Szeretet - Láska kórus

A hálaadó istentiszteletre a pozsonyi Bartók utcában lévő Evangélikus Hittudományi Egyetem temploma adott otthont, ahol a közösség a rendszeres vasárnapi alkalmaikat – istentiszteletet a felnőtteknek, vasárnapi iskolát a gyerekeknek – tartja.

A hivatalos megkezdése előtt negyedórával a dicsőítő csoport tagjai hitvalló énekkel és zenei kísérettel fűszerezve dicsőítették Istent, majd közösen a bekapcsolódó megérkezettekkel.

Park Sungkon

Az istentisztelet Park Sungkonnak, a Pozsonyi Koreai Református Gyülekezet lelkipásztorának magyarul és angol nyelven elhangzott köszöntésével kezdődött, majd imában fejezte ki háláját az elmúlt húsz év szolgálatáért.

Lee Jongho 

Itt van Isten köztünk, hangzott el a pozsonyi koreai hívek ajkáról először a saját nyelvükön, majd pedig magyarul az Isten imádására hívogató ének. Az Apostoli hitvallás után is felemelő volt belehallgatni, hogyan hangzik koreaiul a Ki Istenének átad mindent dicséret, amire az áment Lee Jongho gyülekezeti fővezető imádsága tette rá.

Kim Minhát

Az igehirdetés választott igei részének felolvasására az egyik középiskolás diáklányt, Kim Minhát kérték fel. A Szeretet – Láska kórus Jézus, az életem értelme éneket adta elő Kim Gcunbac karnagy vezetésével. Zongorán kísért Hong Jeongyun, hegedűn pedig Kim Hyeri. A koreaiul előadott énekükben az igazságra, az igazi életre, az útra, amelyen járnunk kell és az élő kenyérre vonatkozó kérdésekre keresték a választ, amelyre a két szóból álló felelet: Jézus Krisztus! – teljes erőből hangzott el a kórus részéről.

 Géresi Róbert püspök

„Ti, mint a koreai gyülekezet, sok ezer kilométerre a hazátoktól Isten Szentlelke által közösséget formáltok, és arra a haza felé tartotok, amelyet Isten ajándékoz minden benne hívő számára. Hálát adunk azért is, hogy velünk, szlovákiai reformátusokkal közösséget vállaltok” – ezzel a gondolattal vezette fel a Jn 6,26-27 igei versek alapjául szolgáló, az évfordulóhoz is kapcsolódó magyarul elhangzó igehirdetését /Park Sungkon tolmácsolta koreai nyelvre/, amelyben a kegyelem ajándékára és a hit fáradozására helyezte a hangsúlyt.

Elmesélte, akik kevéssé ismerik a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat, meglepődnek, amikor meghallják, hogy az egyház területén három nyelven hangzanak el az igei szolgálatok. „Magyarul, szlovákul – és mi a harmadik? – teszik fel kíváncsian. Angolul? Németül? A válaszom: koreaiul, s mondjuk ezt Isten előtti hálával. Köszönjük Istennek, hogy vagyunk és áldhatjuk felséges nevét. Hála Neki!” – hangsúlyozta a püspök.

a korai református gyülekezet

Igehirdetésének alapjául az ötezer ember megvendégelésének története szolgált, melynek kapcsán kifejtette, Jézus „jeleknek” nevezi azokat a csodákat, amelyeket az Atya hatalmával vitt véghez. János evangéliuma következetesen különbséget tesz a „csoda” és a „jel” között. Csoda volt, hogy a víz borrá lett Kánában; csoda volt a kapernaumi tisztviselő fiának meggyógyítása; csoda volt, hogy Jézus a vízen járt; csoda volt Lázár feltámasztása.

„De jellé csak azok számára váltak, akik hittel közeledtek Jézushoz, akik elfogadták őt Isten Fiának” – magyarázta Géresi Róbert, rámutatva arra, hogy a csodák az emberi tapasztalaton túlmutató események lehetnek az életünkben. Mondjuk sokszor: csoda, hogy túlélte; csoda, hogy meggyógyult; csoda maga a teremtett világ.

A gyülekezeti közösség

 „A kérdés az, hogy a jelre felfigyelünk-e? Felismerjük-e, hogy a csoda mögött Isten hatalma és szeretete áll? A Jézust kereső tömeg látta a csodát, de nem értette meg a jelet. Azt várták, hogy a csoda újra és újra megismétlődjön az ő hasznukra, és Jézus legyen az a király, aki földi bőséget ad. Nem látták meg, hogy Jézus ennél sokkal többet akar adni: nemcsak erre az életre, hanem az örökkévalóságra vezető megváltást” – nyomatékosította Géresi Róbert.

