Lévai Attila dékán köszöntőjében utalt arra, hogy az 1968-as évet a mi vidékünkön más jellegű dolgok határozták meg, s az évszám hallatán itt más forradalmak jutnak az eszünkbe, de az ekkori nyugati történések hatásait érzékelve még napjainkban is fontosnak tartja a témával való foglalkozást és erre való teológiai reagálást. Ezután Daniel von Wachter, a lichtensteini Internationale Akademie für Philosophie professzora arra a kérdésre kereste a választ németül tartott előadásában, hogy mik is voltak a hatvannyolcas nemzedék lázadásainak megindítói, alap okai. Ebben az összefüggésben háttérként a marxizmus-leninizmust és neomarxizmust láttatta meg. Rávilágított, hogy a szocialista törekvések miként hatottak a 20. század második felének fiataljaira, akik a rendszerből való kitörés lázában égve valósították meg a 68-as kultúrforradalmat. Ebből is egyértelművé válik, hogy míg a szocializmus a munkásokra/munkás osztályra – legalább is kívülre ezt mutatva – támaszkodott, addig a 60-as és 70-es évek tiltakozó megmozdulásai ezt leginkább a diákokkal tették. Rajtuk keresztül terjedt az egész generációban a „mindent megkérdőjelezni!” életérzés, hatalmas pusztításokat végezve ezzel a tradíciókban és szokásokban.

Visky Béla, az erdélyi Protestáns Teológia Intézet tanára „Szabadság és fegyelem a keresztyén ember életében” címmel mutatta fel a rendszeres teológia vonatkozó meglátásait abból az egyértelmű meglátásból kiindulva, hogy szabadság és fegyelem nélkül nincs élet. Az előadó visszautalt Pál apostol e témában adott útmutatásaira és fejtegetéseire, majd körüljárta, hogy mit jelent az ígéret és a törvény az evangélium összefüggésében. Itt tett kitérőt a nagy teológiai vitákra e témát illetően, majd nagy reformátoraink kijelentéseit hangsúlyozva jutott el a bibliai értelemben vett szabadság felmutatásáig, ahol hangsúlyozta, hogy soha ne jusson eszünkbe az a gondolat – még megrezzenését se engedjük –, hogy Isten igazságtalan lenne.   

Rátérve a 68-as kultúrforradalom következményeire a posztmodern emberkép került teológiai-etikai térfelű bemutatásra Takács Klaudia, a tanszék végzős doktorandusz hallgatója előadásában „A posztmodern emberkép” címmel. Hogy mindezt egészében átláthassuk, meg kell néznünk azt a korszellemet, melyben ez az egész „él” és létezik. Így rámutatva a posztmodern lázadó jellegére és modernizmussal szembemenő voltára tudjuk csak felfedezni azokat az egyes szegmenseket, melyek egymás mellé kerülése vezet el bennünket a posztmodern emberképhez. Ha csak néhány szóval szeretnénk mindezt összefoglalni - vagyis ami a ma emberét jellemzi -, akkor ezt a következőekkel tehetnénk: válság, magány, kilátástalanság, közöny és értékrelativizmus. Egy bibliai történet képével élve: zűrzavar. Ennek tudatában halljuk meg mi is a hozzánk (is) szóló isteni figyelmeztetéseket: „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12,2), valamint „mindent, amit csak tesztek szóval vagy tettel, z Úr Jézus nevében tegyetek, általa hálát adva az Atya Istennek.” (Kol 3,17)

Maradva a következményeknél Pospíšil Miklós szintén végzős doktorandusz hallgató „A melegmozgalom hatása a ’68-as évek után” címmel mutatta fel a mozgalom kialakulásának okait, céljait, valamint a teológia tudományában érzékelhető veszélyeit. Rámutatott a szabadság, valamint a szexualitás keresztyéni szempontból hamis értelmezésének következményeire. Mindezt pedig tudományos kutatása során szerzett olvasási tapasztalataiból támasztotta alá.

Mintegy összefoglaló lezárásként előadásában Bernhard Kaiser, a kar rendszeres teológiai tanára és így a konferencia főszervezője, teológiai-etikai értékítélet alá vonta a 68-as kultúrforradalom törekvéseit és következményeit. Ahogy az előadásának címe is mutatta – „A szexualitás eszközként való felhasználása a társadalom változtatása céljából” –, legnagyobb veszélyt abban látta, hogy a szexualitás kiválik a házassági szövetség kereteiből, és azt eszközként használják fel a társadalom megváltoztatása céljából. Így került megemlítésre az ember Freud általi ösztönlényként való meghatározása, majd Reich szexuális boldogságot kiemelő életmeghatározása és Marcuse társadalom-elképzelései. A családi élet és kapcsolatok változásainak ez időbeli boncolgatása és etikai értékelése után hangzottak el a teológia és az egyház előtt álló kihívások, melyek közül olyan feladatok kerültek kiemelésre a Szentírást alapul véve a keresztyén emberkép bemutatása, Isten Igéjének evangéliumként és törvényként való hirdetése, megtérésre és Krisztusban haló hitre hívás (még a kitaszítottság veszélyét is vállalva). Ám jól tudjuk, hogy ennek bekövetkezte csupán Isten kegyelme, nem emberi érdem.

A zárszóban Bernhard Kaiser visszaemlékezett néhány mondat erejéig 1968-as személyes ilyen terű élményeire, majd azon reményét fejezte ki, hogy e tartalmas napon elhangzottak segítenek bennünket az ebben a témában való eligazodásban és Isten szavára figyelve megtaláljuk a helyes utat.

A konferencián elhangzott előadások egy – jó reménység szerint – hamarosan megjelenő konferenciakötetben is olvashatjuk majd, amelyben megtalálható lesz majd a svájci professzor, Harald Seubert, (családi okok miatt) elmaradt előadása is „Az autoritás és az autoritással szembeni ideológia a ’68-as mozgalomban” címmel (Csík György doktorandusz hallgató fordításában).

Takács Klaudia