Nyolc évig volt a Református Teológiai Kar dékánja, majd úgy döntött, hogy nem indul a következő választási időszakban, mert szeretné a máshová helyezni az életében a prioritásokat. Öt év telt el azóta, s most ismét Ön a kar dékánja. Miért fogadta el az Akadémiai Szenátus döntését, illetve milyen elképzeléssel vág neki megbízatása következő négy évének?

Valójában egy kényszer-szülte helyzet megoldását tartottam szem előtt akkor, amikor igent mondtam újra többek felkérésének eleget téve a dékán-jelöltségre. Nem szerettem volna még (újra) dékán lenni, de Somogyi Alfréd dékánunk lemondása után a kar hirtelen dékán nélkül maradt, s engem bízott meg az egyetem rektora egy fél éves időszakra a dékáni teendők ellátásával.

Tóth János rektor és Lévai Attila dékán

Mivel van már némi elképzelésem és (a kari felső-vezetésben eltöltött majd 14 év után) valami tapasztalatom is annak kapcsán, miben is áll egy dékáni tisztség betöltése, ezért – átérezve a kar iránti felelősséget elsősorban – vállaltam újra a jelölést. Ellenjelöltem most sem volt, a meghallgatásra november 27-én került sor, ahol felvázoltam terveimet, elképzeléseimet a kar életére és munkájára vonatkozólag.  A választási bizottság december 4-én egyhangúlag választott meg a kar dékánjává, s egyetemünk rektora december 10-i hatállyal négy évre ki is nevezett a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánjává.

Elképzeléseim tekintetében elsődleges szempont a kar egyetemi keretek között való megtartása. Ez sem magától értetődő, tudván és látván, milyen kevesen választják az elmúlt években a teológus hivatást – holott ez lenne karunk meghatározó profilja. Minden más terv és elképzelés ennek a tevékenységnek a fényében kap értelmet.

A komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karán egyre kevesebb a hallgatók létszáma, nem éri el még a hatvanat sem. A missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakon viszont a korábbi esztendőkhöz képest majdnem megduplázódott az elsősök száma, a református teológia szakon viszont mindig kevesen kezdik meg tanulmányaikat. Az idei oktatási évben csak egy hazai, nappali tagozatos hallgató van, bár a többi évfolyamban sem jobb a helyzet. Hogyan alakult a 2025/26-os oktatási évben a hallgatók létszáma a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán?

Idén a nappali tagozaton egy hallgatónk szerzett doktori oklevelet, de ugyanez érvényes a kisdoktori programunkra is, ahol a rigozórusi képzési eljárás keretén belül ugyancsak egy hallgató végzett. A református teológia mesterszintű összevont tanulmányi programon, amely elsősorban a református lelkészeket hivatott képezni, három hallgató szervezett diplomát. A missziológia, diakónia, szociális gondoskodás alapképzésben hét, a mesterképzésben pedig tíz hallgató fejezte be tanulmányait.

Örömmel mondhatjuk, hogy idén többen kezdték meg a tanulmányaikat az egyes tanulmányi programokon, mint a korábbi években. A nappali tagozatos doktori képzésre egy hallgatót vettünk fel. A rigozózus képzésre egyelőre nincs hallgatónk, de ez bármikor megváltozhat, mert itt menet közben is lehetőség nyílik a megadott témára jelentkezni.

Ami a nappali tagozatos református teológia szakos hallgatók számát illeti, akik lelkipásztori képzésben részesülnek, ebben az esztendőben az összevont alap- és mesterképzésben összesen nyolcan kezdték meg tanulmányukat, akik közül a nagyobbik rész az individuális képzési keretek között végzi tanulmányait.  

 A missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakon viszont pozitív növekedés tapasztalható. Tizenöten kezdték meg tanulmányaikat az alap-, a mesterszintű képzésen pedig heten. A számuk ugyan nem növekedett meg jelentősen, de a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakos hallgatóknál majdnem dupla annyi számnál tartunk, figyelembe véve az elsősök évfolyamát, mint a korábbi esztendőkben. Ez ugye értelemszerűen örömre ad okot mindannyiunk számára, hiszen mi vagyunk az egyetem legkisebb kara.

Tóth János rektor, Lévai Attila dékán, Szénási Lilla dékánhelyettes

A jelenlegi állás szerint is mindössze 59 hallgatónk van az összes tanulmányi programunkon, van még tehát hová fejlődnünk, ami a hallgatói létszám növekedését illeti. Nekünk is érdekünk, hogy lehetőleg minél nagyobb létszámmal tudjuk a képzéseinket megvalósítani.

Ugyanakkor lehangoló lehet azzal szembesülni, hogy évről évre mégis csökken még ez az alacsony hallgatói szám is. Hogyan tudnák megállítani a csökkenést és elérni a növekedést?

Az elmúlt években hathatósabban törekedtünk a megszólításra, arra a fajta kampányra, amely gyakorlatilag a lehető legtöbb téren igyekszik felhívni a figyelmet a képzéseinkre. Nyilvánvalóan az az elsődleges szempont, hogy a következő években is lehetőleg ennyi hallgatónk legyen, mint amennyi lediplomázott, illetve jó lenne, ha annál inkább több. S ami a lényeges, hogy akiket megszólítunk, s el is jönnek a felvételi vizsgára, azok a későbbiekben, – mert ez a legmeghatározó – az akadémiai év megkezdésekor be is iratkozzanak a képzésekre. Sajnos előfordult ennek ellenkezője is.

