„Isten nem azért alkotta meg az embert, hogy úgy éljen, ahogyan csak akarja. Szabadságra teremtetett, de nem szabadosságra. Olyannyira eltorzult mára a világ, hogy a kézenfekvő dolgokra is oda kell figyelni és azok megtartására sokkal nagyobb energiát kell fordítani, mint korábban” – mondta bevezetőjében Somogyi Alfréd docens, a Református Teológiai Kar korábbi dékánja igehirdetésének bevezetőjében, melynek alapjául az 1 Thessz 4, 1 igerészt választotta, s egyben utalva a társadalmi élet legutóbbi történéseire kapcsolódva. Majd elmondta, Pál apostol emlékeztet bennünket arra is, miként tekintsünk a társadalomban az emberekre. „Nem híveimként, eszmetársakként, vagy hasonszőrűekként, hanem testvérekként. Ez a helyes magatartás. Amikor az Úr szolgálatában állunk, s odafordulunk a másik felé, akkor a testvér felé fordulunk” – hangsúlyozta.

Somogyi Alfréd docens

Beszédében emlékeztetett arra, hogy a Református Teológiai Karon a három vagy öt éves tanulmány után a végzősök megkapták azt a felkészítést, ami alkalmassá teszi őket arra a szolgálatra, amire elhívást nyertek s amire készültek. Ugyanakkor figyelmeztette őket arra is, hogy csak akkor lesz hiteles és eredményes a munkájuk és szolgálatotuk lelkészként vagy diakónusként, ha meghallják az igéből a hozzájuk szóló kérést és eleget tesztek annak, majd hogy nyomatékot adjon üzenetének felidézte a választott igerész: „Kérünk és intünk titeket az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző életet élni, ebben jussatok előbbre."

Hozzátette: Ez az ige a keresztyén identitásunkról szól. Az Úr azt mondja, legyetek azok, akik vagytok. Vállaljátok a világ előtt, hogy az Úr Jézusnak szolgáltok. Éljetek mindenkor annak tudatában, hogy a ti valódi életetek Jézus Krisztusban van – fogalmazott Somogyi Alfréd.

Felelevenítette az ismert mondást, mely szerint a jó pap holtig tanul, majd hozzáfűzte: „A sírunkra pedig ráírják: befejezte tanulmányait“ – mondta, majd arra kérte a végzősöket, hogy diplomával a kezükben is folytassák az Úr tudományában, ismeretében és szeretetében való járást.

S mintegy útravalóul bátorításként azt üzente, hogy legyetek olykor Jeremiások, vagy irgalmas samaritánusok. Mózesek és szerető édesapák, akik mindig visszafogadják a tékozló fiút. Józsefek, akikben megbízhatnak akár a Potifárok is, legyenek kapernaumi századosok, akik tisztában vannak azzal, hogy ők hatalom alá vetett emberek, de Tamások is, akik szembesülve a hitetlenségükkel csak annyit tudnak mondani: Én Uram és én Istenem.

A gyülekezetekért élni

Végezetül arra kérte őket, hogy legyenek a Református Teológiai Kar jó preferenciái, akikre büszke lehet az Alma Mater. A szolgálatban, tudásban, hitben nőjjetek túl rajtuk, a tanárokon. Legyenek a református egyház hűséges munkásai, a magyar nemzet kitartó napszámosai. Igehirdetésének végén felidézte a minden egyes alkalommal elhangzó intést a néhai dékántól, Molnár Jánostól: „Mindig a gyülekezetekért éljetek, soha ne a gyülekezetekből.“

Végzős hallgatók

A 2024/25-ös akadémiai évben huszonketten fejezték be tanulmányaikat a Református Teológiai Karon. A missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alapképzésen heten, de öten /Beke Beáta Lekenyéről, Csomor Tímea Perbetéről, Gál Annamária Komáromból, Nagy Veronika Sümegről, Urgasz Cyntia Párkányból/ vették át a református templomban a végzésüket igazoló diplomát.

Ugyanezen szak mesterfokozatán tízen végeztek, viszont öten jelentek meg, hogy személyesen átvehessék a végzésüket igazoló dokumentumot: Csicsó Elizabet Bátorkesziről, Nemes Viktória Gútáról, Falu Norbert Tatabányáról, Szederkényi Emese Terézia Almásfűzitőről, Vajkai Éva Komáromból.

Az osztatlan ötéves református teológiai szakon idén három hallgató szerzett mesterfokozatot, de az ünnepségen csak ketten vették át személyesen a diplomájukat: Krizsan Lívia Boldogfáról és Somogyi Noszkai Ágnes Bátorkesziről.