A püspök beszélt arról is, hogy Jézus felhívja a figyelmet arra, hogy fáradozzunk az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad. Majd feltette a kérdést, ha ajándék, miért kell érte fáradozni, hiszen, mint mondta, református hitünk szerint az üdvösség Isten ajándéka, nem emberi érdem vagy cselekedet eredménye.

Kim Hyeri

Magyarázatában kifejtette, hogy az üdvösség valóban ajándék. Krisztus megváltó szenvedése által Isten ajándékozza nekünk a kegyelmet. De az embernek oda kell fordulnia ehhez az ajándékhoz, s ez pedig nem tétlenséget szül. A Pállá lett Saul is azon fáradozott, hogy életében a Szentlélek uralkodjék, és hogy az evangélium mindenhová eljusson – fogalmazott Géresi Róbert, aki azzal foglalta össze igehirdetésének üzenetét, hogy

akik hitben élnek, tudják: a mennyei kenyeret ajándékba kapjuk, de hálás szívvel kell munkálkodunk az evangélium megéléséért és továbbadásáért.

Az igehirdetés üzenetére ráfelelő ének – Az egyháznak a Jézus a fundámentuma – alatt körbejártak a vörösbársonyos adománygyűjtő zsákok a hívek között, amelyekben az indíttatás által felajánlott összegeket helyezték el.

Az összegyűjtött adományokat Park Sungkon lelkipásztor köszönte meg imádságában, melyben kifejtette, hogy különleges alkalom a mai, hiszen a gyülekezet megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli.

Palcsó Attila

A 20. évforduló kapcsán a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház felkért szolgálattevői is kifejtették gondolataikat. Elsőként Palcsó Attila nemzetközi és ökumenikus kapcsolattartással megbízott külügyi zsinati tanácsos angol nyelven az 1Thessz 4,9 versével köszöntötte a ünneplő Pozsonyi Koreai Református Egyházközség tagjait:

„A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől, hogy szeressétek egymást.” (1Thessz 4,9)

Bevezetőjében elmondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy az évforduló alkalmából ő is köszöntheti a gyülekezetet. Emlékeztetett arra, hogy Park Sungkon lelkipásztor felkérésére néhány évvel ezelőtt már járt közöttük, majd 2022-ben részt vett Söulban a Koreai Presbiteriánus Egyház 107. Zsinatán, ahol egyházunkat képviselhette a jóvoltukból.

Szeretet - Láska kórus

„Nagy öröm számunkra, hogy a koreai testvéreink távol a hazájuktól itt a pozsonyi gyülekezetben is második otthonukra találhattak. A kezdetektől fogva nekünk mindig is példamutató volt koreai testvéreink ragaszkodása a hitükhöz és az Úr Jézus Krisztushoz. Ez a huszadik évforduló is ennek a tanúbizonysága. Képesek voltak először saját gyülekezetet alapítani, majd azt nem csupán megtartani, hanem még bennünket is, mint református testvéreiket a hitben olyan sokszor és sokféleképpen támogatni“ – nyomatékosította Palcsó Attila megemlítve azokat a szolgálatokat, amelyekkel gazdagították a szlovákiai református egyházat: magyar és szlovák nyelvű gyülekezetek meglátogatása, a koreai Ammi missziós csoport szolgálata több alkalommal és helyszínen, a cigánymisszió érdekében végzett erőfeszítéseik, valamint a diakónia, a helyi gyülekezetek és egyének különböző anyagi támogatása.

Megköszönte Park Sungkon lelkipásztornak a testvéri gondoskodását és barátságát Pál apostol egyik levelének sorát idézve: „A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől”.

Hozzátette:

„Mi ezt annyi sokszor megtapasztaltuk, hiszen ennek az áldásai nem múlnak el sohasem. A koreai gyülekezet munkájával és missziói jelenlétével hozzájárult nem csupán az egyházaink közötti együttműködés, de a koreai, magyar és szlovák néppel való kapcsolattartás elmélyítéséhez is, ezért különösen hálával tartozunk!“ – ,majd végezetül azt kívánta, hogy az Úr adjon nagyon sok örömet és sok-sok áldást életükre és munkájukra.

Vargaeštók Dávid

Vargaeštók Dávid, a Szlovák Köztársaság Fegyveres Testületei és Erői kötelékében működő Ökumenikus Lelkigondozói Szolgálat Központi Irodájának igazgatója, tábori lelkész is angol nyelven fejtette ki gondolatait.