Szeretném az elkövetkezendő időszakban is intenzívebbé tenni azokat a folyamatokat, amelyek a  megszólításra vonatkoznak: különböző mediális felületeken, újságokban, portálokon, tömegkommunikációs eszközökön, akár a Reformata honlapon.

Figyelünk majd arra, hogy lehetőség szerint legyünk ott mi is azokban az iskolákban, ahová a nyitott napok keretén belül ellátogat az egyetem képviselete, illetve a teológusok és a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakos hallgatók közössége gyülekezetlátogatásokra is kijárjon. Ennek keretében egy-egy egyházmegyei közösség előtt is igyekszünk felhívni a karunkra és oktatási programjainkra a figyelmet, ily módon toborozva  hallgatókat a képzéseire.

Mindezen törekvések ellenére a hazai teológus hallgatóknak a száma évről évre kevesebb. A többséget sajnos még mindig a magyarországiak teszik ki.

Ez így igaz. Ezt a sajnálatos folyamatot, hogy több teológus hallgatónk legyen, évek óta nem tudjuk áttörni. A teológus hallgatók létszámának a csökkenése több okra is visszavezethető. Leginkább talán mégis az a fajta tényleges elhívás és megszólítás hiányzik, amely oda juttat egy fiatalt még akkor is, ha tudatában van annak, hogy anyagiak szempontjából nem a legmegbecsültebb hivatások közé tartozik a lelkészi pálya, de ennek ellenére mégis azt mondja, felvállalom a nehézségekkel együtt, mert Istennek szeretnék szolgálni.

Buzdítjuk arra a lelkipásztorokat, a gyülekezeti közösségeket, hogyha látnak olyan élő hitű fiatalokat, akikben ott van az elhívásnak a szikrája, ösztönözzék őket a teológiára való jelentkezésre, mert nagyon nagy szükség van rájuk. Már olyan jellegű lelkészhiányról beszélhetünk az egyház keretein belül, amelyet értelemszerűen a teológiának lenne hivatott elsősorban orvosolnia. Mi ezt a magunk módján próbáljuk is, de azzal az évenkénti egy-két hallgatóval, aki teológus képzésre jelentkezik, amelyhez még hozzájön szintén az erre a pályára készülő egy-két személy más intézményekből, hosszútávon azt hiszem, hogy nem lesz elegendő.

Hogyan fogadják azt a tényt, hogy ha vannak is jelentkezők teológiára, de mégsem a komáromi Református Teológiai Kart választják, hanem esetleg egy másik, magyarországi oktatási intézményt?

Egyházunk szabad teret biztosít arra, hogy mindenki ott kezdje meg teológiai tanulmányait és ott is végezze el, ahol szeretné. Nincs ilyen módon levédve egyházilag a komáromi teológia, mint az egyébként egyházunk alkotmányában is deklarált, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészképző intézete.

Nyilván mi annak örülnénk legjobban, ha minél több teológushallgató itt kezdené meg a tanulmányait, s erre buzdítunk is. Ugyanakkor szembesülnünk kell magával azzal a ténnyel, hogy vannak fiatalok, akiknek a nagyvárosi közeg vonzóbb, vagy viszonylag eddig közel voltak Komáromhoz és környékéhez és nem szeretnének feltétlenül egyetemi éveik alatt is itt tanulni vagy bejárósnak lenni a képzési helyszínére.

Első évfolyamosok eskütétele

Inkább azzal érvelek és buzdítok mindenkit, hogy ne riasszon el senkit az, hogy Komárom kisváros és még fiatal az egyeteme. A Selye János Egyetemnek, s ennek keretén belül a Református Teológiai Karnak olyan jellegű perspektivikus lehetőségei vannak a nemzetközi porondon is, amelyet nagyon kevesen tudnak és ismernek.

A Református Teológiai Karnak nagyon sok partnerintézménye van az Erasmus keretein belül, ahová a hallgatóink egy-két szemeszterre kimehetnek tapasztalatokat gyűjteni, megismerkedni az ottani képzéssel Dél-Koreától kezdve Dél-Afrikán keresztül Európa országaiba, úgymint: Svédország, Németország, Hollandia, Csehország, Magyarország, Románia /Erdély/.   

Mi ezt tudjuk felkínálni, és ilyen módon ösztönözni, hogy minket válasszanak azok, akik a lelkészi pályára kaptak elhívást. Mivel nem vagyunk olyan sokan, értelemszerűen magától értetődik, hogy aki Erasmus programra jelentkezik, az szinte biztosan meg is kapja ezt a lehetőséget és ki is jut.

Mindenkit arra bátorítanék és ezt helyezném a figyelemnek az előterébe, hogy nyugodtan lehet Komáromba jönni teológiát hallgatni, mert rendkívül képzett szakemberek és tudós tanárok tanítják itt is a teológia alaptárgyait. Nem beszélve arról a tényről, hogy a későbbiekben senki nem veszít azzal, ha Komáromban végzi el a teológiai tanulmányait. Nem lesz attól kisebb nemzetközi tapasztalata, sőt, ezeknek a lehetőségeknek a terén az öt esztendő alatt, amíg ide jár teológiai képzésre, két vagy három esztendőt nyugodtan más teológiai intézményben is eltölthet. Ez csak a hasznára válik, mert sokkal több intézményt ismerhet meg.

Iski Ibolya

Fotó: SJE RTK