3Móz 14,1–32 és Róm 2,1-10 (ÚSZ) „Amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el" (1). Pál azt mondja, hogy amikor másokat megítélünk, magunkat ítéljük el. Valóban így van. Mások megítélése ugyanis azt jelenti, hogy képesek vagyunk különbséget tenni jó és rossz, helyes és helytelen között. Márpedig, ha ez így van, akkor nem lehet mentségünk a bűnök elkövetésére. Ha ismerjük a helyes és a helytelen közötti éles határvonalat, nem kereshetünk kibúvókat a saját hibáinkkal kapcsolatban. Igen, Isten igéje arra kötelez, hogy lépjünk fel a bűn ellen, és világítsunk rá, ha valamelyik embertársunk letér a helyes útról, de tegyük ezt mindig alázattal, szeretettel. S amikor mások életét értékeljük ilyen szempontból, ne feledjük mérlegre tenni a saját éltünket is.
Fohász: Uram, taníts meg szeretettel és alázattal tekinteni mások hibáira, és segíts őszintén megvizsgálni és elkötelezetten tisztogatni a saját életemet. Szentlelked cselekedje ezt bennem. Ámen.