Elkezdődött a negyven napos böjt

„Miért böjtölünk – kérdik –, ha te meg sem látod, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, és az embereiteket mind munkára hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve.

Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az ÚR kedves napjának? Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!

Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” (Ézs 58,3-10)

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Böjtfő vasárnapja van, a húsvétot megelőző negyven napos böjt első vasárnapja, s erre az alkalomra a református bibliaolvasó vezérfonal szerint nemrég olvasott igerészt választottam, ami nagyon megszólított és elgondolkodtatott.

Nálunk reformátusoknál nincs bevett egyházi gyakorlat és hagyomány a böjttel kapcsolatban. Ha ma egy református embert megkérdezünk, szokott-e böjtölni, legtöbbször azt a választ kapjuk: mi reformátusok nem tartjuk úgy a böjtöt, mint katolikus testvéreink! A böjtöt azonban nem a katolikus testvéreink találták ki. Isten igéje többször is beszél számunkra a böjt áldásairól, formáiról, lehetőségéről. Sőt, maga az Úr Jézus is böjtölt, éppen innen ered a húsvét előtti 40 napos böjti időszak is, tanított is róla, amikor itt járt a földön.

Bennünk, reformátusokban azonban sok tévhit és hamis elképzelés él a böjttel kapcsolatban.

A másik, amit mond a ma embere, hogy igen, ő időnként böjtöl, tisztító vagy méregtelenítő kúrát tart, illetve léböjtöt, mert nagyon jót tesz a szervezetnek és egészségügyi szempontból nagyon fontos. Sőt, ma már egész iparág épül rá, és a különféle cégek újabbnál újabb kúrákat kínálnak számunkra. Nincs ezzel semmi bajom, félre értés ne essék: aki úgy érzi, szüksége van rá és szeretné, a józanész keretein belül, alkalmazza.

Azonban azt világosan látnunk kell, hogy ez nem az Isten igéje szerinti böjt. Mert Isten nélkül minden önmegtartóztatás, vagy lemondás, a böjt valóban csak diéta, fogyókúra, tisztító kúra lesz. A böjt azonban sokkal többről szól. Elsősorban nem a testünkért, hanem a lelkünkért van, a lelkünknek szól.

Mit is tanít Isten igéje számunkra a böjtről, miért fontos, mi a célja és milyen módon kell gyakorolni?

Az ézsaiási igében azt olvastuk, hogy a nép fellázadva kérdezi Istentől, minek böjtöljenek, ha úgy sem hallgatja meg őket, minek sanyargassák magukat?

Ez az ige egy nagyon fontos dologra mutat rá az emberi elképzeléseinkről, a szívünk állapotáról. Hiszen itt azt gondolják – és sokszor mi is, hogy a böjt arra való, hogy majd ezzel kikényszeríthetik Istentől a válaszaikat, hogy szóljon hozzájuk, s megadja mindazt, amit kértek, úgy ahogyan azt ők akarják.

Nem így gondolkodunk mi is sokszor a böjtről és magáról Istenről is? Ha én lemondtam valamiről, Isten ezt vegye számításba és ezért adja meg azt, amit én akarok. Ha adakoztam, Isten tegye meg azt, amit én kértem tőle. Ha egész életemben a templomban ültem, és olyan jó ember voltam, Isten fogadjon be a mennyek országába és sorolhatnánk, még mennyi mindent tévesen képzelünk és hiszünk Istennel és az Ő tanításával kapcsolatban.

Csakhogy ez nem így működik! Az Úr nem tartozik nekünk semmivel. A mennyországba egyedül Jézus Krisztus érdeméért, az Ő kereszthaláláért, az Ő értünk végzett áldozatáért, a Benne való hitért fogad be! Az Úrtól pedig a böjttel semmit nem kényszeríthetünk ki! Nem erre szolgál, nem ezért kaptuk! A böjtre nem Neki, hanem nekünk van szükségünk. De nem az a célja, hogy megkapjuk, amit mi akarunk! Hogy kicsikarjuk az Isten válaszát, vagy, hogy szóljon hozzánk!