Erdélyi Zoltán doktorrá avatása

Az ünnepélyes fogadalomtétel után a végzős hallgatóknak Lévai Attila megbízott dékán nyújtotta át a végzést igazoló baccalaureusi és magiszteri okleveleket. A „teológia doktora” kisdoktori címet /ThDr./ szerzett Csákai László, /aki jelenleg a tengeren túlon teljesít lelkipásztori szolgálatot, ezért személyesen nem tudott részt venni az eseményen/ Erdélyi Zoltán perbetei lelkipásztor pedig jogot szerzett a teológiai tudományok doktora /PhD/ cím viselésére.

Idén szintén három hallgató kapott elismerést. A legjobb baccalaureusi diplomamunkát Beke Beáta, a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás alapszakon végző hallgató írta meg. A legjobb mesteri diplomamunkáért járó díjat Krizsan Lívia végzős teológus hallgató, a legjobb tanulmányi átlagért járó díjat pedig Somogyi Noszkai Ágnes végzős teológus hallgató vehette át az egyetem rektorhelyettesétől, Juhász Györgytől.

Juhász György rektorhelyettes

A Selye János Egyetem rektorhelyettese, Juhász György beszédében kifejtette, hogy mindig öröm a számára, amikor a tanulmányaikat befejező hallgatóknak oklevelet nyújthat át, hiszen sok éves, jól megérdemelt munka gyümölcse érik be ilyenkor. Felemelő érzés az oklevelet az évszázados falak között az Isten házában, templomban átadni – tette hozzá, majd utalt arra, hogy a Református Teológiai Kar már az 1994/95-ös akadémiai évtől kezdődően – akkor még a Calvin János Teológiai Akadémiaként – készíti fel a hallgatóit a lelkészi és egyházi szolgálatra.

2004 óta pedig a Selye János Egyetem szerves részeként fejti ki tevékenységét, amely idő alatt több, mint 300 hallgatója szerzett egyetemi oklevelet és hagyta el az egyetem padjait. „Úgy hiszem, jó döntést hoztak akkor, amikor a Felvidék egyetlen teljes szervezettségű magyar nyelven oktató egyetemének teológiai kara mellett döntöttek” – hangsúlyozta Juhász György, majd arról beszélt, hogy mit jelentett egykor és mit jelent ma magyarnak lenni.

Szénási Lilla dékánhelyettes

Beszélt a végzett hallgatók küldetéséről is: „Azon kívül, hogy prédikációik, szavaik, gondoskodásuk reményt és vigasztalást nyújt majd a fájó lelkeknek, betegeknek és rászorulóknak az Ung-vidéktől a Dunáig terjedő egész felvidéki magyar nemzet gondviselését is vállalniuk kell. A Tízparancsolat igéivel a szívükben tegyenek hitet a nemzetük mellett. Nem kis munka ez, de hiszem és vallom, hogy megállják a helyüket az életben, s azt is, hogy egyszer eljön az idő, amikor már nemcsak a megmaradáért, hanem a gyarapodásért is fogunk küzdeni a Felvidéken”.

Kihangsúlyozta a szülőföldön való maradás fontosságát azzal, hogy idehaza van szükség rájuk. Vass Albert szavaival élve hozzátette: Magyarnak lenni annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbbre lenni. Megköszönte az előző dékán, Somogyi Alfréd munkáját az egyetem és a Református Teológiai Kar fejlődése érdekében kifejtett tevékenységéért. "Ez a négy év nagybetűvel iratik majd be egyetemünk és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház történelmébe."

Juhász György rektorhelyettes beszédét Wass Albert gondolatával fejezte be: „Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.”

Lévai Attila megbízott dékán értékelő beszédének alapjául szintén Pál apostolnak a Thesszalonikiakhoz irott első levele negyedik részének első versei szolgáltak: „Egyébként pedig testvéreim, kérünk titeket és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek, amint éltek is, ebben jussatok még előbbre.“

Lévai Attila megbízott dékán

Köszönet és hála

Köszönetet mondott elődjének, Somogyi Alfrédnak azért a szolgálatáért és áldozatáért, amit a Református Teológiai Karért tett az elmúlt négy és fél évben. „Csak ő tudja, hogy mennyi minden nehezítette a vállát, amikor felvállalta a dékáni tisztséget, s valójában ugyancsak ő tudja a legjobban, hogy amikor eljött annak az ideje, akkor attól miért vált meg“ – fogalmazott Lévai Attila, aki megköszönte, hogy részese lehetett annak a folyamatnak, amelyben dékánhelyettesként segíthette a munkáját, illetve mindazt, amit megtanulhatott tőle, amikor feletteseként irányította a Református Teológiai Kart. Hozzátette: továbbra is számítanak szolgálatára és segítségére.

