A reformáció több volt, mint a keresztyén egyház megújítása, mivel mind a gazdasági, mind a kulturális életben számos változást idézett elő. A 16. században a reformáció felbukkanása alapvetően meghatározta a magyar nyelv fejlődésének irányelveit. A latin nyelv uralta felekezeti beszédet a bibliafordítások nyomán mindinkább felváltotta a magyar nyelv használata mind az igeolvasás, mind az igehallgatás terén.

A reformáció elterjedése nem volt könnyű és gördülékeny folyamat. A katolikus egyház létezésében meggyengült, sőt válságos helyzetbe került. Magyarország lakosságának 90%-a az évszázad végére a protestáns hit mellett döntött. A török támadások következtében meggyengült politikai hatalom és a katolikus klérus hatalmi eszközöket felhasználva ellenakciót indított. Kezdetét vette a sok áldozatot követelő ellenreformáció.

A Nagykaposi Református Egyházközség ennek kapcsán emlékezett meg a gályrabságra ítélt protestáns prédikátorokról és tanítókról, valamint az őket kiszabadító holland admirálisról, Michiel de Ruyterről. Az eseményt jelenlétükkel megtisztelték holland református testvéreink: A ROEC alapítvány képviseletében jelen volt Williem Rutterkamp, Rijssenből, a Jagstpoel Fonds alapítványt Harm Boiten és felesége Zwany képviselte. Ők Amersfortból érkeztek.

Délelőtt az Újkenyérre tartott úrvacsorai istentiszteleten Igét hirdetett a helyi közösség lelkipásztora Pándy Árpád. Felemelő érzés, hogy az úrvacsorára a nagykaposi Erdélyi János Alapiskola adományozott egy kenyeret, amit ők a Magyarok Kenyere Mozgalomba való bekapcsolódásuk eredményeképp kaptak.

A délutáni istentiszteletet az Ungi Református Egyházmegye esperese, Kraus Viktor tartotta, majd gyülekezetünk lelkipásztora köszöntötte a holland vendégeket. Hollandia  évszázadokon át testvéri kapcsolatokat ápolt a magyar reformációs törekvésekkel. A nap tiszteletadás volt a holland testvéreknek, akik gyülekezeteink munkáját folyamatosan segítették, támogatták a Református Ifjúsági Központ megépítését és napjainkban a templom felújítási munkálatait.

Csoma László deregnyői lelkipásztor ismertette a történelmi helyzetet, amikor a hitükhöz és elveikhez következetesen ragaszkodó protestáns prédikátorokat és tanítókat a politikai és egyházi hatalom meghurcolt, megbüntetett, sokak áldozatául estek az üldöztetéseknek.

1674. március 5-én mintegy hétszáz protestáns lelkészt és tanítót idéztek meg a Pozsonyban felállított különbíróság elé. Közülük 336-an jelentek meg, 284 evangélikus és 52 református. A koholt vád ellenük hazaárulás, felségsértés és a katolikus egyház megsértése volt. Követelték, ismerjék el bűnösségüket és térjenek át a katolikus hitre. A vádlottak nem voltak hajlandók elismerni bűnösségüket, hisz tudatában voltak annak, hogy meghurcoltatásuk egyedüli oka felekezetük volt. A legálhatatosabbakat várbörtönre, majd a Habsburg uralkodó egyetértésével gályrabságra ítélték. Negyvenkét lelkészt Nápolyba hurcoltak, közülük csak harmincketten maradtak életben, akiket eladtak gályarabnak. Európa protestáns országaiban sorsuk nagy visszhangot keltett. Gyűjtés indult kiszabadulásuk érdekében. A személyenkénti 100 talléros váltságdíjat a bécsi holland követ fizette ki. Maga Michiel de Ruyter admirális ment értük Nápolyba, hogy levétesse kezükről a bilincset és holland hajóra szállíttassa őket. A meggyötört embereket a következő szavakkal fogadta: „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Kisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabdítottam.”

Az istentiszteleten fellépett az Apáti Miklós vegyes kar Barkó Zsuzsa karnagy vezetése alatt és a Fabotó Citerazenekar Boczán Ferenc vezetésével. A holland vendégek felköszöntése után az istentisztelet résztvevői átmentek a Református Ifjúsági Központba, ahol leleplezték a Michiel de Ruyter admirális tiszteletére készült emléktáblát, két határon túli fafaragó – Halavács Béla (Kárpátalja) és Réti Zoltán (Erdély) alkotását. A Cantabile Kamarakórus előadásában reformáció korabeli énekek hangzottak el, majd Üveges Eszter tolmácsolásában Muraközy GyulAa A gályarabok énekelnek c. költeményét. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Bitay Levente, Magyarország kassai konzulja is.

Michiel de Ruyter 1607-ben született Vlissingenben egy egyszerű család negyedik gyermekeként. Élénk szellemű, vállalkozó kedvű gyermek volt, saját bevallása szerint egyedül a tengerész hivatásra volt alkalmas. 1622-ben önként jelentkezett tüzérnek a szárazföldi hadseregbe, majd itt szerzett tapasztalatait kiválóan kamatoztatta a hajótüzérségnél. 1637-ben mint jó nevű tengerész egy hadihajón kapta első kapitányi megbízatását. 1640-ben kinevezték ellentengernaggyá. Több expedícióban vett részt Portugália ellen, védve Hollandia érdekeit. Az Atlanti óceánon hajózva érte a hír, hogy kitört a második angol-holland háború. A hollandok afféle csodatevőként várták de Ruyter visszatérését. Pályafutásának legnagyobb haditette, hogy 1666-ban, négynapos csatában fényes győzelmet aratott az angol flotta felett. Miután 1676-ban kiszabadította a magyar protestáns gályarabokat, Szicília partjainál ágyúgolyó sebesítette meg a lábán és az így kapott fertőzésben még ebben az esztendőben belehalt. Hollandiában nemzeti hősként tisztelik, a világ kilenc legnagyobb tengernagyja között tartják számon. Számtalanszor adta tanúbizonyságát bátorságának, rátermettségének és emberségességének.

Ezentúl emléktábla őrzi Michiel de Ruyter holland admirális hősiességét és példamutató magatartását a nagykaposi Református Ifjúsági Központban. A faragott emléktáblán feltűnik a gályarabok alakja, az admirális flottája, és fába vésve híressé vált mondata, ami a megmentett lelkészek kiszabadításakor elhangzott.

A bensőséges hangulatú megemlékezés a helyi gyülekezet tagjai által előkészített szeretetvendégséggel fejeződött be.

 Reformata, Demjénné Kovács Erna