/Közös barátságuk Park Sungkonnal 2004-ben kezdődött, amikor Szlovákiába érkezésük után Komáromban telepedett le a családjával, Dávid pedig akkor kezdte meg a teológus éveit a városban. Együtt tanulmányozták a Bibliát, s Dáviddal, aki angolt is kitűnően beszélte, a magyar nyelvet igyekezett vele megismertetni. Dávid volt az első teológushallgató, aki részesülhetett a koreai gyülekezet anyagi támogatásában. Amikor tábori lelkésszé való kinevezése után Pozsonyba került, több alkalommal is felkérték igehirdetési szolgálatra az istentiszteleti alkalmakon, de keresztelésre és úrvacsoraosztásra is./

Iski Ibolya, Palcsó Attila, Géresi Takács Klaudia, Géresi Róbert, Park Sungkon, Kim Seokran, Buza Bodnár Aranka, Vargaeštók Dávid

„Egy gyülekezet életének húsz éve okot ad a hálára, de a csendes alázatra is. Amikor ma visszatekintünk, a bibliai Jósafát királlyal együtt vallhatjuk: Nincs erőnk szembenézni ezzel a hatalmas sereggel, amely támad minket. Nem tudjuk, mit tegyünk, de szemeink Rajtad vannak – idézte fel a Krónikák II. könyvének igéit, majd erre kapcsolódva fejtette ki a hit lényegét, amely nem az emberi erőn, tapasztalaton vagy sikeren alapuló bizonyosság.

„A hit kaland – de nem az emberi bátorság kalandja; hanem az Istenbe vetett bizalom kalandja, aki a menny és a föld Ura” – tette hozzá.

Emlékeztetett arra, hogy amikor húsz évvel ezelőtt megalakult ez a gyülekezet, sok minden bizonytalannak tűnt, hiszen újdonság erejével hatott rájuk a környezet, nyelv, kultúra és ezen kívül megannyi kérdés és aggodalom foglalkoztatta a híveket.

dicsőítő csoport

„Ennek ellenére mégis itt született meg egy közösség, amely úgy döntött, nem a saját lehetőségeire, hanem az Úrra szegezi tekintetét. Pontosan ebben rejlik a hit igazi bátorsága: elismerni a gyengeségünket, és ugyanakkor Isten ígéretére támaszkodni” – hangsúlyozta Vargaestók Dávid.

Kifejtette, a bibliai hitbeli példák arra tanítanak bennünket, hogy az ember legnagyobb küzdelme nem a túlélésért folytatott küzdelem, hanem a maradandó értékű élet megélése.

a gyülekezet tagjai felolvassák a missziós nyilatkozatukat 

„Ebben senki sem állhat meg a saját erejéből. Csak az, aki Isten kegyelmére támaszkodik. Ezért valljuk: „Nincs erőnk… de szemeink rajtad vannak. A hit azt is jelenti, hajlandóak vagyunk vezettetni magunkat. Aki az Úr szolgálatába áll, nem tudja pontosan megtervezni, hová vezesse Isten. Nem szabhat határokat, és nem mondhatja: eddig Uram, de ne tovább. Bár ez az út néha igényes, de soha nem üres. A hit bátorság, hogy továbbmenjünk, még akkor is, ha nem tudjuk, merre, de elég, ha tudatosítjuk, kit követünk és kihez tartozunk.”

A hittel kapcsolatban kifejtette môg, hogy a hit küld minket a világba. Istennek nincs ránk szüksége, mégis tanúkat hív – nem az erőseket, hanem a hűségeseket; nem a tökéleteseket, hanem azokat, akik hajlandóak. Isten országa nem a pénz hatalma vagy az emberi okosság által növekszik, hanem imádság, engedelmesség és Isten Igéjébe vetett bizalom által.

„A harc nem a tiétek, hanem Istené” – idézte fel a hittel kapcsolatban a 2Krón 20,15 igéjét Vargaeštók Dávid, majd abban a reményben fejezte be köszöntő beszédét, hogy az alázat, a hit bátorsága és a szolgálat öröme kísérje a gyülekezetet továbbra is.

Buza Bodnár Aranka

Buza Bodnár Aranka, a Pozsonyi Református Egyházközség lelkipásztora magyar nyelven fejtette ki gondolatait, bevallva, hogy csak előző nap késő délutánján jelezte részvételét a mai alkalomra, így nem is készült előre megfogalmazott szöveggel, ami meglepetés is lehet a fordító számára. Visszaemlékezett arra az időszakra, amikor teológushallgatóként ő is igyekezett megtanítani Park Sungkont magyarul, akit később, mint tanáraként tisztelhetett a teológián.