Az elmúlt akadémiai év értékelésekor többek között elmondta, hogy sikerült bizonyos tanulmányi programjaikat átértékelni és reménység szerint elindítani egy újra strukturalizált programot. Beszélt az örömről és a hálaadásról is. Emlékeztetett arra, hogy pontosan száz évvel ezelőtt elkezdődhetett Losoncon a teológusok képzése, amely 14 éven keresztül a vészterhes időben mintegy száz lelkipásztort adott a református gyülekezetek számára. Örömét fejezte ki azért is, hogy a rendszerváltás után Szlovákiában elindulhatott a Katechetikai Szeminárium, amely később Calvin János Teológiai Intézet, majd Calvin János Teológiai Akadémia név alatt képezte a katechétákat és a leendő lelkészeket. Emlékeztetett arra is, hogy 2004-ben megalakult a Selye János Egyetem, ahol tovább folytatódott a teológusok képzése a Református Teológiai Kar keretén belül.

„Hálás vagyok mindazokért, akik részesei voltak az elmúlt száz év történéseinek, s általuk mindez megvalósulhatott. Még ha egy kicsit meg is vagyunk fogyva, de vagyunk. S ez reménységre és örvendezésre ad okot. Van mivel és kikkel tovább menni. Olyan munkatársi közeg vesz körül jelenleg a Református Teológiai Karon, akikre bátran lehet támaszkodni. Örülök annak, hogy reménység szerint ezt a hallgatóknak is át tudjuk adni” – mondta a megbízott dékán.

„Mindaz, ami bennünket jellemez, az mások számára is láthatóvá váljék. Adja Isten, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe, ez a szeretet hassa át a mi munkánkat akkor, amikor tanítunk. Ez a szeretet áradjon akkor is, amikor hozzánk jönnek tanulni. Amikor mindezek után vagyunk és kimegyünk azokba a közösségekbe, amelyekbe végzett lelkészekként vagy a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szak végzett hallgatójaként, akkor vigyük magunkkal ennek a karnak a jelmondatát, s  amely vezessen bennünket a továbbiakban is:

„Az Úrnak szolgálok”.

Ez a nap mérföldkő

A végzős hallgatók nevében Somogyi Noszkai Ágnes teológus hallgató és Erdélyi Zoltán doktorandusz szólt a megjelentekhez, s köszönték meg a tanároknak, professzoroknak, hogy megosztották tudásukat és vezették őket tanulmányaik során.

Somogyi Noszkai Ágnes 

„Régóta vártuk már a mai napot. Ez a nap mérföldkő. A hosszú évek munkájának gyümölcse: egyszerre lezárás és kezdet. Befejezése egy meghatározó életszakasznak, és nyitánya egy új útnak, amelyre maga az Úr Isten indít bennünket. Lezárása azoknak az éveknek, amikor reggelente tanórára siettünk, amikor együtt készültünk a vizsgákra, vagy amikor hosszú beszélgetésekben kerestük a választ az élet nagy kérdéseire – mindannak, ami a Református Teológiai Karon töltött időszakot életünk felejthetetlen részévé tette“ – foglalta össze röviden a hivatásra való készülődés éveinek legfontosabb részét a teológushallgatók nevében Somogyi Noszkai Ágnes.

Majd hozzátette: Ugyanakkor ez a nap egy új történet kezdete. Előttünk áll egy út, amelyet nem ismerünk teljesen, de tudjuk: nem egyedül kell járnunk rajta. Hiszen Isten szeretete és kegyelme új távlatokat nyit előttünk, és a szolgálat útjára indít. Ő megőrzött a kételyekben, bátorított a küzdelmekben, és örömöt adott a sikerekben – Ő indít most tovább bennünket a jövő felé.

„Ez az ige ma a mi közös hitvallásunk“ – mondta Pál apostolnak a Filippiekhez írott levele első fejezetének 6. verséről: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil 1,6) Mert amit eddig elvégeztünk, az nem csupán a mi erőfeszítésünk gyümölcse, hanem mindenekelőtt Isten végtelen kegyelmének ajándéka. Ő volt mellettünk a kezdet első bizonytalan lépéseitől, Ő emelt fel, amikor terheink alatt megingtunk, és Ő adott áldást kezünk munkájára, hogy ma örömmel állhassunk itt“ – fogalmazott Somogyi Noszkai Ágnes.