A keresztyén böjt lényege, hogy azért mondunk le valamiről – lehet az étel, ital, beszéd, televízió, internet, legyen az bármi – mindezt azért hagyjuk el rövidebb vagy hosszabb időre, hogy azt az időt, amit ezekre szántuk volna, azt az Istenre való odafigyelésre, a befelé való fordulásra szánjuk, hogy ez által is egyre közelebb kerüljünk Istenhez. S míg Rá figyelünk, jobban megismerjük Őt és az Ő ránk vonatkozó akaratát, megtisztuljon az érzékelésünk, a hallásunk, elmélyüljön a Vele való kapcsolatunk.

Isten nélkül a böjt, csak diéta, fogyókúra, s lehet, hogy a szervezetünknek jót tesz, de az életünk, a szívünk nem fog változni általa. De ha valóban elcsendesedünk és az Úrra szánjuk az időnket, akkor az Ő jelenlétében átformálja a szívünket, a gondolatainkat, megerősít a Benne való hitünkben. S ha éppen valamilyen ételről mondunk le, akkor talán még a télen ránk rakódott néhány plusz kilótól is megszabadulunk. De nem ez a böjt célja, ez csak egy plusz hozománya, következménye.

Böjtölni tehát nem azért kell, hogy lefogyjunk! Még csak nem is azért, mert a vallásunk, a hagyományaink ezt írják elő! Ez minden keresztyén ember számára egy óriási lehetőség! Ha úgy érezzük, meggyengült a hitünk, valami zavar keletkezett az Úrral való kapcsolatunkban, valamit szeretnénk megérteni az Isten országáról, vagy a magunk életére nézve, akkor a böjt egy eszköz lehet ebben a számunkra.

Ha mélyebben és odaszántabban figyelünk az Úrra, jobban megéljük az Ő akaratát, az Úr kijelenti magát nekünk, beragyogja fényével szívünket, felhozza bűneinket és megtisztít azoktól, és megerősíti a Vele való kapcsolatunkat. Ha nem vonja el a figyelmünket más, hanem komolyan vesszük, és figyelünk az igére, az Úr megnyitja a szemünket a láthatatlan dolgokra, sokkal jobban érzékelni fogjuk az Ő jelenlétét, s jelenlétében gyógyulni fog a lelkünk, s épülni az életünk.

A mai igénkben elmondja az Úr: mit sem ér a böjtünk, ha csak külsőségekből áll, de közben a lélek, az ember szíve semmit sem változik. Hiába gyötörjük magunkat, ha közben minden marad a régiben. Ha az Istenhez és a másik emberhez való viszonyulásunk, hozzáállásunk nem változik.

De az Úr szerető és irgalmas, ezért figyelmeztet és útmutatást is ad arról, milyen is az a böjt, ami számra tetsző, így olvastuk Ézsaiás prófétától: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,6-7)

Ha így teszünk, azt mondja, meghallgatja kéréseinket, felragyog világosságunk, beheged a sebünk és szólni fog hozzánk!

Adja az Úr, hogy ebben a nagyböjti időszakban, tudjuk sokkal komolyabban venni az Ő szavát, jobban megérteni az Ő akaratát. Hogy ilyen formában még inkább fel tudjunk készülni a nagypénteki és a húsvéti evangéliumra, ünnepre, az Úrral való találkozásra. Ámen

Imádkozzunk:

Drága Urunk! Hálás szívvel köszönjük, hogy újra elérkezhettünk a nagyböjti időszakhoz! Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy mi reformátusok és minden ember tudja megérteni és komolyan venni, hogy te nem véletlenül adtad a böjt lehetőségét. Had tudjuk lemondani valamiről azért, hogy még több időt tölthessünk Veled, Rád figyelve, megértve igédet, ránk vonatkozó akaratodat! Köszönjük ennek a lehetőségét, köszönjük a böjt áldásait és így kérünk, te készítgesd a szívünket a húsvéti ünnepre! Tisztogass, erősíts, gyógyíts bennünket! Az Úr Jézus nevébe köszönjük, hogy meghallgatsz minket! Ámen!

Reformata

Fotó: archív