4Móz 22 és Róm 13,1–7 (ÓSZ) „Csak azt mondhatod, amit én mondok neked" (35)! Bálám útjának két rendkívüli mozzanata van. Az egyik, hogy az Úr angyala egy mély és szűk hegyi úton ellenségesen útját állta, s ezt a stoptáblát Bálám szamara hamarabb meglátta, mint a nemzetközi celeb próféta. A másik különös dolog, hogy az angyal, aki szembeszáll Bálámmal, nem egy védelmező, erősítő figura. Ahogy a kerúb lángoló kardjával lezárja az Éden kertjét, úgy áll az angyal kivont kardjával Bálám útjába. Egy lezárt kert, egy elzárt út: ez is lehet angyali élmény. Mindez mesésnek tűnik, de van mondanivalója. Vonakodó magatartásából Bálám megértette, milyen veszedelmes és felelősségteljes úton jár. Az Istentől kapott utasítás szerint kell eljárnia és beszélnie, különben a könnyelműen kimondott szó az ő vesztét okozza. Ezt jelképezte előtte a kivont karddal útját álló angyal látomása. Állj meg, nézz körül, és menj át – ahogyan a gyerekeknek is tanítjuk az úttesten való átkeléskor.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy azt mondod: állj! Mert vannak olyan helyzetek, amikor egy stoptáblával találjuk szembe magunkat, és megszakítod a rohanó tempónkat. Nézz körül! – mondod. Mert fontos érzékelnünk, mink van, hol vagyunk és min kell átkelnünk. Menj át! – mondod. Köszönöm, hogy Hozzád és áldásaidhoz vezető úttá válhat minden földi utunk. Ámen.