Bír 16,1–21 és Jn 7,14–24 (ÓSZ) „Elhagyta őt az Úr" (20). Sámson álmából felkeltve is biztos volt abban, hogy Isten Lelkének ereje vele van. Ám hamar rá kellett jönnie, hogy elhagyta őt az Úr. Azonban nem Isten hagyta őt cserben, hanem ő hagyta el előbb az Urat, amikor feltárta titkát felesége előtt. Természetesen nem a házastárs előtti titkolózásra buzdít az ige, hanem arra int, hogy minden helyzetben, körülményektől függetlenül elsősorban Istenünkhöz, az Úrhoz ragaszkodjunk. Ne hagyjuk magunkat elcsábítani! Nincs az a kincs, érték, ember, ami vagy aki többet tudna adni az Úrnál. Természetes, hogy vannak vágyaink, álmaink, és szeretnénk azokat elérni. Azonban nem mindegy, hogy ennek mi az ára. Ne hagyjuk el hitbeli meggyőződésünket, ne áruljuk el Urunkat azért, hogy saját céljainkat érjük el. Inkább kérjük el az Úrtól, hogy az ő áldása legyen jövőnkön!
Fohász: Uram, köszönöm, hogy az evangélium arról szól, hogy „velünk az Isten" (Mt 1,23). Köszönöm, hogy velem vagy, és nem hagysz el, még akkor sem, amikor én tékozló fiú módjára elhagyom a Te atyai házadat. Kérlek, áldd meg jelenléteddel életemet, árassz el jóságod ajándékaival, és maradj velem minden nap. Ámen.