„Ő volt az első tanárom, aki könyvvel ajándékozott meg, s ez nagyon jól esett.” Beszélt a közös szolgálatukról és kölcsönös segítségnyújtásról, s megemlítette, hogy az előző este csillag alakú pogácsát sütött a mai alkalomra, emlékeztetve arra, hogy a keleti bölcseket is ez vezette Jézushoz.

Az alkalom első része Géresi Róbert püspök áldásával zárult.

A II. részben, amelyet különleges ünnepi programként hirdettek meg, a gyülekezet közösen mondta el a missziós nyilatkozatukat, melyben kifejtették, hogy részt vesznek abban a munkában, amelyet Isten kezdett el és Ő maga visz véghez, közösségük Jézus Krisztusnak a szolgálatát és életét a gyakorlatban éli meg, az egyházuk a Szentlélek közösségére és a Szentlélekre támaszkodik. Együttműködnek a helyi egyházakkal, különösen a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházzal. Kifejezték meggyőződésüket, hogy élen járnak abban, hogy a világ világossága és sója legyenek.

A missziós nyilatkozat után Park Sungkon lelkipásztor és Lee Jongho gyülekezeti missziói osztályvezető fennállásuk huszadik évfordulója alkalmából 10 ezer eurót adományoztak a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház számára, amelyet Géresi Róbert püspök és Palcsó Attila külügyi zsinati tanácsos vettek át.

A 20. évfordulóra készült tortát többek között Géresi Róbert püspök, Géresi Takács Klaudia, Park Sungkon és Kim Seokran vágta fel.

A gyülekezet húsz éves történését szöveggel ellátott vetített képeken keresztül mutatták be a 2006-os megalakulástól kezdve mind a mai napig, hogy honnan hová jutottak: milyen alkalmaik voltak, minek örülhettek, örvendezhettek, annak ellenére, hogy a gyülekezet tagjai – a kiküldetésük befejezése után – általában két-három évente kicserélődnek.

Nemcsak a koreai református gyülekezet húsz éves, hanem ugyanennyi éve teljesít szolgálatot a Szlovákiában átmeneti időre kiküldött dolgozók hitének épülésén és megerősítésén Park Sungkon lelkipásztor és Kim Seokran, akiknek szolgálatát Kin Geunbae gyülekezeti vezető méltatta, majd  emlékplakettet adott a jeles évforduló alkalmából.

Az alkalom közös fotózással és szeretetvendégséggel zárult.

----------

Pozsonyi Koreai Református Gyülekezetnek, beleértve a gyerekeket is, 120 tagja van. Szlovákiában 1500 – 2000 koreai él, többségük a Samsungnál, a Kiánál és partnercégeiknél vannak alkalmazásban. Általában három-négy évre szól a kiküldetésük, amikor hazamennek, helyükre újakat küldenek ki, akik szintén beépülnek a gyülekezet közösségébe.

A koreai református közösség 2014 óta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház missziói gyülekezete.

A gyülekezet 2014 márciusában fordult levélben a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetőségéhez, hogy az egyház fogadja, illetve tagolja be a Pozsonyban és Érsekújvárott /ma márott nincs/ élő koreai reformátusok által alkotott pozsonyi közösséget missziói gyülekezetként.

Géresi Róbert püspök átveszi a koreai gyülekezet ajándékát Park Sungkontól

Kérelmükben felvázolták, hogy a közösséghez harmincan tartoznak, ebből húsz felnőtt és tíz fiatalkorú. Istentiszteleti alkalmaikat heti rendszerességgel Pozsonyban tartják. Lelkipásztoruk Park SungKon, a Koreai Presbiteriánus Egyház kiküldöttje. Lelkigondozói munkájának eredményeként 2006 januárjában megalakult az érsekújvári, majd három évvel később, 2009-ben a pozsonyi közösség is. 2013 szeptemberéig mind a két helyszínen vasárnaponként rendszeresen tartottak istentiszteleteket. Mivel időközben az érsekújvári közösség megszűnt, így jelenleg már csak Pozsonyban gyűlnek össze vasárnaponként.

2014. május 10-én, a Rimaszombatban ülésező Zsinat tagjai jóváhagyták, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház keretén belül megalakuljon a koreai missziói gyülekezet.

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, PKRGY