fogva pedig szükségtelenné vált, így a törvénymódosító indítvány az első mondat törlését javasolja.

Magyarázatként elmondta, a módosítást az indokolja, hogy tavaly a zsinat bevezette az úgynevezett motivációs részkeretet, amelynek a keretösszege minden évben 70 ezer euró. Mivel a törvényben benne maradt az öt százalékos elvonás, nem sikerült elérni a meghatározott keretösszeget, ami magával vonta azt is, hogy a kiosztásra is csak csökkentett keretösszeg állt a rendelkezésre. Jelenleg nem indokolt, hogy ez az öt százalékos keretelvonás szerepeljen a törvényben, azért terjesztettük be a zsinatnak ezt a módosítást – mondta Rákos Loránt.

Az egyetemes lelkészi főjegyző második módosítása a 15 §. (5) bekezdésére vonatkozott, amelynek a helyére – javaslata és a Zsinati által megvitatott szempontok összeegyeztetése után – a következő szövegezés kerül: „Az egyetemes egyházi szolgálatot végző lelkészek és léviták számára a motivációs részkeretből számított egy főre jutó átlagösszeg kerül kiosztásra”.

Ennek szükségességét pedig azzal magyarázata az, hogy az elmúlt évben a motivációs keret kiosztásánál az egyházunkban szolgálatot teljesítő intézeti lelkészek és léviták is a lakhelyük szerinti egyházmegyéhez lettek hozzákapcsolva. Ez leginkább a Pozsonyi és a Komáromi Református Egyházmegyét érintette, de a két szlovák egyházmegyét is, ahol szintén vannak ilyen szolgálatot teljesítő lelkészi jellegű személyek.

A motivációs részkeretet előkészítő bizottság javasolta, hogy az egyházmegyék köréből vegyék ki a 13 intézeti lelkészt, illetve lévitát, és helyezzék őket egy külön kategóriába, azzal a rendelkezéssel, hogy ők a hetvenezer euróból kalkulált egy főre eső átlagösszeget kapják meg.

Ennek a jogalapját teremtené meg ez a törvénymódosítás – fogalmazott Rákos Loránt, azzal a kiegészítéssel, hogy ennek értelmében azok az egyházmegyék, amelyekhez korábban intézeti lelkészeket, lévitákat soroltak be, a motiváció részkeret keretösszegéből egy főre lebontva magasabb összeghez jutnak, mint azt megelőzően. Másrészt pedig a javaslat mentesítené az adott egyházmegyei tanácsot ezen lelkészek és léviták szolgálatának a minősítése alól.

A beterjesztett javaslatot a zsinati képviselők elfogadták. A módosítás 2023. november 1-jén lép hatályba.

A Zsinat az idén már nem ülésezik, a következő év tavaszán folytatja munkáját.

Iski Ibolya

Fotó: Molnár Sándor