Bír 6,1–10 és Jn 5,10–15 (ÓSZ) „De ti nem hallgattatok a szavamra" (10). Ismét kezdetét veszi az Isten és Izráel közötti huzavona. Izráel ismét eltért Urától, aki ezért büntetésül idegeneket eresztett népére. Ezúttal azonban érthetően kifejti, miért cselekszik ekképpen. Nem leli örömét a büntetésben, hanem azért teszi, hogy megértesse népével: egyedül vele maradhatnak meg. De Izráel még nem tanulta meg a leckét, és csak akkor fordul vissza Istenéhez, amikor az ellenség fegyverei fenyegetik. Isten azonban nem elégszik meg vészhívásokkal. Ő nem alkalmi szabadító akar lenni, hanem egész életünk Ura! Ne csak akkor keressük, amikor baj van, ne csak segítséget kérjünk tőle. A vele való kapcsolat ennél sokkal gazdagabb. Keressük az ő jelenlétét minden helyzetben!
Fohász: Istenünk, köszönjük, hogy Te nem egy tőlünk távoli, ránk ügyet sem vető király vagy, hanem szüntelenül keresed velünk a kapcsolódást. Köszönjük, hogy személyesen ismerhetünk, Atyánknak nevezhetünk, és megoszthatjuk Veled életünk minden szegletét. Bocsásd meg, valahányszor elutasítjuk közeledésedet. Maradj életünk szerves része rossz és jó időben egyaránt. Ámen.