Erdélyi Zoltán lelkipásztor

„Amikor ma itt állok, szívem teljes mélyéből szólal meg a hála szava. Hála Istennek, aki elhívott, megőrzött és idáig vezetett. Hála mindazoknak, akik ezen az úton mellettem voltak. Hosszú út vezetett idáig“ – mondta köszenetnyilvánitó beszédében nagydoktorrá való avatása után Erdélyi Zoltán perbetei lelkipásztor, aki nem titkolta, hogy most már könnyebb szívvel beszél a folyamat lezárása végén, amely korántsem volt olyan egyszerű, sőt, nagyon sok kihívással, olykor nehézséggel kellett szembenéznie, ráadásul állandó szélmalomharcot folytatott az időkerettel.

Bevallotta azt is, hogy ezerszer feladta, de mindig újrakezdte. „Feladás – újrakezdés  1000 az 1001-hez. De mindig ezen az egyen egyen múlott, hogy most itt állok“. 

A nagydoktori cim eléréséért köszönetet mondott a családjának, barátainak és kollégáinak a segitségért és támogatásért, valamint a tanárainak, akik tudásukkal, szigorukkal és bátorításukkal formálták életét. A felsorolásból nem feledkezett meg a gyülekezetéről, a tágabb családjáról, akik türelemmel és megértéssel viselték, hogy a munka és a tanulás sokszor elvette tőlük az időt.

„Ez a doktori fokozat nem koronája az útnak, hanem mérföldköve. Nem a dicsőség jele, hanem a felelősségé: amit tanultam és kutattam, azt visszaadhassam egyházunknak, gyülekezeteinknek és a következő nemzedék szolgálóinak“ – foglalta össze köszönő beszédének a végén Erdélyi Zoltán perbetei lelkipásztor.

Az elsős hallgatók eskütétele

Az ünnepi diplomaosztó alkalmon, amely egyben a Református Teológiai Kar akadémiai évének a nyitója is volt, letette esküjét a református teológia, valamint a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alap- és mester szakjainak első éves hallgatói is.

Szolgálatba való kibocsátás

Szeptember elején sikeresen teljesítette első lelkészképesítő vizsgáját a Református Teológiai Kar két végzős hallgatója, Krizsan Lívia és Somogyi Noszkai Ágnest. /Az előbbit már tavaly ötödéves hallgatóként kibocsátottak lelkészi szolgálatra/ Géresi Róbert püspök a Kol 3,17 igeversek alapján beszélt arról, hogy aki teológiával foglalkozik, megtapasztalja, hogy nem neki vannak elsősorban kérdései, hanem ő maga a kérdéses. Mint mondta, a Bibliát forgató ember ennek tudatában van. A keresztyén ember tudja, hogy az élete kérdéses az Isten színe előtt.

Somogyi Noszkai Ágnes segédlelkészi szolgálatba való kibocsátása

„A te számodra és az egyház számára, azoknak a gyülekezeteknek a számára, akik várnak téged a szolgálatba. Ez a mai alkalom nem egy lezárás, hanem kezdet. Annak a kezdete, hogy Isten Igéjét hittel, reménységgel, önmagadra értelmezve hirdeted. Viszed az emberekhez az evangéliumot. Foglalkozni fogsz majd az idősekkel, megfáradtakkal, az elesett emberi életekkel. Megpróbálod megkeresni abban a közegben a gyermekeket, hogy az ő életüket az Isten közelségébe vezesd. Kezdet ez a mai nap a számodra“.

A püspök a felolvasott igeszakasz alapján kihangsúlyozta, hogy az Isten színe előtti feddhetetlenséget. „Az emberi szempontokat alapul véve ez lehetetlen vállalkozás, de ha elfogadod a te életedben a Isten megszentelő kegyelmét, akkor hitelesen tudod szolgálni Őt, s magasztalni az Isten dicsőséges kegyelmét. A világ azonban sokszor az ember dicsőségéről akar szólni. Mi mindannyian, akik Istenben bízunk és reménykedünk, azt a kiváltságot éljük és kapjuk meg, hogy mi nem magunkról beszélünk, hanem az Isten dicsőségét hirdetjük!”

A Barsi Református Egyházmegyében segédlelkészi szolgálatba lépő Somogyi Noszkai Ágnest Kis Pál, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnok-helyettese köszöntötte Géresi Róbert püspökkel együtt, majd igével ellátott Bibliát ajándékoztak az új szolgatársnak.

A Zsinati Tanács döntése alapján 2025. október 1-jétől Somogyi Noszkai Ágnes a Barsi Református Egyházmegyében, Révész Tibor esperes segédlelkészeként kezdi meg szolgálatát.

Az ünnepi alkalom a nemzeti imádság eléneklésével zárult.

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Varga Tibor