Énekek 3 és Jn 1,14–18 (ÓSZ) „Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába" (4). Kihez és hova vezet minket Isten szeretete karácsonykor? Általában a szülői házba, abba a házba, ahol a születésünket ünnepelték szüleink, mikor a világra jöttünk. Irreálisnak tűnik, ahogy ebben a fejezetben a mennyasszony keresi a vőlegényét. Hogy egy lány éjszaka egyedül bolyongjon az utcákon, hogy megszólítsa az őröket, aztán csak úgy, hirtelen rátaláljon a kedvesre, és őt édesanyja házába vigye?! Még ma is nehezen képzelhető. Nincs nyugta addig, míg az elveszettnek hitt kedvest meg nem találja. Aki szeret, nem nyugszik bele, hogy távol legyen attól, akivel tele van a szíve. „Megragadtam" – mondja, vagyis: birtokba vettem, megfogtam. A karácsonyi evangélium lényegét is meg lehet ragadni, be lehet vinni az életünk közepébe, a házunka, az otthonunkba.
Fohász: Köszönöm, Úr Jézus Krisztus, hogy a Te irgalmad és szereteted megragadható, birtokba vehető. Köszönöm, hogy Te ezt nem sajnálod tőlünk, emberektől, hanem nekünk adod. Sokszor mi is egyedül bolyongunk, és keressük azt, akit igazából, szívből lehet szeretni. Könyörülj rajtunk, hogy legyen lelki társunk, lelki támaszunk, támogató gyülekezetünk. Ámen.